Blogosz

MESE NINCS.

Horror

2008. április 09. 23:38 - BlogoszEditor

Ha már közel van az ember Hollywoodhoz (most kb. 5 órányi autózásra vagyok tőle, ami autópályán való haladást jelent, azaz nálunk simán lehet 10-11 órának számítani; amúgy a jövő hétvégén még közelebb megyek és megnézem), érzi a perverz késztetést, hogy amerikai filmre, lehetőleg hollywoodira üljön be a moziba.
Pedig milyen fura, abszurd dolog ez. Olyan, mintha otthon utálnám a zabkását, de a világ zabkásatermelésének nagyját adó üzem közelében hirtelen falni kezdeném a rémes tápot.

Minden esetre, a csábításoknak gyakorta engedni kell, úgyhogy hagytam magam ismét becsapatni a tévéreklámok hazug trailerjei által, s ennek alapján választottam, ültem be a multiplexbe. Ám végül az egész mozizásban az volt a legizgalmasabb, hogy egy fehér terepjárót vezetve jutottam el a moziig s a film alatt a visszaút pompás voltát vizionáltam, mígnem realizálódott.
Na mindegy, nem nyújtom, a lényeg, hogy ha megérkezik haza is a The Ruins, akkor - sok más hasonló mellett - arra sem érdemes. (Update: a Forgetting Sarah Marshallra sem.)

Itthon (kvázi) aztán jött a keményebb horror.

Beköltözött ugyanis egy oposszum (aki nem tudja, miféle ez, neten megnézheti) a ház eresze alá. Én még állatkerten kívül nem láttam ilyet. Most aztán kívül, majd nem sokkal később belül is megtekinthettem. A házigazdák - szerintem indokolatlanul nagyon - tartanak az ilyen betolakodóktól, így az volt a verdikt, hogy nem elég kiűzni, meg is kell ölni.
Elsőre olyan, mint egy hatalmas, mutáns patkány. Felmásztam hozzá, megnéztük egymást, de kijönni nem akart a rejtekhelyéről. Ekkor korszerű módszerek következtek: nagynyomású vízsugár, amitől vizes lett, de még makacsabb. Gáztűzhely-tisztító spray, amitől gondolom csillogóbb lett. Végül két drót és egy tenyérnyi transzformátor, ami állítólag ezer voltot bocsájt abba, akihez egyszerre ér a két huzal vége. Az oposszum azonban vagy nagyon jól szigetelt, vagy elszánt. Három sokkolást élt túl, abszolút gond nélkül, s csak arra volt hajlandó, hogy e csiklandozás nyomán a tetőn át meneküljön, fel egy fa tetejére.

Ekkor aztán az otthonról örökölt metódusokhoz folyamtodtak a háziak: lapát, vasvilla, valamint egy léc, amelynek egyik végéből két darab százas szeg áll ki. Ami engem illet, az élő préda elszállításáért, távolabbi területre való deportálásáért kardoskodtam, így kiszálltam a rituáléból, amikor leverték a fáról a nagy állatot, s először átment a nyakán a két szeg.
Ekkor jött azonban a durva része. Aki csak tudott, hátrébb húzódott, ketten maradtunk az egyik gladiátorral. S azt látom, hogy az utolsókat rúgó, összevissza szúrkált szerencsétlen állat mellett egy kicsi oposszum mocorog. Honnan került ez ide? Alaposabban körülnézve jöttem rá, hogy a csupa vér, kínlódó állat szül. Ontotta magából az ivadékokat, összesen ötöt. Nyilván helyet keresett, ahova lerakhatja a gyerekeit, úgy tévedt erre a birtokra, s a haláltusa okozta sorozatos sokk beindította nála a szülést. Ahogy jöttek világra az újak, úgy vágta ketté őket a lapáttal szerény társam, aki azért reszketett közben rendesen, utána még a cigijét is alig tudta meggyújtani.

A srác kisfia is épp jókor robbant be a képbe. Ahogy megérkezett, hamar felmérte a helyzetet, majd szólt: "Apa, a kicsiket mentsd meg!" Apa azonban foglalt volt: épp a sorra születő ivadékok fejét csapdosta le a lapáttal. Amikor végzett, odaszólt a kővé dermedt nyolcévesnek: "Mit mondtál az előbb?"

Miközben a cafatokat lapátoltuk össze, épp azon goldolkodtam, hogy itt, a mindent leszabályozó USA-ban van ez, pedig nálunk is épp nagy divat az állatkínzás, meg az állatok jogaiért való kiabálás. A háziak máson méláztak: vajon melyik kukába kell tenni egy olyan műanyagzsákot, amelyikben friss tetemek vannak? A szerves hulladékosba? Az újrahasznosítható anyagokat tartalmazóba? A vegyesbe? Hmm...

