Blogosz

MESE NINCS.

Mind egy

2008. december 03. 23:13 - BlogoszEditor

Azon kevesek közül, akik elmentek voksolni, sokan azon variálnak most, hogy mi lesz.

A nagy kérdés: vajon mely pártok mennek majd kormányra?
A nagy válasz: tökmindegy.

Nem, nem a mindegyezés szokásos, szűklátókörű, buta értelmében, hanem most tényleg.

Ugyanis két úton is el lehet jutni odáig, hogy ez az egész most nem számít.
A rövidebben járnak többen: ők általában mindenre rámondják, ami politikával kapcsolatos, hogy mindegy. Ám nem azért teszik ezt, mert lecsekkolták volna a cuccot alaposan, s ennek nyomán valóban erre jöttek volna rá, hanem azért, mert nem értik az egészet, és - való igaz - nem is érdekli őket.
A másik út hosszabb, kanyargósabb: történéseket, folyamatokat figyelve, összefüggések között matatva indulthatunk el. Aztán konkrétumokat, konjunktúrákat, konstellációkat, koncepciókat, kondíciókat, konglomerátumokat, konstrukciókat, kongruenciákat, konspirációkat, konszenzusokat, kontextusokat, konjugációkat, konzultációkat, konvenciókat, konvergenciákat, kontingenseket, konzekvekciákat kondícionálva - na meg kontárokat és koncot konstatálva - konkludálhatunk: tényleg mindegy.

Mert nézzük csak: a parlamentben már csak egyformák vannak.
A PSD, a PC, az PD-L, a PNL és az RMDSZ jutott be.
És hát ezek közül mind kötődik a keresztapához, vagy mondjuk úgy, az őselemhez: ahhoz a PSD-hez, amelyik annak idején (más név alatt) ráült 1989-re, s tönkrevágta az egészet. Nézzük sorban.
A felsorolásban második párt épp a PSD segítségével jutott be már másodszor a parlamentbe. A harmadik a PSD-ből kiszakadt különutasok alkotta csapat. A negyedik a PSD-vel kooperált a most leköszönő kormány megtartása érdekében (is). Az ötödik pedig már rég lepaktált a PSD-vel Neptunon, s kormányzott is vele egykoron.

A választók számára a tét lassanként, voksolásról voksolásra épült le.
Eddig, legutóbb még volt legalább annyi tétje a dolognak, hogy ha olyanok kerülnek kormányra, akkor azok legalább visszább tuszkolják, meggyomrozzák majd a PSD-t. (Persze ők sem az igazságtétel, az elszámoltatás, az eszmélés okán, hanem saját érdekből. Dehát már csak így lehet valamit is elérni.)
Na, most már ez sincs.

Nyugodtan be lehet dobni a pártok neveit egy kalapba és kihúzni kettőt, akár hármat - s némi árnyalatoktól eltekintve lényegében ugyanazt kapjuk.
Sőt, dadaista módon is el lehetne járni, annyira nagy már az átjárhatóság ezen politikai alakulatok között: nem is pártneveket, hanem a rövidítéseik betűit is összekeverhetjük, s egyenként kihúzhatjuk. Ugyanaz.

Ez nem pesszimizmus - ez a helyzet.
Aki szerint ez túlzás, az magyarázza meg, hogy lehet, hogy mindenki mindenkivel hajlandó lenne már kormányozni.
Aki szerint ez nem valós, az nevezzen meg a bejutottak közül legalább egy olyan alakulatot, amely mögött nem állnak erős érdekcsoportok, bűnözőkkel is tűzdelt nehézfiú-falkák.

A kormányzás tétje a közvetlen hozzáférés a pénzekhez.
Hogy ez túl olcsón, profánul, cinikusan, bután, leegyszerűsítően hangzik?
Aha.
Azért, mert ez valóban ilyen olcsó, profán, cinikus, buta és leegyszerűsítő.

Na persze ez mindig is így volt, s nem csak nálunk. Itt azonban annyi változott, hogy még nyíltabb, sallangmentesebb lett az egész: lényegében minden más feloldódott, a különbségek eltűntek. Pontosabban a különbségek csak kampányok idején kellenek, hogy illuzorikusan különbséget tehessen a választó a választandó és az ellenség, a szép fehér csoport és a többi mocskos, fekete bagázs között.
Utána mindenki az együttműködést keresi. Az ország érdekében, a működőképesség megőrzéséért, a stablilitás megteremtéséért, értünk - naná, hogyne.
Lefordítva: az ország lenyúlása érdekében, a saját kis mechanizmusaik megőrzéséért, az osztogatási status quo stabilitásának megteremtéséért, értük.

Úgyhogy találkoztunk. És ez nem jó. Akik eleve, hanyagul, fel sem fogva elvetik a politikai ügyek boncolgatását, azok ugyanott kötöttek ki most, mint azok, akik megpróbálják megérteni és elemezni: jelenleg mindkét oldalnak igaza van, ha az mondja, fabatkát sem ér az, ami most összejött.
Ugyanaz, csak más szavakkal: megint egy stagnálós időszakhoz értünk.

Úgyhogy akinek nem épp az a hobbija, hogy kövesse ezt a valóságshow-t, nézze a bohóckodást, az akár át is kapcsolhat. Egészen nyugodtan le lehet szakadni a témáról, lazán hátra lehet dőlni, foglalkozhatunk akár mással is, mint a kormányzati ügyek követése.
Ők is hasonlóképpen fognak cselekedni - amint eldől, ki dőlhet hátra.

Szóval valóban olyan nagy és rejtélyes és összetett és izgalmas kérdés lenne az, hogy ki fog kormányozni?
Ők.

Tessék: itt a nagy egység.
Mind egy.

nationalday1.jpg Fieszta: ételosztás Bukarestben a román nemzeti ünnep alkalmából (a választás másnapján)

respectpsd1.jpg Ugyanaz, súlyosbítva. Háttérben a ködös szöveg: "Megérdemled, hogy tiszteljenek - TE MINDENEK ELŐTT"

sepi1.jpg A szőnyeg alá. Nekünk majdnem húsz év alatt sem sikerült kisepernünk őket.
Most már ők egymást sem akarják olyan intenzíven elseperni

vok.jpg Szavazat leadva. Avagy az a pillanat, amikortól a szavazópolgár elkezd kevésbé számítani.

pap1.jpg Szekularizáció. Egyház és állam összekacsint.

ba1.jpg Színe és fonája. A háttérben több veszély is leselkedik a nénire.

kuku.jpg Még több veszély, még kisebb néni.

kor.jpg Voksolás korszerű körülmények között. Visszaélések gyanúja kizárva.

nagy1.jpg Jön a gólem. Avagy "egy ujjammal elnyomlak, mint a csikket".

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr962637845

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

HÖHÖ · http://Tbb,mintvicces 2008.12.06. 21:25:14

Azt amikor valaki mindenkivel hajlandó csinálni kurválkodásnak nevezik a mi tájainkon, vagy elegánsabb szóval prostitúciónak, ha pedig mindenki, mindenkivel, akkor már kész kupleráj, ahol majd meglátjuk ki lesz a madam, vagy még annál is roszabb, mert azért ott is vannak szabályok