Blogosz

MESE NINCS.

Utak a tragédia felé

2011. január 16. 22:34 - BlogoszEditor

(A bejegyzés végén bakancs-reklámmal, taposóknak.)

Minden egyes alkalommal, amikor Pesten vagyok, tervezem, hogy elmegyek egyszer a West Balkánba is. Amely a számomra releváns források szerint jó hely - dacára annak, hogy most egy többes tragédia kapcsán hallanak róla még többen.
Három lány halt meg pár órája (egyikükről emlékvideó itt, amíg még elérhető) ezen a szórakozóhelyen.

westbalkantragedia.jpg

Eddig azonban nem jutottam el oda.
Ám sajnos az ottani katasztrófát okozó tömegpszichózis máshol is utolérheti az embert. Például a mostanihoz hasonló nagyobb koncertek mellékhatásaként is.
Ezt a magyar fővárosban is, meg máshol is volt alkalmam már megtapasztalni. És olyankor tényleg senki sem tudja, pontosan mi történik - mégis mindenki aktív részese a történéseknek. Ha akarja, ha nem.

Az egyik emlékezetes saját példám erre a tavalyi budapesti Die Antwoord-koncert. Volt pár futó pillanata, ami örökkévalóságnak tűnt. Amikor semmit sem láttunk, csak egy idő után már a saját épségéért küzdött mindenki. Mindenki ellen.
Így, pontosan így alakulnak ki azok a tömegjelenetek, amelyek mára virradóra a Balkánban is okozták a tragédiát. Ismerős érzés.
Nézzük meg kicsit, milyen ez belülről.

A Die Antwoord tehát egy másik banda helyett, beugrónak, azaz meglepetésként érkezett koncertezni a nyáron.
Mégis pár óra alatt ezrek értesültek a változásról, és tódultak a helyszínre. Ráadásul hiába mentek-mentünk oda, csak a kapunál tömörülhettünk: a kiírthoz képest 45 perccel később kezdődött a buli. Ekkorra a szemfülesebbek megpróbáltak máshol bejutni az arénába: körbejárták-körbejártuk az egész elkerített helyszínt. Ám a hátsó bejáratoknál a biztonságiak határozottan utunkat állták, s mindenkit visszaküldtek a főbejárathoz. Itt aztán elszabadultak az indulatok, amikor majdnem egy órával a meghirdetett kezdés után kinyitották a kapukat.

A hatalmasra duzzadt tömeget kezdetben megvetően szemlélgetik a biztonságiak. Ám amikor egyszercsak jelt kapnak, nyitnak, s megindul a menet, akkor a három-négy tagbaszakadt securitys azonnal feladja. Látszik az arckifejezésükön: ezt a sok nyápicot mind megennék reggelire, egyenként. De így, együtt túl nagy falat, annyira, hogy nem is tudnak mit kezdeni velük. Úgyhogy rögtön félreállnak, s csak hitetlenkedve nézik a küzdelmet.
A közelharc villámgyorsan ki is alakul - pedig amíg a tömegben csak várakoztunk, volt alkalom felmérni, hogy csupa kulturált, kedves, jópofa fiatal van mindenfelé, akik intelligensen poénkodnak, kedvesen nevetgélnek. Pillanatok alatt változik meg minden.

A helyszínre csak egyesével, egy szűk folyosón át lehet bejutni. Mindkét oldalán fémkerítés - úgyhogy ha egyszer elindultál, csak egyfelé vezet az út. De átjutni nincs elég idő. És hely is alig.
Mindenki ezt a pár percet akarja megspórolni az életéből - s mivel egyesek sietnek, már mindenki sietne. Sosem tudjuk meg, ki kezdte. Ez már a tömegpszichózis: a szép fiatalok agresszív ősemberekké változnak, a jó arcok elkomorulnak, a poénokat anyázás váltja fel.

