Blogosz

MESE NINCS.

Hullaluja!

2010. január 31. 15:29 - BlogoszEditor

Kár, hogy hazugságból indult, de jó, hogy mindenképpen alapigazságok megfogalmazása lett a vége.

Vita alakult ki ugyanis abból, hogy Tőkés László valóban letiltotta-e a holdudvarába tartozó Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium táncosainak fellépését egy nagyváradi RMDSZ-es zsúron. Nyílt levelek formájában dúl azóta is a vihar a biliben. Mert ennek a kereteit nem haladja meg, még a peremén sem csap át.
De a téma már nem az állítólagos tiltás (amit kár volt lehazudni, hiszen megtörtént, sőt, szerintem még abszolút érthető is, csak egy kicsit csúnya), hanem ennek kapcsán a nagyváradi magyar kulturális élet.
Szerintem a fő kérdés már csak az, hogy van-e élet ennek halála után. És bizony nem nagyon hallani semmi kopogást a koporsóból...

Azt hiszem, nem szabad kertelni. Árt. És épp a valóság elkendőzését segíti, eredményezi.
Inkább egyenesen: kifejezetten bunkónak kell lenni ahhoz, hogy az embernek tetsszen az, ami a nagyváradi magyar kultúrát jelenti ezekben az években-évtizedekben. Ha az ember eléggé síkagyú, akkor elégedett lehet. Elvánszorog valami pszeudo-rendezvényre, megvesz valami kötetformában kiadott nyomorúságot, aztán úgy érzi, emmá egen, most aztán ő is része a szellemi körforgásnak, meg ilyenek.
Viszont a tuskóság mellett lényegében 1989 óta teljesen érzéketlennek és vaknak is kell lenni, ahhoz, hogy ne érezzük: valami nagyon nincs rendben a váradi "kulturális élettel". És a "civil szférával" sem.
Évtizedek óta figyelem már magam is, ahogy a műteremtés helyét átveszi a kilkkesedés, ahogy a politikum ráül az egészre, ahogy kiskutyusaivá silányítja a művészeket és a civil szervezeteket is. Nagyváradon az alkotás helyére a legtöbb téren benyomult mára a látszatcselekvés, a kultúra helyett kialakult megélhetési kultúrnyikkodás, a civil szervezetek pedig nemhogy nem képviselik a civil szféra érdekeit, hanem kifejezetten vazallusai lettek az itteni magyar politikacsinálóknak.
A kulturális élet szálainak jelenlegi mozgatói, tehát a "vezetői" közül pedig mostanra mindenki betagolódott az RMDSZ-be, vagy a Tőkés-csapatba. Törleszkedik, s termel. Udvari muzsikusok csupán. Ennyi.

Egy nagy, szürke dagonyázás az egész. Mindennek pedig rendkívül rossz hatása van a váradi magyarságra. Első körben a kulturális életére - de szerintem ezt követően még károsabb hatásai is vannak, szinte már antropológiaiak.
Van egy része ugyanis a váradi magyarságnak, amely siralmas. Húsz éve érzem, látom, hogy egyszerűen kialakult egy olyan réteg, amelyik ugyanolyan felszínes és pöffeszkedő és szerepjátszó és a nullában hisz, mint amilyen az itteni "kultúrája". Meg amilyen a politikai "képviselete" és az egész "léte".
És ezt a réteget sajnos fiatalok, illetve középkorúak alkotják. Nem idősek. Hanem a jelen és a jövő emberei. Hát köszi. Nem kell attól tartani, hogy mi lesz, ha ők kerülnek kulcspozícióba. Mert már ott vannak. Ez nemcsak a jövő, ez már a jelen.
Ez Nagyvárad jelenlegi magyar szellemiségének nagyrésze. A semmi.

Úgyhogy nagyon tetszett, hogy végre valaki ezt szabatosan ki is mondta. A fent említett nyílt levelezgetés során Demeter Szilárd volt az, aki - ismereteim szerint Váradon először - nyilvánosan is felállította a váradi magyar kulturális élet diagnózisát: halott.
Nagyon fájhat ez azoknak, akik még belőle élnének.

