Blogosz

MESE NINCS.

Vau

2009. március 25. 01:01 - BlogoszEditor

A reptéren volt valami dolgom, s amikor elfelé jöttem onnan, úgy tettem, mint Gyurcsány.

Távozóban lévén megyek ugyanis a kocsi felé, végig a kihalt parkolón, amikor azt látom, az egyik autó rendszáma az, hogy VAU.
Nos, ez annyira viccesnek tűnik az adott pillanatban, hogy elkezdek rajta nevetni. És közben megyek.
És mentemben egy adott pillanatban még meg is ismétlem fennhangon: "vau"... Majd heherészek tovább.

Egészen addig, amíg meg nem látom, hogy a parkoló nem is kihalt.
Egy pasas ugyanis az autója mellett áll és furcsán mered rám. Épp akkor értem mellé, amikor olyat szóltam, hogy "vau".
Ajaj...
Sőt, a tag hamar el is fordul, amikor észreveszi, hogy észrevettem. Hirtelen elfoglaltságot tettet. Mert nyilván azt hiszi, őrült vagyok.
Meg is értem.

Hiszen nézzük, mi történt az ő szemszögéből, azaz mit látott ő.

Nos, egyedül álldogáll a parkolóban, amikor feltűnik egy pasas. Aki magában nevet, de hangosan. És aki embertársa mellé érve azt mondja, "vau". Majd röhögcsélve megy is tovább.
Sőt, ha elhaladásom után is mert végül követni a tekintetével, azt láthatta, hogy az illető szegény elmegyönge (azaz én) sietve nyitja az autója ajtaját, majd amikor beül, a kormányra csapva még nagyobb röhögésben tör ki, mint addig...

Nos, ilyenkor legjobb emelt fővel távozni.
Úgyhogy miután kiálltam a kocsival, s épp mellette haladok el, biccentek neki, s megrángatom a szemöldökömet felé.
Most már úgyis mindegy, ő mindenképp a mentőket hívja gondolatban. Úgyhogy önmagát adja a rájátszás. Hadd higyje csak, hogy egy igazi őrülttel volt dolga.

Szóval így jártak valahogy azok közül is sokan, akik most Gyurcsány manővereit figyelik.
Ugyanis más tudni, hogy mi és miért történik az adott esetben, de kívülről megint más az egész.

Akik azt hiszik, hogy egy bukott és hülye Gyurcsányt látnak, aki végül belátta, hogy kártékony, s ezért megszégyenülve visszavonul, azok óriásit tévednek. Ugyanis a (még) miniszterelnök nem bukott, nem hülye, nem látott be semmi ilyesmit, nem megszégyenült, s nem is igazi visszavonulás a részéről az, hogy távozik a kormányfői posztról.
Sőt: előrelátható és szükségszerű lépés volt ez, amely szerintem mindenképp az MSZP népszerűségének növekedését fogja eredményezni.

Nem kell tehát megkövülten állni és csodálkozva meredni a pasira, aki ezt a politikai show-t nyújtja épp. Nem őrült és nem is szerencsétlen.
Ellenkezőleg: számos szemlélővel ellentétben ő pontosan tudja most is, hogy mit miért csinál.

Először is az történt, hogy a kormányfőségtől való visszavonulásának bejelentésével egyidőben megerősíttette magát az MSZP elnöki pozíciójában. Azaz az irányítást megtartotta a pártjának élén.
Miniszterelnök pedig kábé eddig lehetett. Valamikor ezekben a hónapokban mindenképpen le kellett köszönnie onnan, ugyanis közelednek a jövőre esedékes választások.

És az MSZP annyira rosszul áll, mint ahogy választások előtt szokott. Sőt, még a szokásosnál is rosszabbul.
Épp az a szerencséje viszont ennek a pártnak, hogy a népszerűtlenségét javarészt kanalizálni tudta egyetlen személy, azaz Gyurcsány felé. Sokan őt látják a fő gonosznak, akinek a lelépésével a legfontosabb gond meg is oldódott.

Persze, hogy ez igazából nem így van, és persze, hogy valójában nem is lépett le Gyurcsány. Csak hátrébb húzódott a reflektorfényből.
Mert most ez jó neki is és a pártjának is.

Azt se feledjük, hogy az MSZP-nek már gyakorlata van ebben a trükközésben. Pár évvel ezelőtt már megléptek egy hasonlót - nagy sikerrel.
Annak idején a népszerűtlenség metaforája Medgyessy Péter volt, aki szintén az MSZP embereként töltött be kormányfői tisztséget (2002-2004 között). S a párt meg a miniszerelnök akkor is a mélyponton vegetált, miközben a választások vészesen közeledtek.
Pár hónappal a voksolás előtt aztán távozásra bírták, lecserélték Medgyessyt (s amúgy a helyébe épp ekkor került Gyurcsány). Ez meg is oldotta az MSZP gondjait: a párt népszerűsge növekedni kezdett, s végül meg is nyerte a választást. (Azért a Fidesz szokásos bénázása is besegített azért ebbe, de most ez mellékes.)