Én magam is érzem, hogy beszippant az egész - egyre dühösebben kérek elnézéseket, s egyre jobban zavar, ami amúgy itt természtes: ha valaki hozzámér, vagy meglök. És valamiért - számomra is érthetetlen módon - már nekem is egyre sürgősebb kezd lenni: ki innen, vagy be innen, de ennek legyen vége! Tűrhetetlen. Gyerünk már, nem haladunk!
Előbb bocsánatot kérve, majd a francba küldve próbálnak egyesek előre furakodni, megelőzni. Na nem, ezt már nem hagyom én sem! És ahogy látom, más sem.
Úgy látszik, mindenki megőrült, s ez őrjítő, úgyhogy én is mindjárt meg fogok. Ekkor már mindenki lök mindenkit mindenfelé. És a talpon maradásért küzd az ember.
Itt van az a pillanat, amikor beugrik: aki itt, most elesik, annak annyi. Azt eltapossák, észre sem veszik. Úgyhogy már van miért küzdeni. Mert itt már nem tudjuk, nem látjuk már át, hogy nem is küzdelem az egész, csak igyekszünk épp valahová. Már a talpon maradás a tét. Mert csak akkor úszhatja meg az ember, csak akkor keveredhetünk ki innen épen.
Sőt: ha nem taposnak el, elég, ha még párszor a korláthoz nyom a tömeg egy időre, ott pedig lazán meg lehet fulladni.

A szűk beléptető folyosót megközelíteni sem könnyű tehát, egyszerre, minden irányból rengetegen támadjuk. És ha beküzdötted magad, akkor még kevésbé könnyű megtenni azt a kb. 10 métert, amelynek végén bent lennénk a tágas arénában, s ezer felé áramolhatnánk végre, szabadon.
A szűk bejáraton, a két fémkerítés között ugyanis fokozódik a nyomás.
Én nem tudom, hogy lehet ilyen ereje a mögöttem álló embernek! Állati! Bár tény, hogy őt meg további százak, talán ezrek nyomják. De hogy adódhat így össze az erő?! Elképesztő!
Egyszer utána kell majd néznem ennek a fizikának... Ha ennek valaha is vége lesz.
És úgy érzem, mindenki, aki mögöttem van, az én hátamra kenődik fel. Ami idegesítő, végtelenül az. Még egy pillanat, s ez az ellenállhatatlan erő máris le fog nyomni a vasrácsra, amint törtetünk épp. Tehát azonnal le kell ráznom magamról mindenkit. Ez meg őket idegesíti. Közben nyomnak neki az előttem levőnek, akit meg ez idegesít. És ugyanez a láncolat, végig. Én is csak egy szeme vagyok.
Mindannyian egyszerre csápolunk tehát, kapálózunk, csapkodunk mint akiknek látomásaik vannak. Szabadulnánk.
Pont olyan, mintha le lenne kötözve az ember, s hullámok szippantanák épp be. Hullámzunk is. De senki nem tudja, hogy lehet ez, s mit lehetne tenni ellene. Azonnal ki kell szabadulni, mozgásteret kell kiharcolni. Különben a földre kerülsz, s onnan egyhamar nincs többé hely felállni. Ez az érzés, ami mindent felülír.

Egymás sarkát tapossuk már, akaratlanul, de akadályozva a másikat a haladásban.

És már megvan a pánik is: vannak, akik nem bírják tovább, szertenék feladni. De nem lehet, már nem: s ettől végképp begőzölnek. A csak befelé vezető, egyszemélyes folyosón át egyszercsak már velünk szembe is próbálnak nyomulni eltorzult arú, kiabáló, könnyező emberek. Törtetnek, eszeveszetten tolakszanak, de visszafelé igazán lehetetlen jönniük - egyikük már segítségért kiabál.
De a megmagyarázhatatlan mérvű erőnek ők sem tudnak ellenállni: a tömeg lök engem is, lök mindenkit, s a pánikolókat is elsodorjuk, befelé. Kilöki hát ezt a dugót is az útból a tetten nem érhető, láthatatlan szörny.

És egyszercsak vége, bent vagyunk!
Mindenki, érkezési sorrendben sóhajt egyet, nagy levegőt vesz. Egyesek - mint maratoni futók - kétrét görnyedve lélegeznek párat, majd diadalittas arccal el.
Túl vagyunk rajta, megúszuk, bent vagyunk. Itt már hatalmas a hely. Mindenki rohan is, minél távolabbra a nagy csarnokban.

S - mintegy varázsütésre - ismét béke van. Azonnal megszűnik mindenki állatnak lenni. Már nincs tömeg (azaz eloszlott sokfelé), tehát pszichózis sincs. Ismét mosolyok mindenfelől.
Egyes irányokból pár levezető baszdmegezést azért hallani még, s azzal kész. Jöhet a buli. Újra mindenki kulturált.
Pár percig tartott csak ez a sötét küzdelem. Amely bármit hozhatott volna.

