Blogosz

MESE NINCS.

Tananyag

2008. október 26. 23:15 - BlogoszEditor

Tanítani kellene azt, ahogy átvágták ismét a tanügyi alkalmazottakat a politikusok.
Az átvertek egy része meg még tapsikol is nekik, csali után loholva vállal részt politikai játékokban. Amelyeknek bármi is lesz a vége, a felhasznált tanügyiek hoppon maradnak.
Mind.

Pedig az egész béremelési ügyet valóban már rég meg kellett volna oldani. De nem így. (Amit választások előtti időszakban oldanak meg, az általában olyan is.)
Ha igazán keresné itt valaki a megoldást, akkor már rég megtalálta volna. Mégpedig a differenciált emelésben. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a fiatal oktatók bére ordít az emelésért. A hosszabb ideje a pályán lévők azonban már különböző pótlékokkal, juttatásokkal (na meg többnyire adózatlan magánórákkal) keresnek annyit, hogy ne ők legyenek a prioritás.

Elnézést a máig is igazán tisztelt és szeretett egykori tanáraimtól (meg a nem szeretettektől és nem tiszteltektől is), de ez igazán belátható.

img19.jpg

Aktuál-retró. Azok, akik most leteszik a garast valamely párt mellett, amelyik mesébe illő mérvű
emelésekkel édesgeti őket magához, sajnos nem mások, mint "another brick in the wall".
Csak egy kicsit más falban, mint annak idején.

Mert mi a helyzet?
Jön a parlamenti választás. A leköszönő parlamentnek pedig semmi sem drága: utolsó konfúz döntéseinek egyikeként tárgyalni kezdte azt az normatívát, amelyik a kormány és a tanügyi szakszervezetek által nagy nehezen kialkudott 9 százalékos béremelést szentesítette volna.
Erre jött a PSD és bedobta: adjanak a tanároknak 50 százalékos emelést.
Miért ne dobta volna be? Sőt, javasolhatott volna 150 vagy 500 százalékos emelést is - úgyis mind ugyanannyira tartható és finanszírozható, mint az 50 százalékos. Azaz semennyire.

S a parlamenti máris csapdában volt: a választási kampány kezdete előtt nem sokkal ugyanis az összes párt megijedt attól, hogy leszavazzon egy ilyen láthatóan aberráns, de a populizmusa miatt a célcsoportot erősen felspanoló javaslatot. Egyszerűbben: féltek, hogy a kampányban csak vesztenivalójuk lesz, ha becsületesen és/vagy logikusan ellene szegülnek egy ilyen törvénytervezetnek - még akkor is, ha az láthatóan a sci-fi szerzőknek is becsületükre válna.
Így történt, hogy ellenszavazat nélkül nagy, közös rábólintással szavazták meg ezt a beetetős blődséget.

Ami ez után jött és még ma is tart, abból a közvélemény annyit láthatott, hogy a PNL-elnök Tăriceanu kormányfő azóta is keményen ellenáll egy ilyen jogszabálynak és küzd is ellene, s még a PD-L-atyuska Băsescu államfő is az alkotmányos határidő utolsó napjáig húzta a törvény kihirdetését.

Hogy miért? Röviden azért, mert az egyszerűen baromság.
Hosszabban: az történt, hogy az összes párt ráálította a tanácsadóit (profi, hideg, leginkább kéjgyilkosokra hajazó szakikról van szó) az ügyre.

Nézzük, mi jött ki.

A PSD esetében egyértelmű volt: ötletgazdaként neki továbbra is képviselnie kell a populista zöldséget, akármi is van - aztán ha esetleg az általuk kívánt hatásmechanizmus révén szavazatokat hoz ez - és s többi hasonló orbitális túlzás -, akkor majd meglátják. Ha kormányra kerülnek, s ott majd szembesülnek az ilyen finanszírozhatatlan ígéreteikkel, akkor majd kitalálnak valami magyarázatot arra, hogy miért nem tartják be a törvényben megerősített ígéretüet. Mindegy az, a cél most a választás megnyerése.

A PD-L agytrösztjeinek sem volt nehéz dolguk: ők is ellenzékben vannak, ők is kormányra törekszenek. Így ők is azt a fülest kapták, hogy álljanak ki az aberráció mellett pártszinten, az ő emberüknek tekinthető államfő pedig szintén támogassa ezt, de a kiegyensúlyozottság látszatát keltve, óvatosabban.
Ezért volt az, hogy Băsescu úgymond az utolsó napig "gondolkodott" a törvény kihirdetése előtt.

A nagyobb pártok sorát a kormányzó PNL zárja. Ők viszont már régebben azt az előírást kapták a hazai és külfödi stratégáiktól, hogy jelenítsenek meg alternatívát és mutatkozzanak bátornak, ám megfontoltnak. Az evidens gazdaság- és szociálpolitikai csapdák belátásán kívül ezért is van az, hogy Tăriceanu kormányfő és a kabinet - illetve pártvonalon maga a PNL - következetesen kitart amellett - az egyébként valós - variáns mellett, hogy 50 százalékos tanügyi béremelés önmagában is lehetetlen, de a következményei is kriminálisak.
Mi több, a PNL még azt a súgást is kapta a szakértőitől, hogy bár nem kizárt, hogy végül a PSD-vel kényszerülnek kormányra a választások után, mégis most támadják a PSD-t ahol érik. Ez ugyanis szavazatokat hozhat nekik.

