Blogosz

MESE NINCS.

Nyúzás

2009. augusztus 01. 23:32 - BlogoszEditor

Szinte tavaly ilyenkor kezdődött a gáz pekingi olimpia, amiről annak idején ki is fejtettem. És még mindig van pénz benne. A sokadik bőrt húzzák le róla.

A hír szerint felfújható gumicsónak, súlyzókészlet és dedikált fáklya is található azon relikviák között, amelyeket a tavalyi pekingi olimpia megnyitójának első évfordulóján, augusztus 8-án fognak elárverezni. Az olimpiai árverés tavalyi, első fordulójában több mint 700 ezer relikvia talált gazdára, összesen 27 millió dollár értékben.

Hát nem semmi, hogy mennyi minden változott sokezer év alatt...

Ráadásul valami miatt én élből utálom az olimpiát.
És mégis foglalkoztam vele, írtam róla. Még filozófia szakos hallgatóként dobtam össze az alábbi kis humoreszket az akkori kísérleti lapunk számára. Az ókori görög olimpiákról szól, a filozófus-versenyzőkről.
És mivel most nincs olimpia (tehát – mint az magában a játékok előtt egy évvel íródott szövegben is szerepel – a két olimpia közti időszakban, azaz olimpiászban vagyunk), csodálatos alkalom, hogy felidézzem a szöveget.

Főleg, hogy amúgyis dög vagyok most új bejegyzést írni. Úgyhogy ezennel lehúzok a textusról még egy bőrt. :)
Fogyasszák örömmel (némi kultúrtörténeti ismeretek szükségesek hozzá, különben hatástalan).

go.jpg Amúgy az ilyen ókori olimpiás képek is zavarnak.
Nem tudom, miért. Lehet, hogy előző életemben váza voltam.

****

Sporttörténeti pantheon

Épp az olimpiász időszakában vagyunk, így itt az alkalom (ez van: jobb apropót nem tudok), hogy áttekintsük, kik nyüzsögnek az olimpiai pantheonban.

Az első olimpiát Kr. e. 776-ban rendezték és csak sport volt a programban. Később már szellemi és fizikai versenyszámok egyaránt szerepeltek a műsoron. Ekkor jött a felvirágzás: a stadionok küzdőterét szellemóriások lepték el, szóban, írásban és tettben szumóztak. Nézzük tehát az örökranglistát, a kor sportágaiként.

Tódítás A fent említett legelső olimpia még egyetlenegy számból állt: futásból. Ezt - papírforma szerint - egy futó nyerte.
A győztesről semmilyen fejlegyzés nem maradt, így bátran, nyugodtan és határozottan állíthatjuk, hogy az illető filozófus volt.
Evidens módon kortársai üldözésének volt kitéve, ami nagyban motiválta a bajnoki cím elnyerésében.
És persze utcahosszal megelőzte a korát is.

Úttörés Ebben Thalész az ász. A legelső természetfilozófusként ámította a démoszt. E műsorszámban úgy győzött, hogy más még nem is volt a pályán - ennek ellenére hivatalosan jegyzik a teljesítményét. Távgyaloglásban is jeleskedett: Főníciáig és Egyiptomig nyomta, de hogy minek ment oda, azt nem tudni. A golf és a barlangászat alapjait rakta le amikor – a valós feljegyzések szerint – a csillagok vizsgálata közben beleesett egy gödörbe.

Eb karóhoz kötése Szókratésznál van a pálma. Ő ennek a sportágnak az alfajaiban, azaz filozófiában, etikában, továbbá diszkoszvetésben volt nagy. Mindegyikben állandóan annyira elvette a sulykot, hogy az haláli(nak bizonyult). Külön érdeme, hogy pályafutása végén is szép hajrát mutatott be. Utolsó győzelmét kivégzéssel ünnepelték.

Lealázás Itt Arisztophanész a favorit. Az irodalmi versengést simán nyerte, sőt, vígjátékai annyira ütősek voltak, hogy amikor az ökölvívásra került sor, ellenfele még mindig kóválygott: rászámoltak és azonnal leléptették.

Bonyolítás Parmenidész mindent visz itt. Taktikája abban állt, hogy cselezve, homályos stílusban fejtette ki gondolatait, majd hirtelen, egész pályás letámadást alkalmazva jutott el egyszerre mindenhova. Követni lehetetlen volt. Ellenfeleit a „Csak a Lét van, a Nemlét nincs” varázsigével bénította le, majd miközben ennek kibogozásán dolgoztak, elhúzott mellettük. Kiemelkedő és újdonságot hozó teljesítményét saját korában a bírók mégsem tudták díjazni, mivel ő maga fejtette ki, hogy minden egy és semmi nem változik. Ezért állandóan a középmezőnyhöz sorolták.

Alapvetés Herakleitosz a sportág sztárja. A nemesebb körökben ma már köznyelvi fordulattá vált „logosz”, vagyis a mindent kormányzó igazság, értelem képzetének tökéletesítője. Eme kormányzás tanulmányozása során fejlesztette magát később elsőrendű Forma 1-pilótává. A Pantha Rhei (Minden Változó) istállóhoz igazolt le. E színekben aratta legnagyobb győzelmeit, bár adottságaiból és elveiből kifolyólag soha nem tudott egyformán teljesíteni, színvonala örök változást mutatott. Saját bevallása szerint valamiféle Kozmikus Tűz hajtotta állandóan (őt is, meg minden és midenki mást is).

Állás Eleiai Zénón az örök bajnok. A mozgás létezését is tagadta, emiatt játékstílusa igen statikus volt. Mondhatnánk, labdába sem rúgott. Helyből kaszálta el ellenfeleit akik nem voltak tudatában a mozgás paradox voltának, emiatt összevissza rohangáltak a pályán.

Fejlődés S hogy mi van manapság? Ahogyan az lenni szokott, a szellemi és a fizikai erők nem igazán fértek meg egymással. A felújított olimpiai játékokkor a szellemi vetélkedők már kikerültek versenyszámok közül, az okosak más fórumokon versengtek tovább.
Az egyik ma is aktuális bajnok például Nietsche. Ő olyan jól teljesített, hogy az végülis tiszta őrület. Nem normális, amit ez az ember az utolsó száz méteren kihozott magából. Ahogy maga a német világsztár mondhatta egyik, a kertben adott utolsó interjújában: „Ne csodálkozzon Das Mann. A jó gondolkodó sportot űz az elmélkedésből. Annyira beletalál a dolgok közepébe, hogy egyszerűen megáll az ész. Ez a filozófus sorscha.”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr392637903

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.