Blogosz

MESE NINCS.

A jól megérdemelt büntetés

2010. március 12. 02:01 - BlogoszEditor

Kicsit szíven ütött ma a hír, hogy Lovasi András (igen, a kispálos Lovasi) megkapja a Kossuth-díjat. Mert (hogy akkor én is adekvált szóval éljek) a munkássága - amikor még volt neki, mint olyan - abszolút nem ilyesmire predesztinálta. Hanem amolyan normálisan független értelmiségi lubickolásra és relaxált reflektálásra. Ezért szeretjük, vagy mi.

picture-015.jpg

Persze azért ő már eléggé elsodródott a sodródástól, s rég lehorgonyozott. Már receptre él és alkot. És ilyenkor szokott jönni az amúgyis kicsit rossz csengésű (még 1948-ban a víresszájú és kezű komenisták által alapított) Kossuth-díj. Akkor adják, amikor a díjazandó személy (áldozat) már túl van a csúcson. Olyan ez a díj, mint a halál. Egy idő után nincs kizárva, hogy bekopog, ha rászolgáltál - ráadásul igen nehéz nemet mondani rá.

Meg aztán úgy néz ki, mintha egy kicsit szívatnák vele azt, akinek adják. "Mi van, tata? Nem megy már annyira? Akkor nesze, itt egy Kossuth-díj, hadd tegyük hivatalossá is azt, hogy régebben nagy voltál".

További súlyosbító körülmény, ha megnézzük, ki kapott eddig Kossuth-díjat az úgynevezett könnyűzenei műfaj képviselői közül. Felsorolok mindenkit: Bródy János, Cseh Tamás, Dés László, Koncz Zsuzsa, Presser Gábor és Sztevanovity Zorán. Most meg Lovasi András.
Áu! Szsz! Ez fájt! Betették a múzeumba.

Azért engem sem ért teljesen felkészületlenül a hír.
Már akkor sejtettem, hogy ennek nem lesz jó vége, amikor Lovasi valami kormányzati programról kezdett nyögdécselni valamit a mikrofonba az egyik Szigeten. Először azt hittem, rosszul hallok - de azán láttam, hogy szórólapokon is ő népszerűsíti a könnyűzenei élet felpezsdítését, vagy mi a frászt célzó minisztériumi projektet. Na, akkor ennek is annyi, a Kispál is elkelt - vágtam.
Ezt követően aztán nézhettük, ahogy a csapat az utóbbi években elkezdett egyre vacakabb anyagokat kiadni (de főleg stagnálni), miközben Lovasi meghempergett egy kicsit a politikában.
Annak idején a Gyurcsány-kormány kulturális miniszterével, a - röhejesen idétlen terminussal - "rockminiszterként" sztárolt Bozóki Andrással kezdett lógni, ahelyett, hogy csak tisztességesen ivott, horgászott és mélázott volna alkotóilag, ahogy addig. A jóféle dekadencia valahogy nehezen keveredik az opportunizmussal.
Aztán Bozókiék berántották a sűrűjébe. Vagy beugrott ő magától. Végülis mindegy.
A szocik által kimódolt PANKKK elnevezésű minisztériumi pénzcsepegtető program egyik arca és promotere lett Lovasi, s ezzel felvállalt módon is lecsatlakozott. Azóta is onnan szürcsölget egy-egy kis lét.

picture-009.jpg

Közben megalakította a Kiscsillagot, amivel tulajdonképpen saját magát nyúlja rendszeresen. Egyfajta második Kispált barkácsolt össze, hogy duplán lehessen fellépni, sőt hankizgatni. Mintha összedobna valaki egy külön zenekart azért, hogy eljátsszák azokat a dalait, amit a fő projektjével közösen még tölteléknek sem tennének fel a lemezeikre.
Később kiadót is alapított. Önmagában ezzel sincs gond, hiszen a világon mindenütt művelik ezt azok, akik befutottak. Fiatal tehetségeket gondoznak, ugye, meg ilyesmi. De valahogy mindig kísért az a gondolat, hogy a sokrétű tevékenység nem azért lett, mert az alkotói hév keresett magának megnyilvánulási formákat, s ebben fantáziát látott a kormányzat is, ezért támogatta - hanem fordítva: azért kellett ennyre mindenbe belefogni, hogy legyen mire támogatást igényelni. Például a kormányzati haverektől, s mondjuk a fennebb emlegetett PANKKK révén is.
Lovasinkat a lejtőn azóta nem láttam megállni. Féltően aggódom, kvázi.