A leghátborzongatóbb azért volt, hogy mindeközben egyetlen nyikkanást sem hallottunk. Nem tudom, néma-e ez az állat - feltételezem, hogy nem az -, de a sokszoros sérülése, kegyetlen kimúlása közben egy hangot sem hallatott sem ő, sem a rövid életű utódai. Össze is néztük mi, a hóhérai, amikor csak fel-felpillantott időnként, de zaj mindössze az a pattogás volt, ahogyan a szegek át meg átszúták a bőrét.

Záróaktus.
A vacsora mindenkinek kicsit lassan csúszik. A családirtás vér és bél képei miatt főleg a hús megy nehezen. Akinek témája akad, gyorsan fel is dobja, elvégre addig sem kell nyelni, amíg beszél az ember. Én is átmenetileg a vegetáriánus léttel kacérkodom, s mondom: még nem láttam ilyen állatot, mellesleg nem védett ez?
Az asztaltársaság és a birtok rangidősei - az úr és a neje - többnyire megválogatják a szavaikat. Sőt, lehet, hogy most is ezt tették. Lapos pillantást küldenek ugyanis a vacsora romjai fölött és egyszerre, kórusban válaszolják: "Na, tudja a faszom".

*

Mindezt azért meséltem el, hogy relaxáljak, mert a legsúlyosabb, vérfagyasztó horror még hátravan. Péntek estére ugyanis "magyartalálkozóra" vagyunk hivatalosak - s emiatt illik is elmenni -, aholis pár magyarországi vendégművész mulatós műsort fog előadni. (Gyakran járják az USA tájait ilyen hazánkfiai, néhányezer dollárt gyűjtenek minden alkalommal az itteni magyaroktól. "A kultúra támogatása" jelmondattal. Bleah!)
Szó szerint idézek a meghívóból: ott lesz XY, "az Amerikai-Canadai turné Primadonnája, operettek, musicalek, pop-rock-táncdalok, magyar nóták fergeteges előadója. A négy oktávos hangadottsággal megáldott született tehetség. Sok évtizedes pályafutása során nincs az a dal melyet ne tudna elénekelni. Repertoárjában ugyanúgy megtalálhatóak a klasszikusok, operettek, musicalek, mint a fiatalabb korosztály kedvenc dalai a pop-rock táncdalok". Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam, de azért még jelzem, hogy ott lesz például egy másik művész is, akit azzal reklámoznak, hogyaszongya: "sok éven át a Rajkó zenekar és sok más zenekar művésze volt". (Vazze!)

Szóval borzongok. Három horror sok így egyszerre. Olyan szívesen csapdosnám inkább újszülött oposszumok fejét péntek este, miközben a fogyó amerikai magyarság a kultúrszomját csillapítja.
De végül a sajátomat fogom. (Nem a szomjamat, a fejemet.)

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr882637802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

renczcsaba 2008.04.11. 16:36:42

Király cucc! Elolvasnám, miként szórakoztál a fergeteges primadonna előadásán. Nehogy úgy járjon, mint az oposszum (nem a szűlésre gondoltam...)

Alfer · http://Felldoznmmagam 2008.04.12. 12:22:06

Hallgass rám! Ha ép testtel és lélekkel akarsz "álmaid földjéről" hazakerülni, akkor pakolj minnél hamarabb! Bár Zágoni Mikes Kelemennel szemben neked megvan az az előnyöd, hogy nem csak kiirhatod "keserveidet", de rögtön el is olvassuk, nem kell több szás évig várnod-lám mire jó az internet. A pszichológusok, meg saját tapasztalatom szerint ez könnyit az ember lelkén, de azért ne várd meg, mig teljesen "akklimatizálódol". A sebességről meg mondj le, mert én ezt biztonságosabban szoktam megoldani. Ha sebességre vágyom, mint te, amikor a nagy találkozásod volt betoncsővel, akkor leülök egy asztal mellé egy-két sör,vagy konyak társaságában, s tudom, hogy a Föld nagy sebességgel kering velem a nap körül, de addig kóstogatöm a sört, mig kiélesednek az érzékeim és tapasztalom, hogy nem csak a nap körül kering, hanem a saját tengelye körül is forog velem. Hidd el, ez a fuvardij sem drágább, mint egy kocsi összetörése, és biztonságosabb.

pavtsi 2008.04.13. 11:10:27

Asz! Horror, nem horror, ahogy ezt megirtad, az hatborzongatoan jo. (haromszor is elolvastam!) Egyebkent kar az opusszum(ok)ert, de epp a sztori bizonyitja, hogy miert felnek tole a haziak, ugyanis olyan lehet ez mint a csotannyal: ha nem irtod ki az elso peldanyt, elobb utobb kenyertoresre kerul a sor: vagy az en csaladom marad a hazban, vagy az opusszumnemzetseg. Mivel a humorerzeked egy cseppet sem latszik megviseltnek, - meg ilyen horror korulmenyek kozott sem - ez azt jelenti, hogy a baleset sem viselt meg sulyosan. Ez jo. Kerjuk a kovetkezot... nem feltetlenul hatborzongato temat, hanem hatborzongatoan jol megirt blogoszt. Udvi
süti beállítások módosítása