Idézek Szilárdtól, bejön a szövegének szabatossága, nyíltsága. Meg főleg az, hogy fején találta a szöget. "Elegem van abból, hogy Nagyvárad kapcsán a mai napig csak Ady Endrét emlegetjük unos-untalan – ekképpen pervertálva a Holnap városát a Tegnap városává. Mint a piranhák: minden egyes ünnepségen csippentünk egy keveset a költőóriás húsából – és ettől nem ő lesz kevesebb, mi torzulunk dögevőkké. Zavar, hogy a művészek egymás közt a provincialitásról keseregnek – nem azért vagyunk peremvidék, mert elnyomna bármi központ, hanem mert nem vagyunk többre képesek. Az egzisztenciális kiszolgáltatottság miatt elgyávultunk és megroppant a gerincünk, a teremtő alkotás és a kritikai értelmiség fogalma már-már értelmezhetetlenné vált. Képzőművészeink nem érdemeltek ki egy tágas és korszerű kiállítótermet – míg Debrecenben Közép-Európa legnagyobb kortárs művészeti múzeumát tudták felépíteni. A civil szféra érdekérvényesítő képességét Önök lenullázták, kézből etetik a mi adólejeinkből a tenni akarókat. És engedjük, bizony ám, engedjük, hiszen tenni mégiscsak kell valamit. A Pece-parti Párizsból mára csak egy maradt. A Pece-part: büdösen, szemetesen. A Szent László templom mellett pedig az eget lőjük, a tűzijáték talmi csillogásával vonjuk el a figyelmet a főtér rondaságáról. Lehet, hogy Önnek, Lakatos Péter anyanyelvőrnek, valamint alapítványi/pártbéli stb. elvtársainak ez jelenti a kulturális életet. Közölnöm kell Önökkel, hogy nem az. Nagyvárad nincs rajta a magyar kulturális térképen. A nagyváradi kulturális élet halott, Önök pedig a tetemet cicomázzák. Még táncolnak is hozzá."

Szavunk nem lehet. Így van.
Jött egy tag, aki szentkeresztbányai születésű, majd Kolozsváron forgolódott, aztán ide csöppent. Igaz, már ő is feladta a függetlenségét, már táborlakó, de legalább kimondta, hogy mit lát. Mi is láthatjuk. Már rég. Ha akarjuk.

De persze nem mindenki akarja. Érdemes lesz megnézni, kik azok, akik emiatt is visonganak, kik próbálnak most vitatkozgatni vele, nagy(on álságos) felháborodással próbálva rázogatni a hullát, hogy azt mondhassák: "ni, hát igazán mozog ez".
Eddig a pillanatig egyetlen szegény figurától érkezett nyílt fogalmazvány, válaszképpen. Egy olyantól, aki tipikusan a jelenlegi váradi pszeudokulturális pszeudoélet zombija: fontoskodó perfiériapolgár, aki azt hiszi, attól lesz számottevő, ha mindenkinek beordibál, minden vitába beleokoskodik, s attól lesz mérvadóbb, ha a "megsértett város" nevében próbálja elmondani magánvéleményét. Ez is csak megerősíti azt, hogy a kulturális élet halott: a benne vegetáló organizmusok egyike nem akarja, hogy ez kitudódjon.
Pedig fölösleges - képmutatóan - tagadni a valót, rejtegetni a hullát. Mert egy ideig még meg lehet tenni. De aztán a nagy csendben még borzalmasan büdös is lesz...

Persze lehet jönni erre olyasmikkel, hogy "dehát ott van a színház, a bábszínház, a kis társulatok, a kiadók, a folyóiratok, a galériák". Erre azt tudom mondani: igen, épp ezekről beszélek. Szinte mindegyikük elbutult, vagy éppen lebutított változata annak, ami valójában lehetne. Ráadásul sok közülük még politikai gazdák szolgálója is.
Vagy említhető, hogy a civil szervezetek tekintetében például beszélhetünk az Anna Nőszövetségről, a Magyar Nyugdíjasok Egyesületéről, az EMI-ről, a vármegyésekről, Nobilitasról, a BINCISZ-ről, meg ilyenekről. Aha: beszélünk is róluk. Én például azt mondom velük kapcsolatban, hogy az egyiket románbérenc, áruló magyar szekusok jelenléte jellemzi, a többi pedig az RMDSZ vagy a másik oldal különféle kinövésévé lett, teljesen feladva igazi civil szervezeti önmagát.

Tehát nem arról beszélünk, hogy ne lennének a váradi magyar kultúrának fórumai, szervezetei, szerveződései. Dehogyis. Ellenkezőleg: a forma nagyonis adott. Csak a tartalom az, amely alig van már benne. (Gyengébbek kedvéért: persze, vannak kivételek. Csakhogy nem ez a jellemző, távolról sem.)

Úgyhogy jelen pillanatban az is valami, ha nyilvánosan is kimondatott az, amit az egyre fogyatkozó független váradi magyar szellemi közösség amúgyis tud. (Szándékosan nem használom mondjuk az "értelmiségi" szót, mert ahogy látom, a nem értelmiségiek között is vannak olyanok bőven, akik nem tökelütöttek, s látják, mi zajlik, pontosabban mi nem.)

Persze egyhamar nem fog változni semmi. Amíg politikai-pénzügyi igákban mephistóskodik a váradi magyar kultúra, esély sincs változásra. És nem, nem tudom, mi a következő lépés, hogyan kellene szabadulni ettől.

Ám attól még a halottainkat illik, sőt, javallott is eltemetni, ahelyett, hogy bálba hurcolnánk őket, mutogatni. Legyen az akár Tőkésék valamely happeningje, vagy az RMDSZ farsangi bálja.
Aztán hátha új élet sarjad majd. Egyszerűen ez a dolgok sorrendisége.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr882637975

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.