Blogosz

MESE NINCS.

Made in Romania

2008. március 15. 20:35 - BlogoszEditor

1989 decemberének utolsó napjaiban sokminden járt a fejemben arról, hogy milyen lesz abban a másfajta világban élni, amely közelebb jön (bár látható volt, hogy nem eléggé közel és nem eléggé gyorsan). Három fő tételem volt annak idején, amellyel illusztrálni próbáltam a változásokat.
Tudtam, hogy – mint mostantól olyan sok ember – én is ott leszek valahogy az újságban, a tévében, a rádióban. Hiszen a szabaddá (vagy legalábbis sokkal szabadabbá) váló társadalomban majd a polgárt is szerepeltetik, egyébként meg sokaknak meglesz az a tizenöt percük, úgyanúgy, ahogy Nyugaton.
Tudtam továbbá, hogy – mint mostantól olyan sok ember – valamit nyerek majd valamiféle nyereményjátékon, beküldős akármikkel, szelvényekkel, vagy hasonló izékkel. Hiszen kapitalizmus, fogyasztói társadalom jön, s ennek része az ilyen szemfényvesztés is.
És tudtam, hogy – mint mostantól olyan sok ember – eljutok Amerikába. Hiszen az új rend legalább annyit feltételez – a fent jelzett gondolati és megnyilvánulási szabadság és a gazdasági nyitás mellett –, hogy nemcsak kétévente engedik ki az embert valami barátian komcsi országba, hanem szabadabban lehet jönni-menni, s meglátogatni az új modellnek számító mocskos kapitalista, imperialista szennyet is.

Szóval ezeket vizionáltam volt 1989-ben.
És ezek közül mindegyik bejött. És persze egyik sem úgy és akkor, ahogyan és amikorra gondoltam. (És persze ez már csak így szokott lenni.)

Az első hat évvel később realizálódott, s azóta is mind realizálódik.
A második vagy tizenöt évvel később, de aztán többször is.
A harmadikra pedig majdnem húsz évet kellett várni: tavaly ősszel mentem át először Amerikába. De már nem abból a Romániából indultam, ahonnan annak idején menni akartam, s már nem abba az idolizált Amerikai Egyesült Államokba érkeztem, ahova régente szándékoztam.

Mindez most annak kapcsán jut eszembe, hogy pár óra múlva megyek megint, és ezúttal alaposabban körülnézek. S ezúton is mindenkit csókoltatok, akiket szeretek, legyetek jók.

Ám – visszatérve az 1989-es viszonyítási ponthoz – csomagolás közben most az jutott eszembe: bárki bármit mond, rengeteg dolog előnyére változott körülöttünk az elmúlt majdnem húsz év során. Sőt, a merítés lehet kisebb is, s akkor is megfigyelhető, hogy valamelyest tisztulnak a vizek.
Hiszen goldoljunk csak a szörnyen kaotikus, undorítóan balkáni ’90-es évekre. Azokhoz képest is jobb most egy fikarcnyival. Persze, hogy nem elég, persze, hogy még mindig sok a szenny és a visszahúzó erő, persze, hogy talán csak velünk együtt halnak majd ki az utolsó generációs mutáns retrográdok. És persze, hogy az egészet lényegesen másképp szerettük volna, s főleg hamarabb.
De ez minden korban, szinte minden törekvést jellemez.
És alapvetően haladunk. Mint a csiga.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr192637795

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

tough 'n' weird 2008.03.16. 13:27:45

Jo utat! Take care! :)

Thimmy 2008.03.17. 14:56:48

Szerencsés tapasztalat gyűjtést.-pá-:)

HIHI · http://Felldoznmmagam 2008.03.21. 23:27:57

Ismered a gyermekmondókát? "Csukd be a szemed, tátsd ki a szád, teszek bele cukorkát" Na, te cselekedj forditva: nyisd ki a szemd, s csukd be a szád... mert azért ott sem akkora nagy a szabadság, hogy ne hallgatóznának az illetékes szervek, csak diszkrétebben teszik, mint nálunk.