Blogosz

MESE NINCS.

Aber ja

2010. május 29. 23:31 - BlogoszEditor

Találtam egy kis igazgyöngyöt a showbiz által uralt hatalmas zenei sodrásban. Vannak ilyenek, de mindig öröm felfedezni egyet-egyet.

Még hetekkel ezelőtt Vilniusban találkoztam egy pályakezdő újságíróval, Cornelius von Tiedemann a neve. Ő mesélte, hogy amúgy van egy amatőr együttesük is Hamburgban, a Tripping the Light Fantastic.

1255964892_resized.jpg A Tripping the Light Fantastic (Cornelius premier plánban)

Most van csak feljövőben a csapat, fesztiválokon játszottak már, s lemezük is megjelent. Megadta a honlapjuk címét is, de csak most volt alkalmam megnézni. És kellemes meglepetés ért: könnyed, okos(ka), ügyes(ke), derűs, kicsit alternatívos amit művelnek. És amikor az együttesbeli egyetlen lányka énekel (mert szokott valamelyik srác is), akkor kifejezetten kellemetes.
Nemrég készült el az első klipjük. És ahhoz képest, hogy még az elején vannak, egyből profi munkát sikerült összehozniuk ilyen szempontból is. Ez tehát most a kedvencem. Olyan igazi örömzene, mégis németesen precíz, de nyugatiasan könnyed, felszabadult. A szem rágógumijának is elmegy a színes kavalkádszerű videó, de a zene egyenesen a fül pezsgője.

Aki szeret csemegézni a mainstream melléksodrásaiban éldegélő halacskák egészséges, fincsi húsából, az emlékezhet a nagyobb halakra is. A második német újhullámra, zenében. Mert a Tripping the Light Fantastic kicsiben, feltörekvően, hobbiszinten azt jeleníti most meg, majdnem tíz évvel később, amit annak idején a második német újhullám nagyobban hozott nekünk.
Hiszen ne feledjük a második Neue Deutsche Welle vezérét, az amúgy szintén hamburgi Wir sind Heldent, amelyik 2003-tól olyan emlékezetes dallamokat ültetett a fülünkbe, mint ez itt, továbbá ez itt , illetőleg persze ez (egy kis Bob Dylan-koppintásos, de mégis kedves videóval), na meg ez, vagy ez, s még sok más szép dal. Egyszer láttam őket élőben Pesten. Azon ritka egyedek közé tartoznak, akik egyszerűen csak élvezik (vagy elhitetik, hogy élvezik) azt, amit csinálnak, könnyedén, pózmentesen.
És ugyanabban az időszakban, jóval butusabban, de megmutatta magát a Silbermond, mégpedig ezzel, na meg ezzel, s ez utóbbi szerintem tőlük a mai napig a legjobb. És ugyanezzel a hullámmal érkezett még a Juli, amiből már csak ennyire emlékezhetünk.

Szóval kevésbé fősodrásban ugyan (ami nem is baj), de itt a harmadik német újhullám. Aminek csak egy fodrozódó nyelve a hamburgi Tripping the Light Fantastic. És ki tudja, hány ilyen üdítő csobbanása van még ezen kívül, amelynek a hangja soha el sem ér hozzánk. Gut gemacht.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr132638051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.