A jelenlegi helyzet több kisebb elemében eltér ugyan az akkoritól, ám fő vonulatait tekintve nagyonis kísérteties hasonlóságot mutat. Az MSZP megint mélyponton van, a kormányfő méginkább, s voksolás megint közeleg. Itt volt tehát az idő egy cserére a csúcson.
És még lesz idő arra is, hogy ezt megemésztessék a néppel, s arra is, hogy az MSZP-ellenes preferenciák elkezdjenek változni.

Persze tény, hogy most nem annyira a 2010-es választás megnyerése a fő célja az MSZP-nek (ez jelen pillanatban utópiának tűnne), hanem a kármentés.
Az, hogy a Fideszt visszaszorítsák, legalább azt megakadályozva, hogy példátlan módon abszolút többséget szerezzen a mostani ellenzéki párt (ezen a háttérben is dolgoznak több machináció révén), magukat pedig felhozzák, amennyire csak lehet.

Meg persze az is lehet, hogy esetleg az ellenzéknek sikerül kieszközölnie Orbán Viktorék régi álmának megvalósítását, azaz az előrehozott választást. Ebben az esetben is jobb az MSZP-nek, ha új arccal vághat neki.

És még valami: Gyurcsány oldalra lépésével a gyurcsányizmus változatlanul jelen van. Az MSZP-t továbbra is ő vezeti, a kormányt pedig az a párt alkotja, amelyet ő vezet.
Szóval aki nevetgélni látja Gyurcsányt (akár egy parkolóban, akár máshol), az ne gondolja, hogy őrült. Sőt: nagyonis a helyén van az esze neki is és a stratégáiknak is.

És az ő látszat-távozásával az MSZP mindenképpen nyerni fog: annyira lent vannak most, hogy a Gyurcsány vezette pártnak csak jó lehet, ha Gyurcsány mást tol előtérbe maga helyett - hogy aztán Gyurcsány és csapata jobb százalékokat produkáljon, mint ha Gyurcsány maradt volna miniszterelnök.

Kutya egy dolog ez, mi?
Vau.

Amúgy várhatóan épp ma jelentik majd be, hogy kit jelöl új miniszterelnöknek az MSZP.
Érdekes ez, de lényegtelen. A lényeg ugyanis az volt, hogy az eddigi kikerüljön a rivaldafényből és valakit betoljanak oda helyette.
A lakosság megtévesztésére, nyilván.
Hiszen erről szól a politika jelentős része: a megtévesztésről, a hamis látszatokról.

Amely hamis látszatokról levezetésképpen és relaxálásképpen el is mesélek egy szintén velem megesett, de ezúttal ősrégi történetet.

Még gyerek voltam, amikor Ceauşescu Romániájából kijuthattunk pár napra Pestre. Ez annak idején nagyon ritka volt, s nagy szónak számított.
Édesanyámmal épp sétálgattunk a fővárosunkban, amikor féktelen örömömben épp valami hülye sztorit meséltem neki, illusztrációképpen pedig aktívan hülyéskedtem: ugráltam, mint egy gorilla, adekváltan makogva is hozzá.

Így haladunk tehát - ezen belül én makogva, huhogva, majomjárással, vakarózva, ugrándozva.
Erre szembejön egy csupaszív néni, s édesanyámhoz fordulva, mély empátiát sugárzó hangon megkérdi:
- Segíthetek valamit, kedves? Látom, beteg a gyerek...

Amúgy ekkor is épp a szocik (komcsik) voltak hatalmon.
Úgy látszik, mindig valami állatságot hoznak ki belőlem. :)

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr572637868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Havasi 2009.03.29. 12:36:47

Egyszer nagy szabadulóművész ez a pasi! Vajon a köv hétvégén miről mond le? Esetleg a családfőségről ? Rémes az a megjátszás, amit nap, nap után művel! Sokan most is bedőlnek neki, hallom, hogy rajongói arra bíztatják, alakítson új pártot, merhogy az MSZP-sek nem érdemlik meg!?? Sztem az ilyen típusokból lesznek a diktátorok! Ördögi taktikus, “pszichológus” és manipulátor, ijesztő, ahogy előadja magát!! Minden lépése kiszámított, kitervelt – egy minimális természetesség, őszinteség nincs a megnyilvánulásaiba!Szóval nagyon jól megtanulta KISz- vezérként a fortélyokat és kellően alkalmazza a mostani viszonyokra!Becsszó, bennem rémületet kelt ! Nagyon is el tudom képzelni, hogy az egészből győztesen fog kimászni, ki van ez jól dolgozva!