Ami meg a kisebb parlamenti pártokat illeti, a PRM és a PC jó öreg népbutító hagyományokra épít, így - más szavazatkoldulási út nem lévén számukra - ők is támogatják a hiperemelést. Az RMDSZ sem váltott, ő is is a tőle megszokott módon viszonyul, lavírozgat ahogy mindig műveli: azaz hol hideg, hol meleg, hol pró, hol kontra, nyilatkozataik válogatják.

Hát ilyen politikai és választási játékokba zavarták bele a tanügyieket. És a mai napig nem hiszem el, hogy a - hagyományosan műveltnek és intelligensnek tartott - tanerők ennyire ne látnák át, mi van a körülöttük (és ezúttal az ő rovásukra is) ravaszkodó világban.

Sőt, az ellenkezőjét hiszem. Szerintem a többség nagyonis átlátja (de azért titokban mégis szurkol, hátha valami csoda folytán egy angyal mégis elhozza a nagy zsét - s ez is érthető). Úgyhogy az a véleményem, hogy indokolatlan a tanügyiekkel szemben növekvő ellenszenv. Itt ők nem proaktív szereplői a játéknak, hanem csak élettelen eszközei.
Hogy aztán közöttük is vannak bevadultak, s a szakszervezeteik meg végképp elszálltan hőbörögnek? Ebben sincs semmi meglepő: minden választási ígéret, hazudozás kitermeli azt a keskeny réteget, amelyik lemegy hipnotizált birkába. A szakszervezetek dolga (és a szakszervezeti vezető megélhetési forrása) meg végképp a megveszekedett hőbörgés. Mindegy, hogy mi a téma, az asztalt verniük kell és kész. Úgyhogy hagyjuk is őket.
A pedagógusok többsége szerintem most is látja, hogy csak rodolfóznak velük és előttük.

S hogy akkor hogyan tovább? Fogalmam sincs.
Annyit mondhatok el, amennyit azoktól a politikusoktól hallottam, akik maguk is részt vettek ebben a parasztvakításban.
Nos, szerintük az 50 százalékos béremelés de facto meglesz. Decemberig. Utána meg nem.
Vagyis a nagy hercehurcával elfogadott jogszabály által előírt - sajnos a jelen viszonyok között óriásinak számító - béremelés finanszírozására kábé addig van pénz, amíg a választások lezajlanak, s amíg az új kormány is összeáll. Hogy aztán mi lesz januárban meg utána? Na ne vicceljük már! Hisz épp ez a lényeg: az már a frászt sem érdekli.

A háttérinfók szerint két eset lehetséges mégis.
Ha az új kormány olyan pártokból fog állni, amelyek most ellenzékben vannak (PSD és/vagy PD-L, és/vagy RMDSZ), akkor majd azzal jönnek, amivel hasonló esetekben panelszerűen jönni szokás. Vagyis, hogy az előző kabinet teljesen üresen hagyta az államkasszát, s nincs pénz - formailag meg majd kiötlenek valamiféle szabályozót, ami gyengíti vagy megszüntetni a most kihirdetett buta törvényt.
Ha pedig az új kormánynak is tagja lesz a most is ott lévő PNL, akkor ők lazán folytathatják az eddigi retorikájukat, csak beintve: "bocs, ugyebár mi szóltunk, hogy erre nincs pénz és ez tarthatatlan".

Minderről eszembe jut még egy édes sztori.
Pár évvel ezelőtt megírtam a sajtóba, hogy bár a tanügyben dolgozók helyzete (a legtöbb kelet-európai államhoz hasonlóan) nálunk is rossz, s alulfizetettek, az mégsem tartható, hogy a szakszervezeteik minden évben menetrendszerűen sztrájkkal, az oktatás felfüggesztésével, a tanév befagyasztásával és/vagy az érettségik bojkottálásával fenyegetőznek. Ennek a lehetetlenségnek több argumentuma van.

Egyrészt ugyanis a pedagógus jogos követelések esetén sem fordulhat a diákok érdekei ellen. Hiszen ennyi erővel az amúgy jóságos tanító bácsi - munkavállalói dzsungelharcos szerepkörébe kerülve, a csúnya, hazug, skót kormányzat elleni jogos és elkeseredett küzdelmében - maga elé ránthatna akár egy copfos kislányt az első padból, s a torkához nyomott késsel is megpróbálhatna tárgyalási pozícióin javítani. Körülbelül annyira mondana ez ellen pedagógusi mivoltának mint az, ha hosszabb sztrájkok során (amire már volt példa) akadályozza a tanmenetet. Vagyis nagyon.
Másrészt elvvé kellene szelidíteni azt, hogy vannak olyan kulcságazatok, ahol nem szabad hosszabb ideig sztrájkolni, s csakis más eszközökkel kell munkavállalói érdekvédelmet gyakorolni. Más és más ismérvek okán ilyen például a sörgősségi orvosi ellátás, a primér energiaszolgáltatás - és egyebek mellett a tanügy is.
Vagy sztrájkoljanak szünidőben. És ez nem vicc ugye: akkor is van feladatuk, van abbahagyható munka, ráadásul akkor a diákok érdekei nem sérülnek.
Mindez távolról sem mond ellen annak, hogy egyes bérköveteléseik is jogosak ám.

