Blogosz

MESE NINCS.

Markóék őszintesége

2010. május 31. 18:21 - BlogoszEditor

Fura, ahogy egyeseknek a tudata is kettőssé válik - azaz hasad - a kettős állampolgársággal. Is. Ilyen például az RMDSZ elnöke. De az az igazság, hogy nem sajnálom Markó Bélát és a munkatársait sem.
Sőt, egyáltalán nem is érzek együtt vele, velük, látva, hogy már megint nem tudják, hova álljanak. Vagyis tudják, csak ott nem nagyon van már hely.
Pedig valahova nagyon kellene már - most, hogy számára, számukra igazán kellemetlen hatalomváltás következett be.

100_61301.JPG

Szóval némi kellemetes malíciával olvastam ma a Markóval készült egyik interjút. A házisajtója kérdezte meg a kettős állampolgárságról, s onnan ment ki a hír a portálokra.
Arra a kérdésre, hogy kérni fogja-e a magyar állampolgárságot, az RMDSZ elnöke így felelt: "megmondom őszintén, Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám".

Azta! Én meg megmondom őszintén, valami ilyesmit vártam: kelletlen totojázást, motyogó mellébeszélést.

Hiszen évtizedek óta erre utal a politikai vonalvezetésük (már ha ez vonal és vezetés egyáltalán), ezt mutatja minden lépésük: a kétkulacsosságot, a kényszerhelyzetekbe való önkéntes belegyalogolást, aztán a kontraproduktív vergődést. Az opportunizmust, mint ideológiát, vezérelvet.

Ám ez most ritka finom téma: Markóék átállnának már szívesen Fidesz oldalára, de néhányukat ott nem fogadják szívesen. És közben Markóék a román hatalom oldalán is állni akarnak (mindig, bármilyen is legyen ez a hatalom), nem akarják sérteni a saját érdekeiket azzal, hogy akármiben is konkrétan állást foglalnak - s Bukarestben mégis csak meg-megtűrik őket. Álldogálhatnak a periférián. S ez nekik épp elég, az érdekeik követéséhez nem is kell több.
Ezer példáját láthattuk az elmúlt években is ennek a kiábrándító, dühítő konjunktúra-lovagoskodásnak.
De ez a kettős állampolgársági ügy egyenesen olyan, mint a röntgen: mutatja, mekkora űr van náluk odabent.

Élvezzük újra minden szavát ennek a freudi elszólásnak: "megmondom őszintén, Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám".
Tudtommal egyáltalán nem Románia miniszterelnök-helyetteseként jár vagy nem jár a magyar állampolgárság, hanem magyarként. Nem Románia miniszterelnök-helyetteseként lesz megkérvényezhető, hanem magyarként. Nem romániai politikusként lehet elgondolkodni rajta, hanem magyarként. Továbbá nem is igazán probléma a kettős állampolgárság - akinek meg eleve az, az valóban egészen más ügyekkel van elfoglalva, mint lenne mondjuk magyarként.

De ugye aki Bukarestből él meg, ráadásul ottani politizálóként, az nehezen tudja eldönteni, hogy mikor az, amivé lett, s mikor az, aminek született.
Sőt, náluk sokszor feloldhatatlan ellentmondás van a kettő között.

Ám ők, ők feloldják ezt is, kérem. Úgy, hogy egyszerűen nem törődnek vele.
Meg is mondja az elnökük őszintén: "Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám".
Jaj, hát akkor mi? Vajon mi is lehet az RMDSZ-elnök legnagyobb problémája Románia miniszterelnök-helyetteseként? Csak nem a válságkezelés, a krízis feloldása, a lakosság egyre nehezdő életkörülményeinek javítása?
Ahh, mindjárt elsírom magam! Ahogy sikerül abbahagyni a nevetést.

Persze amúgy van érthető vonzata is annak, hogy az RMDSZ feje sem tudja egyből bevállani azt, hogy merre bólogasson.
Markóénak nyilván azért is kellemetlen a helyzetük, mert ha vállalják a kettős állampolgárságot, azzal támadási felületet biztosítanak román részről. Persze el sem utasíthatják teljesen a kettőst, mivel azt meg a magyar választóik vennék rossz néven. Tehát továbbra is kétfelé, s ellentétesen kell kommunikálniuk: bizonyos módon azoknak a magyaroknak, akiket saját maguk szerint képviselnek, s más módon azok felé a román partnereik felé, akiket kiszolgálnak. Továbbá azért sem könnyű nekik, mert az a Fidesz kezdeményezte az egész kettős állampolgárságot, amellyel nem épp testvéri a kapcsolatuk. Az is tény, hogy az egész állampolgárság-ügy a Fidesz részéről is csak egy ügyes politikai húzás, amire az RMDSZ nem reagláhat felhőtlen tapsikolással, ha egyszer a viszonyuk felhős.
Akármennyire is érthető azonban mindez, mégiscsak épp azt mutatja, hogy a kétfelé hajlongás legfeljebb derékbántalmakat és fejfájást okoz. Akármennyire is látjuk, hova jutott az RMDSZ, a vége mégiscsak egy: ide vezet az átfogó koncepció nélküli bábpolitizálás. Hogy már azt sem tudják, jelképesen lehetnek-e magyarok esetleg.

