Megfáztam, vagy nem tudom, mi. De fáj, könnyezik, kapar, felszökött.
Hát na: nátha.

Érdekesen telnek ilyenkor a napok. Mitha kicsit illuminált állapotban, vagy pedig valamiféle burokban lenne az ember.

Megnéztem a fresh Oscar-díjas filmet. (Ahhoz képest, hogy oscaros, elég jó, a Coen-fivérek erre garanciát jelentenek.) Csakhogy néhány kulcsmomentum kimaradt.

Orrfújás miatt nem értettem, hogy mi a film vége, azaz nem hallottam, mit mondott a sheriff azzal a redneck akcentusával. Fájó fej tapogatása folytán nem emlékszem, mi lett végül a pénzzel. Könnyező szem takarásában maradt, hogy kit mészároltak le a motelnél a mexikói lobók.
Úgyhogy újra végigpörgetem majd az alkotást, amint nálam is kitavaszodik.

Később néhány kedves emberem ment ki a városba egy kedves estére. Hívtak kedvesen, de nem mentem. Mert szerek befolyása alatt állok, és forró a vérem, nagy hőfokon élek, tűz emészti habtestemet, meg ilyenek.
Úgyhogy be kell pótolnom, amint nem leszek leszedálva.

Aztán olvastam. De ha Kant hozzám jött volna a kéziratával és ilyen állapotomban kapott volna, akkor a világ szegényebb lenne ma A tiszta ész kritikájával. Momentán ugyanis a hattonnás mű minden sorától szemtengely-ferdülést kapok.
Úgyhogy revideálnom kell a vele kapcsolatos álláspontomat, amikor újra élesen fogok videálni.

Ezt követően zenét hallgattam. Elképesztő, hogy hogyan képesek ezek a bandák ilyen ricsajt csapni. Az is furcsa, hogy ezt a sok zavaró vackot én vettem meg és/vagy raktam fel a gépre.
Úgyhogy jobban oda kell majd figyelnem a zenére, ha kidugul a fülem.

Most meg írni akartam egy blogbejegyzést. De lemondtam róla, mert közben elért és megérintett egy pletyka. Egy olyan készülő frigynek a híre villant át a lüktető és összevissza flashelő agyamon, amelyről frissen és kéretlenül kaptam infót. És bár rég sejtettem, hogy előbb-utóbb utolér valahol egy ilyen hír, azért azt is tudtam, hogy nincs menekvés: ha majd eljön, az olyan lesz, mint egy szívműtét, amelyet az utcáról hirtelen beráncigált páciensen hajtanak végre, érzéstelenítés nélkül, konyhakéssel. Ilyen híreket jobb is betegen kapni, mert kifújja az ember a zsepibe és kész.
Sőt, ha igaz az a (szerintem amúgy butaságszámba menő) mondás, hogy ami nem öl meg, az megerősít, akkor most - kábé öt percen belül - teljesen el is múlik az influenzám. Sőt - a téma horderejével arányosan - ez a kezdete lehet csak még a nagy megerősíttetésemnek.
Egy óra múlva már egy Boeinget fogok elhúzni a fogaim között tartott kötéllel, a holnapi napot pedig a Bors-Brassó autópálya megépítésével töltöm. A jövő hét első felében a város és az ország gondjait fogom megoldani, lehet küldeni a listákat. A második felében ne keressetek: a világban leszek éppen, igazságot fogok tenni, prosperitás és világbéke ügyében járok el, valamint öregeket kísérek át gyalogátkelőkön. Ha élek.