Nos, minderre összesen két (zavart) reakció érkezett annak idején.
Elsőnek valami faluból írt be a szerkesztőségbe egy olyan idős tanenrő, aki levelében hosszan hangoztatta elhivatott pedagógusi szellemiségét és mély felháborodását. Nem sokkal később az úrról kiderült, hogy valóban elhivatottan szereti a gyerekeket - ugyanis kislányokat szokott zaklatni, tapogatni az iskolában. Mivel több ilyen esete is volt, s a legutóbbinál már a sajtó sem maradt néma, meg az áldozat szülei is minden követ megmozgattak, hát a felettesei gyorsan nyugdíjba tuszkolták a pedofil harcost.
A másik levelet egy olyan volt tanár írta, aki szintén erősen és hosszasan dícsérte magát saját levelében is. Őt annyira kiakasztotta a gyűlölet, hogy aztán még sokáig loholt (vagy talán liheg még ma is, mittomén) az én nyomomban is, kígyót-békát kiáltva rám, kétségbeesetten próbálva valahogy keresztbe tenni nekem. Róla - több forrásból, illetve dömpingszerű és ugyanolyan színvonalú írásait olvasva is - kiderült, hogy megveszekedett vitagép.
Akinek a vitakultúrája egy befüvezett papagályéval mérhető össze, éleslátása pedig egy gyengélkedő vakondéval, alulról indulva.
Ám szívesen köt bele mindenkibe és ont belterjes "nyílt leveleket", többek után ordibálva ezen förmedvényekben. Például hol bukaresti intézményvezető bokája után kapkodva, hol váradi magyar ifjúsági szervezet előtt égve.
Unatkozó hobbihisztiző, stílszerűbben okostóni, na.

Ez a kettő volt tehát. Ők azt hangsúlyozták, hogy nem is tanárok, hanem ők pedagógusok, kéhemszépen, s a hivatástudat fűti őket. Érdekes módon azonban maguk a valódi pedagógusok már akkor sem hőbörögtek. Hivatástudatukat is a hivatásuk gyakorlása révén érvényesítették és juttatták kifejezésre. Sőt, az általam igazán nagyra tartott nagyváradi tanárok, a hivatás valódi doyenjei közül többen is megemlítették néha kuncogva: tudják, mit művel e két tanügyi munkás, ám nem szabad őket komolyan venni. Ugyanis árnyaltan jó végiggondolni igazán fontos ügyeket, s helyesnek vélhető álláspont is így alakítható ki.

Mert a pedagógusok egyáltalán nem hülyék.
Sajnos azonban azok a politikusok sem, akik felhasználják őket.
Pontosabban csak azokat, akik - szándékosan, vagy épp akaratlanul, közömbösen - hagyják.

*

Update: nagyjából úgy lett, ahogy sajteni lehetett valóban. Azaz a tanügyiek hoppon maradtak. A kölönbség az, hogy még decemberig sem kapnak eltúlzott béremelést, a kormány ugyanis ma eldöntötte: áprilisra halasztja a vonatkozó törvény gyakorlatba ültetését. Szerintem ez már rokon május 40-nel.
De ez kivételesen indokolt.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr612637831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Vazek 2008.10.27. 13:31:07

Itt sajnos a populista, meggondolatlan politikusok a hibások, akik választások előtt egyáltalán nem az országra hanam saját javukra gondoltak. A pedagógus szakszervezetek is megelégedtek volna ennél kisebb emeléssel is, de azt már nemigen lehet elvárni egy szakszrvezettől, hogy ha felajánlannak nekik 50 százalékot,akkor ők azt elutasítsák. Veszélyes olyan embereket választani a Parlamentbe, akik képesek ekkora baromságot megszavazni, tudván, hogy akár bele is rokkanhat a nemzetgazdaság. Sajnos ez nem első eset. Egyszer már azt is megszavazták ezelőtt, úgy két-három évvel, hogy a nyugdíjasok visszakérhetik fel nem használt utazási jegyük ellenértékét. Azóta is tologatják a törvény hatályba léptetését, mert nincs rá pénz. Lehetne más példát is mondani. A pedagógusok is így fognak járni. A PSD egyszrűen csak keresztbe akart tenni a liberálisoknak a választások előtt, azért jött ilyen irreális ajánlattal. Gondolta ezt úgysem fogadhatják el, ami elfordítja a széles paedagógus társadalmat a liberálisoktól, egyszóval a PSD malmára hajtja a vizet. Kampányfogás, melynek a választók fogják meginni a levét.