Félreértés ne essék: távolról sem csak az a magyar, aki kéri a kettős állampolgárságot. Ez megint egy szélsőséges butaság lenne, a másik véglet.
Viszont aki ugyanúgy állandóan a nagy magyar ügyekkel, a hatalmas jelképekkel butítja a választókat, mint az RMDSZ is, az ilyen skizoid helyzetbe kerül, amikor pechjére egy-egy szimbólum kicsit konkretizálódik, s személyesen is vállalnia kellene.

100_61061.JPG

Ráadásul - Markóék pechjére - Orbánék nem is állnak meg itt a látványpolitizálással.
Mert a kettős állampolgárság megszerzésének könnyítéséről szóló jogszabály után épp ma fogadtak el egy másik olyat, amelyik semmibe sem kerül, de hozza nekik a támogatókat. A trianoni békediktátum aláírásának napját, június 4-ét törvényileg nyilvánította az Országgyűlés úgymond a nemzeti összetartozás napjává. A jogszabály most pénteken fog érvénybe lépni, amikor pontosan 90 éve lesz a békediktátum aláírásának.
Ügyes.
(Csak egyetérteni tudok azzal a vélekedéssel, hogy a Fidesz már meg is állította a Jobbik előretörését, kezdi elszipkázni a szavazóit is. Azzal, hogy lényegében minden olyan jelképes döntést villámgyorsan meghoz, amellyel a Jobbik kampányolhatna tovább.)
De ehhez a Trianon-ügyhöz is hogy viszonyuljon majd - más pártok mellett - mondjuk az RMDSZ, amelyiknek a fő gondja, hogy Bukarestben és helyi szinteken is együtt bizniszeljen a román politikai körökkel? Köszöntheti így Markó a Trianont felemlegető "nemzeti összetartozás napját"? És ha esetleg köszönti, akkor is mennyire lesz ez groteszk a részéről? Vagy egyszerűen csak "megmondom őszintén, Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám"?

Szóval Orbánék pár látszatdöntéssel, néhány maszlaggal is csuklásra tudják már kényszeríteni az itteni szalonképteleneket is. Mi lesz itt még? Például mi lesz azzal, amit terveznek, s amit nagylelkűen Tőkés, az EMNT meg az MPP már közleményben is kért tőlük, nevezetesen, hogy az elszámoltatást terjesszék ki a határon túlra is? Érdekes dolgok jönnek még.
És nézhetjük, egészen nyugodtan. Mert szerencsére mi megmondhatjuk őszintén, hogy nekünk, Románia magyarjainként most nem ez a legnagyobb problémánk.
Nem a mi problémánk.

Azoknak a problémái ezek, akik hitvallásukká, ars poetikájukká tették, hogy a magyarság ügyeire, gondjaira, elvárásaira, törekvéseire lényegében minden szinten (országosan, helyben) csak annyit válaszoljanak (persze a tisztségek esetfüggően behelyettesíthetőek): "megmondom őszintén, Románia miniszterelnök-helyetteseként nekem most nem ez a legnagyobb problémám".

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr922638052

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Laci 2010.05.31. 20:23:15

Nem kértem "magyar igazolványt", se kettős állampolgárságot. Most se kell. Ahhoz, hogy tudjam mi vagyok, nekem nem kell papír. "Itt születtem én, ezen a tájon". Továbbá: József Attila elevátorai (noha a költő óriás nem ebben az értelemben használta) se tudnának innen elmozdítani. "Ekkora kedvet"? Lehet itt még kedvről beszélni? Elmenni nincs kedvem. Eprészgessen laposkúszásban spanyoloknak más, nem én. Pedig voltam - U(N)DEMERE-ţi? - tagbeszerző, plakátragasztó, segítettem adatbázis létrehozásában, tagdíjbeszedő. Mindez a múlt. Nyolcadrész lengyel vérem lassan felforr: Nje pozvolim! (Nem akarom!) Nem akarom, hogy ez, ami most megy, sokáig folytatódjon. Markó Bélát nem akarom még elítélni, de nem jó úton járnak. Valahogy úgy jártak mint az eleve vesztes sakkozó, ki ráébred, hogy "nyerni nem lehet, döntetlent elérni nem lehet, a játékból kiszállni nem lehet". Hacsak nem mókázik az a sok millió ember, mely álmaiban nagy pofonra készül, akkor én csak egy kiutat látok: A Ghandi-féle módszert. Akadhat-e most, egy ilyen ember, ki mezítláb bejárja a falvakat s vajon adnak-e a szavára?