Blogosz

MESE NINCS.

Egy fontos ügy mellékes részletei

2011. március 12. 12:12 - BlogoszEditor

Megvan az ítélet Tőkés László sajtóperében, amelynek során komoly összeget, 70.000 lejt követelt: alapfokon vesztett.

Maga az ítélet itt megtekinthető, az ítéletet alátámasztó bírósági indoklás pedig néhány nap múlva készül el.

A lényeg tehét megvan - s bár a per másodfokon folytatódik (mivel Tőkés nem adja fel), néhány lényegi következtetési leszűrhetünk már most, függetlenül attól, hogy mi lesz a fellebbezés után. Részünkről ezzel úgymond le is záhatjuk az ügyet.

Az van, amit jeleztem: nem derül ki, hogy Tőkés Lászlónak van-e szekusmúltja és/vagy magyar titkosszolgálati kapcsolatai, vagy pedig teljesen tiszta ilyen szempontból. És még sokáig nem is fog. Ahogy például számos RMDSZ-esről sem, vagy épp Tőkés egyes közeli munkatársairól sem. Nem is derülhet ki, hiszen ez a per sem erről szól.
Mindezt csak azért fontos legelső következtetésként jeleznem, mert ahogy észrevettem, sokan nem voltak tisztában az egész ügy lényegével, s a pár órája meghozott ítéletet úgy kommentálják: “na, megint nem derült ki Tőkésről, hogy sáros-e“.
Ez alapvető tévedés, hiszen ennek az eljárásnak a során sem azt kérték a bíráktól, hogy Tőkés múltját vizsgálják. Még jó, hiszen a pert maga Tőkés indította. Sőt az újságcikk, amely miatt a per indult, szintén nem közvetlenül Tőkést vádolja ügynökmúlttal, hanem egy érdekes feltevést bont ki - mégpedig egy volt szekus visszaemlékezése alapján. Nevezetesen azt a tézist, hogy annak idején azért helyezték Temesvárra Tőkést, mert ez a titkosszolgálat érdeke volt - s mivel pont oda helyezték, hát onnan indult végül az 1989-es változás, pedig már meg volt szervezve a “forradalom” egy másik helyszínre, Jászvásárra.
(Emlékeztetőül: itt megtalálható Tőkésék mostani keresete, alatta pedig az eredeti újságcikk - románul kell tudni az olvasásához.)

A második következtetésem az, hogy Tőkés Lászlót túlságosan nem foglalkoztatja a saját múltja, sőt, ezt a pert is leginkább arculati célzattal indította.
Ugyanis az ítélethirdetés előtti utolsó tárgyalás után pár perccel felhívta őt az ügyvédje, hogy közölje vele a fejleményeket, de ő azt sem tudta, hogy mennyi pénzt követel ő maga ebben az eljárásban. Sőt, amikor mi, újságírók kérdeztük telefonon, hogy mire fordítaná a pénzt, ha megnyerné, akkor is az ügyvédjének kellett emlékeztetnie, hogy mennyiről van szó.
Amúgy az egyébként tiszteletreméltó figurának számító ügyvédje pedig az alperes nevét sem tudta rendesen - de ez inkább csak ki színes infó.

Továbbá: azt is érdekesnek tartom, hogy most ugyanannyit kér egy helyi kis hetilaptól, és annak munkatásától, amennyit annak idején egy ugyanilyen perben követelt a világszerte ismert és jóval vastagabb lábakon álló Associated Press munkatársától.
Ugyanis hasonló szekuspere már volt Tőkés Lászlónak - de azt is elvesztette (bár a mostanit még csak félig). Az Associated Press tudósítója, Alison Mutler (aki jelenleg az AP irodavezetője) tíz évvel ezelőtt írt ugyancsak Tőkés és a a titkosszolgálat viszonyáról, s az emiatt indult perben ugyanekkora összegű kártérítést kértek.
A mostani alperes, azaz a váradi újságíró szemszögéből nézve felmerülhet a kérdés: korrekt ez így, összevethető a két orgánum? Akár anyagi szempontból is összemérhető az Associated Press nemzetközi hírügynökség és a Ghimpele de Bihor - kis példányszámú - megyei hetilap? Szerintem a válasz nem.
Tőkés László szemszögéből meg felmerülhet a kérdés: ha már erkölcsi károkozásra hivatkozva indította mindkét pert, ugyanannyira taksálható most az erkölcse, mint tíz éve? Maga a pénz, a fizetőeszköz értéke nem változott azóta? És az ő erkölcséé? Esetleg nem inflálódott, nem devalválódott valamelyik időközben? Szerintem a válasz de.

A mostani, elsőfokú ítélet egy másik elme viszont Tőkés imázsát erősíti: megdőlt az a sokak által hangoztatott elmélet, hogy ellene semmilyen ügyben nem mer ítéletet hozni a romániai bíróság, mert közben az Európai Parlament alelnöke lett, továbbá a magyar és a romániai hatalom egy részének is házibarátja. Lám, mer.
Tény persze, hogy miközben ezt a perét alapfokon elvesztette, a válóperét például megnyerte. Ez utóbbi is Váradon zajlott, s ebben is nemrégiben hirdettek ítéletet: ott Tőkés László győzött (bár a pert a - volt - felesége indította), mert a válást végül nem a férj, hanem mindkét fél hibájából mondták ki.
Akkor is sokan csodálkoztak, s arra hivatkoztak, hogy Tőkéstől biztosan berezelt a bíróság, ezért hozott ilyen - valóban furcsa - ítéletet. Holott a lényeg más: a válóperekben nagyon gyakran a legkisebb alapot is kihasználva máris mindkét fél hibájából fogják kimondani a válást.

No, de a mostani sajtópernél maradva: itt csak ennyi van, azaz Tőkés keresetét elutasította a bíróság. Mert nyilván csakis a keresetről tárgyalhatott.
Nem arról, hogy mi volt 1989-ben, nem arról, hogy volt-e dubiózus szerepe, netán van-e most is, vagy mindez csak rágalom. Ezek a fő kérdések amúgy. De nem ezek képezték a per alapját.
Ezek a berendezkedés, a jelenlegi konjunktúra alapját képezik - mindannak az alapját, amiben még ma is élünk. Úgyhogy egyhamar ne várjunk választ az ilyen alapkérdéseinkre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr762733076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.