Hát tessék, ilyen belülről az, ami vélhetően a West Balkánban is lezajlott. És sokkal borzasztóbban zárult.
westbalkanremember.jpg

És másnap ugyanennek a nyári helyszínnek a közelében kap el egy hatalmas nyári felhőszakadás.
Este van, üvölt a szél, tonnaszámra ömlik a nyakunkba az eső. Végülis élvezem. Egy darabig.
Amíg el nem határozzuk, hog akkor be kellene húzódni valahova. Csakhogy ugyanekkor ezrek határozzák el. És ismét roham alá kerül ugyanez a fedett koncerthelyszín.

Itt már eleve nagyon siet mindenki, bőrig áztak így is. S a legtöbben nem csípik ezt, sőt rohannak az eső elől. Úgyhogy most a tömeg is még nagyobb a bejáratnál. S a pánik ezúttal eleve adott. Visongás, taposás, törtetés, üvöltés.
És mivel mi is beálltunk a tömegbe, már nem nagyon van visszaút. Visz, tép, rángat, sodor újra.
Na, gondolom, sebaj. Most nem lesz tömegpszichózis, most nem engedek neki, hiába a káosz, kulturáltan fogunk bejutni. Mert kulturált fiatalok vagyunk és szórakozni jöttünk.

Ám a biztonságiak ma estére stratégiát váltottak. A szakadó esőben, a pánikoló tömegben ők is még idegesebbek. Ezt csak akkor veszem észre, amikor az egyszemélyes beléptetőfolyosóhoz érek. A két oldalán két óriási securitys.
Az egyik a nyakamnál fogva hirtelen, szó nélkül megragad, s belök a folyosóba, a másik hátulról ad még egy svungot. "Haladjunk!" - magyarázzák sebtiben a vadulásukat.
Ettől azonnal elfelejtem a kulturált önmagamat. Újabb nyájszellem, újabb pszichózis.
A kedves emberektől kapott lendület miatt beleszaladok az előttem állóba. A bejáratnál ugyanis ismét dugó van, és harc. Az illető visszacsap, de nem talál el, s közben egy újabb embert rántanak be mögém a folyosóba biztonságiak, aki meg hátulról engem tarol le.
Kettővel előrébb látom, ahogy egy tizenévesforma lány már térdre rogyva nyújtogatja a kezét: üvöltve könyörög, hogy sürgősen rántsák fel onnan, mert nincs helye felállni.

Hát csinálunk helyet, hamar: a két oldali fémkerítést megragadva teljes erőből hátranyomom, bárkik is vannak mögöttem. Nincs idő megkérni őket. De ők ezt nem látták, nem értik.
Hátrafordulni nincs helyem, csak érzékelem, hogy valami toronyméretű godzilla jött mögöttem, akit most elnyomtam. Erőt vesz magán, visszamozdul, s nyakonvág.
Mondom, vagyis ordítom: "hé, nyugi, nyugi, mindjárt bent vagyunk!" A válasza is érthető végülis: "az, az, ha bejutunk, kinyírunk!"

Na, akkor jó kis koncert lesz ez is, akármi is megy odabent.
Felszakadt szájjal valahogy más élmény lesz...

De lám, az őrület, a tömegnyomás okozta elmebaj ismét ott ér véget, ahogy végül beesünk a helyszínre. Hátranézek amint már megtehetem, összenézünk: egy középső ujjat látok, s azzal mindenki megy, amerre lát.

Ismét bent vagyunk. Már megy valami buli. És már nem szakad ránk az eső. És megint egy pillanat alatt eltűnt valahova ez a furcsa szörnyeteg, amely az elmúlt percekben mindenkit a hatalmában tartott. Nem ölt ezúttal sem. De mint láttuk, volt, aki már térdre rogyott tőle, s majdnem eltaposták.

Volt még pár másik hasonló élményem, szabadtéren is, más alkalmakkor. Korn-koncerten a tömeg közepén, egyik pillanatról a másikra halálra vált, remegő barátnővel. Akit érdekes módon épp az a sűrű tömeg tartott meg végül a lábán, amíg kirángattam onnan, amely tömegtől eleve bepánikolt. Vagy itt, Váradon, amikor a központban egy rendezvényen elbotlottam egy földre fektetett vezetékben - s pár vidám pogózó át is csörtetett rajtam, mire egy tag felrántott, hogy azzal meg is tudakolja: "Szevasz, ezer éve nem találkoztunk! Mit csinálsz?" Hát, izé. Fekszem.