Na persze amit a Borzzal összehozott, az továbbra is az elmúlt húsz év magyarországi termésének a legjava. Szinte a teljes diszkográfia zseniális, egyszerű dalszövegeken messze túlmutató, amit a politikai lezüllés előtt sok-sok éven át elénk tolt. Egy fél irodalmi Nobelt sokkal hamarabb megérne, mint egy egész Kossuth-díjat. (És aki azt hiszi, túlzok, vagy nem tudom, mit beszélek, az nem tudja, mit beszél. Tessék utánaolvasni, csemegézni a szövegkönyveiből.)
Meg persze az is igaz, hogy a szegény művészembernek is meg kell élnie valamiből. Csak amikor kiderül, hogy miből, meg amikor ez tolakszik előtérbe, az rendszerint demoralizálja a közönségét, s lefékezi őt magát is. Meg tény az is, hogy távolról sem egyedi az eset: a magyarországi zenei élet összes nagyágyúja összekente már magát politikával, s beállt valamelyik eresz alá, hogy ott még rá is száradjon az egész.

picture-019.jpg

De akkor is. Akinek egy csepp ismerete is van a Lovasiék eddigi tevékenységéről (az utóbbi pár évet leszámítva), az tudja, hogy teljesen összeegyeztethetetlen a politikai udvari zenéléssel. Még akkor is, ha mondjuk az udvarban nem is értik azt, amit ezek a zenészek műveltek.

Na, de végülis mindegy, felejtsük el ezt az epizódot. Március 15-én átveszi, és kész. Legyen a magánügye. És végülis megérdemelte.
Úgy kell neki. Magának kereste.
(Legfeljebb a következő négy év során valamikor megdobhatná őt egy másik magas kitüntetéssel majd Viktor is. S akkor ki van egyensúlyozva, el van simítva. Bár ahogy a trendet elnézem, valahol már épp az Ákos nevét gravírozzák most egy kitüntetésbe...)

Lovasi eddig annyi igazi értéket teremtett, hogy amúgy bőven megérett pár komoly elismerésre. A Kossuth-díj mit sem von le ezen értékekből. Csak a jövőre nézve xar egy kicsit.

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr242637999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

andras 2010.03.15. 20:54:04

Szia Ors! Nem akarlak bantani, ismerjuk is egymast, eddig tiszteltelek mert nagyon okos srac vagy DE! nagyon elmentel! AKIKET FIKAZOL, INKABB HALLGASD OKET, SZAROS "VELT" ROHADT POLITIKAI HOZZAALLASTOL FUGGETLENUL, AMITOL MINDENKI OKLENDEZIK. Mert akiket BANTASSZ (!!!) azok masoknak NAGYONIS SOKAT JELENTENEK, sot meg annal is tobbet. Lehet te mas vilagban elsz. DE AKI A ZENET SZERETI MAGASAN LESZARJA A POLITIKAT ES A HOVATARTOZAST!!! ;es nehogymar letatazd a NAGYOKAT. Mondhatnak kulombeket is.. ,inkabb politizalj. Gaspar Andras

Blogosz 2010.03.15. 21:52:40

Kedves András! Úgy látom, nem teljesen vágtad a bejegyzésemet, viszont nagyon ideges lettél, mert szerepelnek benne azok is, akiknek a zenéjét te szereted. :) Semmi baj. És egy szóval sem mondtam, hogy ne jelentenének sokat sokaknak azok, akik miatt felkaptad a vizet. Mint ahogy nem is "fikáztam" őket (bár épp fikázhatnám is, miért ne, ha az lenne a véleményem - ám mégsem tettem). S nem is tatáztam le (ha jobban megfigyeled, az egészen másra vonatkozik). Talán félreértetél valamit. Azt azonban ne feledd, hogy ízléseken nincs mit vitázni. S főleg nem érdemes miattuk bedühödni. Azt hiszem, legutóbb az általánosban veszekedtünk nagyokat azon, hogy melyik együttes a király. És mégis mindenkinek az maradt a király, amit szeretett. Így megy ez. Általában az ízlés terén is... Egyébként a zenét nagyonis szeretem. És - a te szavaiddal élve - mégsem szarom le az előadók politikai hovatartozását. Mert ha van nekik ilyen, az eleve baj. És köszi, de nem politizálok. Az is kiérezhető jópár bejegyzésemből is, hogy én igazán nem. Köszönöm a hozzászólásodat, s persze, attól hallgatom is őket, hogy tudok - s alkalomadtán jelzek is - róluk egyet s mást. Mármint hallgatom azokat, akiket én szeretek, te pedig azokat, akiket te. És ez így tökéletes. Amúgy tudom, hogy te is szeretsz sok jó zenét is (meg olyat is, amit én nem, és viszont), ebben "rokon" is vagy ráadásul. Minden jót, és rock on, rokon! ;) Örs