Blogosz

MESE NINCS.

A líra hullámain

2009. október 09. 21:17 - BlogoszEditor

Még csak bő 24 órája, hogy a romániai születésű sváb Herta Müllernek ítélték az irodalmi Nobel-díjat, de máris annyi marhaságot hallottam róla, amennyit csak értő, irodalmilag cizellált szellemóriások össze bírnak hordani.

Az egyik variáns szerint "nem más, mint egy mocsok zsidó".
A másik szerint meg az ő Nobel-díja "nagy pofon a zsidó lobbinak, mivel az apja SS-tiszt volt".
És persze ott a román média, amely folyamatosan úgy emlegeti, hogy "román származású német".
Ez igen! Tehát egy román, antiszemita gyökerű zsidó német kapta a díjat!
Alles Müller oder was?

Figyeltem azt is, hátha valakinek van fogalma arról is, mit írt, s az milyen. De persze nincs. A fenti szakértők közül senki nem olvasott tőle semmit. Pedig szerettem volna, ha felvilágosítanak erről is, ha már annyira értenek Müllerhez. Az irodalmi tevékenységéről azonban fogalmuk sincs, csak azt vágják nagyon magabiztosan és precízen, hogy milyen génjei vannak.

Hát körülbelül így néz ki az, amikor olyanok alkotnak és terjesztenek képet valakiről, akik magához az illetőhöz, a célszemélyhez sem konyítanak, meg a tevékenységéhez - jelen esetben épp az irodalomhoz - sem.
Van erre személyes példám is. S ha már a teljes mellélövéseknél tartunk, ismertetem is.

A mai napig nem tudom megfejteni, hogy mi vezethette, de egyszer az egyik távolabbi szomszédunk írt hozzánk egy rajongástól áthatott verset. Már nem lakik a környéken, de a hét évvel ezelőtti alkotás megvan a mai napig.
Nem tudjuk, milyen háttere volt a mű keletkezésének, milyen érzelmi túlcsordulások eredményezhették a genézist, csak azt tudjuk, hogy nagyon meglepődtünk, amikor egyszer egy képeslapba rejtve áthozta a költő.

dsc00085.jpg

A kézirat

dsc000898.jpg

Nem is egyszerű vers ez, hanem igazi epikus mű, amely a családunk történetét dolgozza fel, megszépítve, heroizálva. Hőstetteinkről szól, és szinte már imádatba, bálványozásba átmenő tisztelettel ír a szerző rólunk. Én csak Szeghalmiásznak hívom, mert amúgy a hőskölteménynek címet nem adott a verselő.

Minden esetre a családdal kapcsolatos egyes tényket is rosszul tudja, hibásan írja le - így az is elmondható, hogy a műben a tények balladai homályba vesznek, illetve epikus nagyításban, szépítésben tűnnek fel. (Megfigyelhetjük például majd, hogy a testvérem, Réka az alkotás szerint "a tulipánok országában" van, "tanárnő Hollandiában", ám valójában bírósági gyakornok Svédországban.) Azt is érdemes lesz majd megcsodálni, ahogy a szerző időnként zárójelbe tett magyarázatokkal szolgál verselés közben, máskor pedig teljesen demokratikusan alternatívát kínál a rímekre, nem ő dönt arról, hogy melyiket használja, hanem leírja mindkettőt, formabontó módon a nyájas olvasóra bízva a válogatást.
Mindig remek, vidám, szórakoztató pillanatokat szerez a mű, valahányszor elővesszük. Nagy becsben tartjuk, a bárszekrényben őrízve, hiszen pompás humorforrás, nagyszerűen megnevettet mindig.
Megosztok tehát ebből a nagyívű alkotásból pár sarkos részt, ha már a személyek nem kellő ismeretéről, illetve az irodalomról ejtettünk szót. Egyúttal Nobelre is javasolom.
Tessék, a szöveghű átirat:

A szó elszáll, s az írás megmarad
Engedd meg nekem e lapra vethessem gondolataimat
(...)
Régről ismerjük mi egymást
Nagyon rendes kedves család
(Szüleid) Két gyerekkel "érkeztetek"
Lakni ide Püspökibe
"Mesebeli tündéri" lány
Ilyennek ismertem Rékát!
Sokszor pajkos csintalan
Örs sem ült meg nyugodtan
A nagymama, Róza néni
Nem volt fáradt "rájuk nézni"/felnevelni
Tanítgatott, nevelgetett
Amíg fel nem serdültetek!
Felnőtté vált két "kis ember"
Jól beszél idegen nyelven
Illatos szép rózsaszálat
Külföldre vitték Rékádat
Tulipánok országában
Tanárnő Hollandiában!

Örs is tanult igyekezett
Így lett Bihari Napló riportere
Szavakat jól összeíró
Így lett ügyes újságíró!
Szorgos rendes, kedves család
Tisztelik szeretik egymást
Versemet rólatok/hozzátok írtam
Adjon erőt, abban bízva!

Lali bácsi, Betegséged mint jó "múzsa"
Gondolatom előhívja!
Lali bácsi haza/nagyon vártunk
Örülünk, hogy itthon látunk!
(...)
Adj hálát a jó Istennek
Melléd (ily)en hű társat rendelt!
Sokat pihenj és sétálgass,
Vigyázz, hogy ne legyél fáradt!
(...)
Eddig sem voltál túl súlyos
Szedd vissza a régi súlyod!
(...)

Íme tehát, hogyan szerezhet a hétköznapi művészet, a kortárs líra pompás és boldog perceket az olvasó embernek.
Pedig nem is sváb román náci zsidóról szól a dolog. Hanem még ennél is viccesebb.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr992637931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Havasi Gyopár 2009.10.14. 11:23:20

Az a "Din toata inima.."s üdv is hozzá tartozik? ja! vagy abba volt rejtve:)? Há nagyon muris! Mit tudsz róla? Költői vénáját ezután a kis remekmű után is csillogtatta:)? Avagy ez az egyedüli, A Nagy Mű?

Blogosz 2009.10.14. 11:48:06

Hát, nem tudom pontosan. A fáma csak erről az egy költeményéről szólt. Hiába, ő nem egy Markó Béla... Ha van több verse is, azokat szerintem már a tanácsadói írták. :)