Szóval a tömeg egészen megmagyarázhatatlan dolgokra képes néha, igen. Amint mára virradóra ismét láthattuk, ölni is tud. Főleg, ha hanyagság és pénzéhség, vagy lényegében akármi miatt hagyják túlnőni. Úgy vadul be és úgy öl, hogy nem akar, s úgy, hogy valójában nincsenek tettesek. És úgy, hogy az egyén tényleg eltűnik, átváltozik benne.

Szociológia, pszichológia, stb. kutatja ezt is. Vajon hol tart mindez igazából?
S hol van, miközben ezer éveket visszapörgető, lenullázó, hosszú percekre most is ösztönállattá válunk, ha ilyesmi kerít a hatalmába?

__

FRISSíTÉS

Külön megdöbbentő az is, ahogy egyesek önmagukban is képesek tömegpszichózist kiváltani.
Ösztönállatokra jó példa az is, ahogy a széljobberek megint elvannak, s magukat szórakoztatják e tragédia kapcsán is. Lassan 24 óra telik el az eset óta, de a neonácik még mindig a rácsokat rázzák, a csalódásuktól egyre dühösebben.

Már ma hajnalban elkezdte a fő netes hírforrásuk a hőzöngést arról, hogy "cigányok tomboltak a Nyugatinál", s utóbbiak ölték meg a három lányt, a rendőrség hazudik, a mentősök hazudnak, az ezt cáfoló szemtanúk hazudnak, a média (az övékét leszámítva) hazudik - satöbbi, satöbbi. Mondjuk, hogy valamelyest rendben, hiszen az első órákban még tartotta magát a késeléses változat.

Azóta viszont a rendőrség és a mentőszolgálat is cáfolta ezt.
Ám a mindent tudó, sőt, mindent jobban tudó nemzetmentők annál dühödtebben vadulnak: ahelyett, hogy beismernék a tévedést (megesik bárkivel - csak ha ilyen bősz "igazságbajnokokkal", az azért cikibb), már azt magyarázzák mindenütt, hogy csak ők tudják az igazat, s akkor is késelés volt, meg akkor is cigánybűnözés, akkor is, akkor is, akkor is, és kész.

Pedig:
1. A West Balkánt és közönségét eddig is utálták, hiszen az "az aljas, liberális fertő" egyike szerintük. Most mégis kitódultak a netre együttérezni és megvédeni a "mocskos nemzetáruló, drogos szemeteket" - mégpedig attól, ami nem is volt. Sőt, később az utcára is kitódultak, beleköpve a kegyeletbe is.
2. Eddig az volt, hogy a szemét balos kormány tussolta el az ügyeket és hazudta le a cigánybűnözést. (Mert mint olyan csakis cigánybűnözés van, más nincs, ugyebár.) Jó. Rendben. Közben ám kormányváltás volt. De ez sem zavarja őket. Mert most meg szerintük a szemét jobbos kormány tussolja el az ügyeket és hazudja le a cigánybűnözést.
Hiszen ők ezt az esetet is jobban ismerik, a valóságot minden nyomozóhatóságnál is jobban tudják. Holott a hatóságok mostanra teljes bizonyossággal kizárták a késeléses sztorit, romástól, mindenestől.
De nem baj, neóéknak így is volt képük a tragédiáról való ma esti, budapesti gyertyagyújtásos megemlékezést is neonáci hőbörgéssel, tüntetéssel, bekiabálásokkal megzavarni. Mégegyszer megtaposták az áldozatokat is.

neokatigazoltat2.jpg Rendőröket gyalázó rigmusokat kiabáló fiatalokat igazoltatnak a Nyugati téren,
ahol ma este megemlékezést tartottak a West Balkánban életét vesztett három áldozatról.
(Minden fotó: MTI)
neokatigazoltat.jpg

3. Ismét ki lehet tehát mondani, hogy ezek az emberek őrültek. Nem, semmi túlzás. Őrültek.
Semmi nem állítja meg őket. A tények sem. És amikor már az igazság nem tetsző, nem az ő vadulásukat támasztja alá, akkor igazságokat kreálnak maguknak. Amiknek a nevében tovább dúlnak, tovább törtetnek, mint valami fékevesztett tömeg.

