Blogosz

MESE NINCS.

ÜLEPítő

2011. február 09. 22:05 - BlogoszEditor

“A lakosság üljön a seggén” - tessék, ezt üzeni a hatalom.
És így old meg ügyeket és így dolgozik egyáltalán. Alapvetően: így viszonyul.

Nekem is szerencsém volt, hogy épp ültem, amikor felhívtam pár órája Călin Mocant, a megyei Környezetvédelmi Őrség igazgatóját. Különben hanyattvágtam volna magam.
Az volt a téma, hogy ma olvasói bejelentések érkeztek a szerkesztőségbe a Nagyváradot ért környezetkárosításról. Úgyhogy beszóltam neki, s mondom, ismét jelzéseket kaptunk a lakosságtól.
Erre - minden átmenet nélkül - ezek voltak az első szavai: “A lakosság üljön a seggén, s máskor inkább szavazzon úgy, ahogy kell.” (A cikkembe végül azt írtam, hogy “fenekén” - finomítottam, bár nem is tudom, miért…)
E csodás felütés után, később - amikor hosszabban elbeszélgettünk, s jeleztem neki, hogy amit mond, az sok szempontból aggályos, ráadásul ő maga is ugyanazt a szennyezett levegőt szívja, mint a lakosság - még így búcsúzott: “az emberek máskor jól szavazzanak, addig meg szívják csak be a szennyezett levegőt”.

Nem, semmi jele nem volt annak, hogy be lett volna tépve a tag, vagy akár ittas lett volna… Teljesen józanul és komolyan mondta ezt. Ő igazán így gondolja.
Ismerjük már régebbről. Őt magát is, s ezt a fajtát is. S épp ilyennek ismerjük. De ennyire nyílt most volt először.

Tudni kell, hogy ez a hivatalnok a kormányzó PD-L egyik konjunktúralovagja - aki a mai napig nem tudja túltenni magát azon, hogy a város a nagy vetélytársuk, a PNL soraiból választott magának polgármestert.
Ezen dühöngött tehát Mocan.
Mindenkinek hallania kellett volna a hangjában vibráló gyűlöletet és iróniát. Ami nem nekem szólt, hanem mindenkinek. Annak a kekec lakosságnak. Azaz ilyenformán végülis nekem is - hiszen én is ennek a városnak a polgára vagyok.
Ő, a Környezetvédelmi Őrség igazgatója tehát semmit nem tesz a szennyezés ügyében, sőt, segít is elkenni a hőerőműnek az egész ügyet - s közben azt üzeni, hogy mindannyian üljünk meg a seggünkön és szívjunk csak nyugodtan!

És nem, kedves emberek, nem Mocan a főszereplő ebben az egészben. Ő csak egy példa. A prototípus.

Távolról sem csak szójáték, hanem nagyonis maga a lényeg, a valóság: az összes párt kitermelte az ilyen semmittevő, felfuvalkodott, aljas hivatalnok-siserehadát. Mondom, az összes párt, kivétel nélkül. Ezeket ültetik minden intézmény élére.
A városban tízesével, a megyében százával, az országban pedig ezrével vannak az ilyen lelketlen, embertelen, gerinctelen robotok.

Ide, pontosan ide vezetett az, hogy minden egyes hivatal, igazgatóság, felügyelőség, miegymás élére politikai alapon neveznek ki vezetőket, pártállás dönt abban, hogy ki kerül és hova.

Nincs mit szépíteni: ezek az igazi szennyek.
Ez az igazi szennyezés, ez az, ami igazán károsítja az egészségünket, megrövidíti az életünket, rontja a létfeltételeinket, visszahúz mindent, hamarabb sírba visz, ellehetetlenít és bemocskol mindent ebben az országban.
Minden hivatalban, intézményben Mocan ül: pártalapon kinevezett kis katonácskák, akik amelyek minden beosztásukban pártfeladatot teljesítenek, a pártjuknak dolgoznak, a pártjukért. És persze magukért.

Ezért nem zajlik igazán komoly, érdemi, operatív munka egyetlen hivatalban sem, ezért nem foglalkozik senki azzal, ami igazából a feladata lenne - sőt, ezért van az, hogy időnként kifejezetten szabotálja is a saját feladatkörét bármelyik ilyen android, ha a saját és/vagy a pártérdekek ezt kívánják.
Mocan csak egy példa tehát.

Tökéletes leképeződése ez a mondásnak: ha ebben az országban a polgárt bántalom érti, s az illetékes hivatalhoz fordul, ott még több bántalom fogja érni.

Mindegyik pártnál folyamatosan bevetésre készen áll az ilyenek hada. És folyamatosan dolgoznak is azon, hogy minél több intézmény élére juttathassanak az ilyenekből, mindenféle sötét politikai manőver - és igen, nagyon sokszor egyenesen korrupció - révén.
Nincs kivétel - nincs szó arról, hogy amelyik erőre a jószéndékú polgár szavaz, az a párt ne így cselekedne aztán.
A teljes államszervezet, az egész adminisztráció vastagon szennyezett ezekkel, minden szinten: központitól a megyein át a helyiig.

Tizenhét évnyi újságíróskodás során számtalanszor volt alkalmam megtapasztalni, hogyan hazudják le a csillagot is az égből a mindenféle igazgatócskák és hivatali, intézményi vezetőcskék, miképpen vezetik félre a közvéleményt, s közben mennyire csak pártfeladatokat teljesítenek: politikai és gazdasági manőverekkel vannak elfoglalva állandóan. És kizárólag.
Politikai befolyás és pénz, hatalom és biznisz.
A lakosság pedig üljön a seggén. És persze szavazzon.
Választhat, hogy melyik párt Mocanjaival akarja pofoztatni és megaláztatni magát.

