Blogosz

MESE NINCS.

Egy globalizált szerb – a magyar szíveink melengetője

2009. április 06. 10:55 - BlogoszEditor

Levonult a színről egy ikon. Illetőleg ott sem volt, csak mi hittük, hogy ott van.
És furcsa módon még így is ott marad valamelyest.

Mielőtt teljesen belezavarodom, tisztázzuk: Süsüről van szó. Ja: a sárkányról.
És arról, hogy kiderült: szerb a szentem. A neve meg amerikai. És a zenéjét is amerikából lopták hozzá.

dasmutt.jpg

Süsü amerikai keresztszülei, Dastardly & Muttley

Pedig az egyfejű már akkor hungarikum volt, amikor még azt sem tudtuk, mint jelent ez a kifejezés. Fel sem merült, hogy ne lenne eredeti, autentikus, magyar. De nem mély-, hanem olyan igazi.

Szép, ügyes, szellemes, eszes, kerek kis történetek, míves nyelvezet. Pazar kis mese. Ugye ez csakis a mienk lehet – ki gondolt volna másra? Na meg ott vannak a bajszos, fürge vitézek, zsoldosok, jobbágyok. Nem beszélve arról a csajról, akinek a neve nem jut eszembe, s akit a dadus macerált állandóan. Mind-mind egy pannon sárkány hungarostatisztái.

Szóval pár hete felmerült, hogy az egész nem is igaz. Pár napja meg maguk az érintettek is elismerték. A figurát nem Csukás István találta ki, sárkányunk nevét is más viselte eredetileg, a zenéjét meg nem Bergendy írta.

Az van, hogy Csukás lazán elmesélte most: az egyik barátja, Fehér Ferenc hívta fel a hetvenes évek legelején, hogy épp egy szerb mesedarabot fordít, és a benne szereplő sárkánynak kellene valami találó magyar név. Hát így jött el hozzánk az egyfejű.
Szóval Süsü a vérvonalát tekintve szerb...

Ám nem áll jobban onomasztikailag sem. Ugyanis épp akkoriban vetítette a magyar tévé az amerikai rajzfilmsorozatot, amelynek a címe: Dastardly and Muttley in Their Flying Machines. Ez magyarul Süsü keselyűk néven futott. Innen csórta a névötletet Csukás, s proponálta a szerb sárkány magyar tartózkodási engedélyében megjeleníteni.
Szóval Süsü keresztszülei amerikaiak...

És a főcímzenéje végképp nem eredeti. Az nem fordított, nem adaptált – hanem simán lopott.
"Én vagyok a híres egyfejű” – ugyebár ez feltételes reflexként azonnal beindul bennünk, ha a sárkányról hallunk. A szöveggel nincs is semmi gond.
Viszont a zene az USA-ból van. Willie Mitchell Cherry Tree című száma lényegében. Amely a maga rendjén a Wayne Jackson és Andrew Love, azaz a Memphis Horns által megírt szám feldolgozása.
És ezt találta lekoppintani Bergendy István. Aki félszájjal már elismerte a plagizálást, de teljesen vélhetően soha nem fogja.
Pedig eléggé evidens. Keressen rá bárki Willie Mitchell Cherry Tree címűjére, s hallgasson bele (ha nem megy máshol, itt egy jutyúb-link, amíg el nem tüntetik onnan, megnézhető: http://www.youtube.com/watch?v=6QAYTARFRJ8

És itt van a mese főcím-klipjével: http://www.youtube.com/watch?v=hlSBVAqjbbM ). Amit itt hallunk, teljes egyezésnek számít.
További érdekes „egybeesés“, hogy Mitchell száma 1970-ben jelent meg, Bergendy-féle Süsü-főcmzene 1975-ben. Ráadásul mindketten ugyanabban - az egyébként amerikai eredetű – fúvósos, brassos stílusban utaztak. És még egy adalék: a magyar közönség számára lényegében ismeretlen volt Mitchell, ma is az - ráadásul annak idején még kilátásban sem volt, hogy egyszer megszűnik a komcsi elszigeteltség, s netán kiderül a turpisság...

A Süsü első része végül 1977 karácsonyán ment adásba. Az első résznél még fel volt tüntetve, hogy nem eredeti ötlet alapján készült, a többinél azonban már nem. Ráadásul a Süsü-zene platinalemez lett (ami annak idején sokkal több eladott példányszámot jelentett, mint mostanában). Hát így.
Ettől még sok kellemes vonása megmaradt a mesének. Ügyes a magyar szövege, jól eltaláltak a karakterek, találóan megformáltak a figurák, alaposan megválogatottak, castingoltak a hangjaik. De ez a történet nem erről szól.

Hanem arról, hogy immár sokkal többet megdudtunk Süsüről, mint amit valaha is képzeltünk volna. Azt vágtuk, hogy fogyatékos, hiszen hat fejjel kevesebbje van, továbbá nyessük, hogy kitagadta az a jó apja, azóta vándorol, úgy biz' ám, s kenjük azt is, hogy otrombának tartja magát, de vágyik rózsbimbóvá átlényegülni, ezt a vágyát senki se érti, viszont sok munkát el tud végezni és tud egy csomó illemszabályt.
Ez sem semmi, de a mostani dráma igazán rávilágít arra, mi a süsizmus lényege. Hősünk ugyanis sokaknak okozhat immár komoly fejtörést. Hiszen Süsü lényegében szerb, de mindenki magyarnak hitte eddig. Édesapja neve: Miroszlav Nasztosijevics. Ő írta meg azt a történetet, amely révén később Magyarországra emigrált a sárkány, hogy ott fusson be karriert.
Ugyanakkor multikulti, sőt, globalizációs szörny is. Hiszen ő maga is a világ különböző tájairól összegyűjtött alkotóelemekből van, ráadásul a megfilmesített sztoriját el is adták sokfelé, Kubától Svédországig.
Mindemellett a pikkelyes még amerikai kötődésű is, mégis antiimperialista. Ugyanis a kommunista érában nőtte ki magát, ám kapitalista módon lett belőle üzlet (sőt, a 2000. év környékén egy szörnyű és méltatlan folytatása is megjelent, Süsüke címmel).
Ráadásul a sárkányunk úgy lett végül generációs ikon, hogy kezdetben magyarországi pályafutását csak rádiójáték formájában képzelték el.

Hát, mindezek után nem csoda, ha okád.
Bár igaz, tüzet.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr902637870

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Margó 2009.04.09. 19:35:34

Ez egy olyan dolog amire rácsodálkozunk, csámcsogunk rajta, esetleg felháborodunk, majd kb 2 hét múlva, emésztés után elfeledjük. Kis, hirtelen jött tényfeltárás. Ezt is megtudtuk, de a bábfilmsorozat kedveltségén, hírnevén ez mitsem változtat.