Megtaposnak mindent, mindig. És ha kell, akkor azok "védelmében" is taposnak, akiket eddig tapostak. Nekik nem is kell ehhez tömeg. Hiszen nem is igazán jelentenek tömeget.
Csak sáros, kitaposott bakancsokat. Amikkel a megtaposott és megfulladt embereken is átgázolnak újra.

Ez itt aztán az igazi West Balkan, liebe Kamaraden...

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr572638185

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Neonáci Jani a tömegek gyilkosa 2011.01.19. 12:22:47

Hát nem semmi azért kedves Őrs, biztos a neonácik a hibásak mindenért.... elvégre ők őrültek. Nem a sok drogos hülye aki bezsúfolódik egy kis helyre, nem a cigók akiknél népszokás a késelés, nem nem mindig mindenért a széljobb és a neon nácik a hibásak. Ha a végén kiderül, hogy mégis volt késelés,és netán a nem idén barnult ujmagyaroknak is van köze a dologhoz,legalább egy halvány '' bocs náci gazemberek-et'' azért majd elvárok tőled.

Blogosz · http://blog.roon.ro/blogosz 2011.01.19. 14:29:27

Na igen, épp erről beszéltem. A stílus, a "mondanivaló", a hozzáállás, a "gondolkodás"... (És ha bármi ilyesmi kiderülne - de persze nem derülhet ki ilyesmi, hiszen már bebizonyosodott az ellenkezője -, akkor sem hiszem, hogy bárkinek elnézést kellene kérnie bármikor is, bármiért is neonáciktól. Meg eleve nincs miért elnézést kérni soha semmilyen szélsőségesektől, "világnézeti" kérdéseket érintő ügyekben. A kettő eleve nem fér össze. Rájuk sem épp ez jellemző amúgy... "Elnézést kérek", de semmilyen esetben nem kérhetünk elnézést a mindenen taposó neonáciktól sem. Ellenben az ilyesmikért szerintem elnézést lehetne kérni: http://www.youtube.com/watch?v=FXwu3tmJXBg . A halottak hozzátartozóitól, a megemlékezőktől, s minden embertől. 0:55-től kezdődik a vadbuli a felvételen.)

Ligeia 2011.01.19. 16:00:36

Kedves Örs, nagyon érdekes olvasmány lett ez a bejegyzés. Magam eleve viszolygok a tömegtől, Szigeten is inkább hátul bólogattam diszkréten az Opethre, minthogy megközelítsem a küzdőteret. Meg tudom érteni a percek alatt kétségbeeső barátnőt. Tényleg szinte felfoghatatlan, micsoda ereje lehet sok-sok embernek együtt. Biztosan olvastad, de mindenesetre belinkelem ezt a cikket neked http://index.hu/tudomany/2011/01/16/igy_tud_olni_a_tomeg/ - pont erről van szó. Csak egy idézet, amit a blogbejegyzésed juttatott eszembe: "egy zsúfolt tömegben az összeadódó fizikai kölcsönhatások olyan erőt hozhatnak létre, ami egy acélkorlát elgörbítésére vagy egy téglafal ledöntésére is elég." Ez pedig már tényleg elég a pánikhoz önmagában is.

Blogosz 2011.01.19. 17:26:58

Szia! Köszönöm szépen, miként a linket is. Azt az írást már olvastam, amikor feltették az Indexre. (Vagyis amikor indexre került. ;) ) Lehet, hogy mások nem olvasták, itt az alkalom. És teljesen egyetértek vele. Akárcsak a te szavaiddal. Egyébként a barátnős eksön, az például kifejezetten egy olyan kísérlet volt - közös megegyezéssel -, hogy legyen egy ilyen élménye is. Végülis lett. Amikor kijégtörőztünk a tömegből, s amikor elmúlt a remegése, és a hatalmassá vált pupilláiból is eltűnt a páni félelem, akkor már élményként nevetett rajta. Különben alapvetően a tömeg, az tömeg, ahogy leírtad te is. De speciel a Korn esetében a sokadalom idegeskedéséhez més az is hozzájárult, hogy a csapat nagyon sokat késett, mivel az énekes le volt szedálva, s nem tudott színpadra állni. S amikor végül elkezdték, akkor is többször váratlanul, a nagy zúzás kellős közepén leálltak, mert nem bírta folytatni a drogsik hatása miatt. Ettől már vadulás lett a küzdőtéren is. Az acélkorlátot görbítő erő... No igen, ez az egyik legfelfoghatatlanabb számomra. Mármint az, hogy miként alakul ki, miközben maguk az egyének nem olvadnak össze egyetlen erőkarrá... Lehet, hogy a humán osztályban is, mégis figyelni kellett volna fizikaórán. Más: ha már kicsit a fellépéseknél, éneklésnél is tartunk, nem tettem ám le arról, hogy egyszer meghallgassalak-hallgassunk live. :) Majd igyekszünk nem tömegesen jönni.