Maga a szemléltető eszközünk, azaz a Călin Mocan nevű droid csak annyit tett ma, hogy elszólta magát. Kimondta azt, hogy miként működik - s lényegében mi miatt áll - az egész rendszer. És az, hogy a rendszerben szolgálatot teljesítők miként goldolkodnak. Rólunk, önmagukról, összefüggésekről, kompetenciáról. A helyükről a világban, s a mi helyünkről.

Románia leírása egyetlen mondatban, politológiai, szolciológiai alptétel, maga az origó, alfa és omega: a lakosság üljön a seggén, s máskor inkább szavazzon úgy, ahogy kell, különben meg szívja csak be a szennyezett levegőt.

Ennyi.

Van kérdés?
Ha igen, kuss.

* * *

És van még két, szintén mai, bájos fejlemény, a Nagyváradot ért hamueső kapcsán.

Kábé fél órával a Călin Mocannal megejtett épületes és tanulságos beszélgetés után levél is érkezett tőle.
Szinte már el is felejtettem: amikor szombaton arra ébredtünk, hogy odakint mindent elborított a feketeség, s polgárként nem értem célt a hatóságoknál bejelentéseimmel, írtam a szerkesztőségi címemről egy beadványt a Környezetvédelmi Őrségnek. Sürgős beavatkozást és kivizsgálást és tájékoztatást kértem - tekintve, hogy pélátlan környezet- és potenciális egészségkárosítás zajlik épp.

Ehhez képest ők hétfőig ki sem mentek a hőerőműhöz, pedig már szombat délután beszéltem telefonon Mocannal erről. A sürgősségről pedig annyit, hogy ma, azaz öt nappal később kaptam választ.
Ezt:

 

 

A nem Romániában élő és/vagy románul nem tudó olvasóim kedvéért le is fordítom, mi áll ebben:
“blabla, blablabla, blablabla blabla-babla, senki nem hibás, hanem az időjárás volt a hibás, babla, bla”.

Emellett a további gondok vannak ezzel a szöveggel:
1. Hazudnak, amikor azt állítják, hogy a szennyezés a február 5-7 időszakban történt volna. Hiszen már napokkal azelőtt megkezdődött a város behintése, egyre nagyobb intenzitással hullt a szennyező anyag. És ezt kezdetben elismerte még maga Mocan is, amikor szombaton először beszéltünk. Sőt, jelezte, hogy ők már napokkal előtte tudtak is róla.
2. Hazudnak, amikor azt állítják, hogy “hivatalból indítottak vizsgálatot”. Hiszen épp én szóltam Mocannak erről, aki nem is volt akkor Váradon, s végül ő mondta kegyesen, hogy “jó, akkor majd kiküldök valakit az erőműhöz, mondjuk hétfőn, utána meg majd kiadunk egy sajtóközleményt is valamelyik nap”. (Épp ezt kaptam most meg végül, úgymond válaszként a sürgős eljárást szorgalmazó beadványomra.)
3. Hazudnak, amikor azt állítják, hogy 7-én azért vizsgálódtak a hőerűműnél, mert “gyanítható volt”, hogy az a szennyezés forrása. Hiszen amikor 5-én beszéltem Mocannal, s én még kértem, hogy találják meg a szennyezés forrását, ő már akkor azt mondta, hogy tudják, ki a szennyező, a hőerőmű az. Hozzátette: már napokkal előtte is jártak ott. Csak épp nem intéztek akkor sem semmit…

A másik aranyos fejlemény azzal kapcsolatos, hogy mit tehet(ne) most a polgár. Az előző bejegyzésemhez érkezett hozzászólásokban beszéltünk épp Ritka Rozival arról, hogy esetleg pert lehetne indítani, de az több szempontból macerás.
Jeleztem is, hogy ha valaki mégis elindítja, csatlakozom.

Erre mi történik? Az, hogy Horea Vuşcan azzal fenyegetőzik, pert indít a hőerőmű ellen. Sőt, jelzi, hogy lehet csatlakozni.
Nah, ez is aztán egy tipikus hazai dilemma: a kezdeményezés jó és fontos, a kezdeményező viszont enyhén szólva kétes és egyértelműen magának akar vele imázst fényezni.
Ugyanis Horea Vuşcan nem más, mint a volt váradi étolajgyár egykori igazgatójának a fia, akit több ember halálát okozó közlekedési bűncselekményből mosott ki az apa annak idején, s azóta a srác kocsmai verekedéssel hívta fel magára a figyelmet - majd azzal, hogy politikai karrierrel próbálkozik újra meg újra. Indult az önkormányzati választáson is, megkörnyékezett különféle pártokat, s most épp a Zöld Párt nagy harcosaként adja el magát.
Szóval így. Akkor ilyenkor mi a megoldás? Érdemes ilyen kezdeményezéshez csatlakozni? Szerintem nem.
Olyan szenny ügyét, amelyet más szennyek elkentek, nem lehet újabb szenny segítségével megoldani.
Ebből valahogy sosem jönne ki tiszta dolog, tisztázás, megtisztulás.

Hát itt tartunk. Hamut szórtak a fejünkre, aztán port hintenek többfelől is a szemünkbe.
Csak majd ne felejtsünk el úgy szavazni, ahogy kell.
Aztán ülhetünk és szívhatunk tovább.

Nah, kicsit kibővítve akkor ennyi.
Most esetleg van kérdés?
Ha igen, akkor mars ki!

Vagy a témába vágó kedvenc mondásommal élve: “azonnal üljön le és menjen ki!”

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr972650301

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.