Blogosz

MESE NINCS.

Megoldás?!

2010. február 01. 19:06 - BlogoszEditor

Milyen dolgok vannak...

Írtam ide is már arról, hogy mennyire nem képes az akaratát érvényesíteni a váradi Helyi Közszállítási Vállalat. Nem tudják megakadályozni, hogy egyes járművezetőik pénzt vegyenek el egyes utasoktól, s cserébe ingyen utaztassák őket, mint ahogy az ellen is képtelenek tenni, hogy a fülkében idegeneket szállítanak, az egyenruhát nem viselik, a villamosvezetők néha egyszerűen lepattannak a járműről egy kis bevásárlásra, és a többi, és a többi. Annak idején a vállalat vezetősége fűt-fát ígért a rendezéssel kapcsolatban, aztán csak nem történt semmi - s végül azt kérték, fotózzák le a sajtósok azon járművezetőket, akik vétenek, s küldjük be az igazgatónak.

Oké. Megtettem sokszor. A vége persze nem az lett, hogy bármit is megoldottak volna. Sőt, azóta is egyre több a mindenféle kihágás. Hanem a vége az lett, hogy a vállalat vezetője rámuszította a sofőrjeit, s azzal héklizte őket, hogy pereljenek be.
Akit az elsők között lefotóztam különféle kihágások elkövetése közben, egy idősödő buszsofőr volt. Annak idején hívtam is a cég vezetőjét, kérdem, na, mi lett a szankció. Azt mondja: "Jaj, az az illetőt Timon Lászlónak hívják. A legrenitensebbek egyike, perekkel és sztrájkokkal fenyeget engem is. Most mit tegyek vele? Úgyis rövidesen nyugdíjba megy."
Tavaly év vége felé történt ez.

dsc00071.jpg Az egyik fotóm Timon Lászlóról, amit a főnöke bekért, aztán visszaélt vele

Aztán pár héttel később meg is állított az illető sofőr a busz végállomásán, s nekemesett. Leugrott a buszáról, a kinyomtatott fotókat lobogtatta, s mindenfélével fenyegetett, a nyílt utcán ordítva. Azt is elárulta, hogy a főnöke megadta neki az összes adatomat, s be fog perelni. "A főnök is javasolta ezt. Januárban nyugdíjba megyek, s onnantól lesz időm pereskedni" - fenyegetett.
Mivel ilyen hangnemet nem tűrök - s amúgy is, különben is nehogymár -, épp faképnél akartam hagyni, amikor ezt látva hangnemet váltott. Úgyhogy végül maradtam még pár percet, s elmagyaráztam neki, mi is itt a helyzet, s hogyan is állnak a dolgok, s mennyire pont fordítva.

Onnantól kifejezetten barátságos lett.
Persze a kifogásolt aspektusokban semmi sem változott, de attól kezdve ahányszor meglátott a végállomáson, mindig odajött beszélgetni. Tavaly decemberben már egészen bizalmas volt. Belső ügyeket is elárult, onnantól, hogy ki kinek a kicsodájaként került a vállalathoz, azon át, hogy hogyan lopják az üzemanyagot, s milyen hálózatban adják el, odáig, hogy már megint szeretne sztrájkot kirobbantani, s hogy ijesztgeti a vállalat vezetését. "De végülis nem lesz itt sztrájk, megmondtam az igazgatónak is. Én már januárban nyugdíjba megyek, nincs már nekem kedvem botrányokat csinálni. Szóltam is a főnöknek, hogy biztoságban lesz, amíg én itt vagyok még, nem lesz addig sztrájk, ne rezeljen" - így fejezte be, köpködve a napraforgó héját az utcán szanaszét, s - a nagy lazaságban - néha rám is. Aztán kedvesen leseperte rólam, s azt mondta: "Na, jöjjön, üljön mellém a fülkébe, beszélgetünk még, amíg hazaér".
Hát nem mentem. Mondom, épp az ilyen beüldögélés az egyike annak a sok dolognak, amit itt rendezni kellene - legalábbis az utasok felé. Mert a vállalatnál még amúgyis ezer dolog lenne.

Aztán most, január legeleje óta nem is láttam többet. Elmondása szerint nyugdíjba ment. A kollégái ma azt mondták, végül csak tavasszal lett volna esedékes.
Ma meg látom, hogy meghalt.
A gyászhírét olvasom épp a mi lapunkban.

Fura...
Vagy végülis nem is annyira fura.
De azért fura.

Nyugodjon békében!
De vajon tényleg ez az egyetlen megoldás a vállalatnál?

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr782637976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.