Jani 2011.01.20. 18:38:16

http://szentkoronaradio.com/belfold/2011_01_20_teveben-nyilatkozo-szemtanu-10-cm-es-vagas-volt-kinga-oldalan Szóval akkor nem volt késelés? Mit látott a srác? Hallucinált? Vagy ő is biztos gonosz neon náci ....amúgy az erdeti hír a stop.hu ról származik.

Blogosz 2011.01.20. 18:53:35

Nem, nem volt késelés. És nem én mondom (a polihisztor, cizellált széljobberektől eltérően én nem hiszem magam illetékesnek ebben is), hanem a magyar hatóságok. Különben jellemző: egy szélőséges kepzelgés "alátámasztására" egy szélsőséges médiatermék "hírét" linkeled be. És ez még csak a kezdet. Mert aztán jelzed: máshol jelent meg először. És? Annál cifrább! :) Ugyanis a tag a Tv2 Frizbi c. műsorában nyilatkozott. Tv2? Frizbi? Hahó, ez az általatok mocskos, liberális, nemzetrontó, cionista lakájmédiának nevezett orgánumok egyikén futó, hiteltelen, mételyező, szenzációhajhász műsorok egyike. (Ráadásul - a vicsori hülyeségektől eltekintve - tényleg egy vacak adó vacak műsora.) És ezt idézi a Szent Korona Rádió? Régebben még mintha be akartátok volna záratni a rohadt Tv2-t is, a nemzet érdekében. S most mégis jó valamire? Látod, épp ennyire vagytok már bajban. A saját bajotokban. :D Annyira aranyos, amikor a gyűlölködéshez az egyik általatok gyűlölttől vesztek át kozummédiára jellemző bulvárműsoros érveket. Nagyjából így hangzik ez tőletek a végén: "Megmondta a mocskos, hiteltelen, liberális média is - amúgy le vele! - , hogy a rohat kis drogosokat - egyébként dögöljenek meg! - az alajas cigányok - halál rájuk! - késelték meg a szemét fertőben - ezt meg bezárni!". Nagyon üt! :) No, de magáról a témáról jeleztem már: még akár meg is lehet érteni, hogy kezdetben a késeléses változat is tartotta magát. De ideje lenne leszakadni róla. Néha ti is frissíthetnétek magatokat. Bár tudom, akkor pont a lényegetek enyészne el... Amúgy itt a válaszom: http://magyarinfo.blog.hu/2011/01/16/nem_volt_keseles_vervad_viszont_van?utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index És itt megtalálod még azt is, honnan indult az egész butaság, amin ti azóta is lovagoltok. Egyébként is mit fáj nektek a késelés? Hiszen te magad fejtetted ki, hogy "a sok drogos hülye aki bezsúfolódik egy kis helyre" volt a másik fél. Akkor meg? Két aljanép gyilkolja egymást. Nemde?! Ígyhát ünnepelnetek kellene, ti igazi, józanéletű, tiszta, emberséges EMBEREK, nem az egyik szemét söpredéket védeni a másik mocsadék siserehadtól. De tudod mit? Volt késelés. Volt. És romák késeltek. Sőt, cigányok. Zsidókkal és multikkal együtt. Mindenki tudja. Linkeld be ezt is, mint bizonyítékot. Ott voltam én is, s láttam, ahogy a szabadkőművesek is épp elfutottak. Meg ott ólálkodott pár buzi is, továbbá szerb, román és néger. Egy kapitalista, kommunista, liberális, diszkós, transzvesztita, médiasztár, rohadt nyugati, bunkó keleti, fenekedő szlovák irányotta őket, obskúrus külföldi pénzügyi körök és nemzetrontó belső ellenség parancsára. Na, így talán lesz egy szép napod.