Blogosz

MESE NINCS.

Mesterpéldány

2011. március 28. 00:48 - BlogoszEditor

Ezúton üdvözlöm a Reggeli Újságot, amelyik sosem fogy ki a humorból. Nevetünk is rajta rendszeresen.

Most például azt másolja, amit látszólag utál. :)

Lényegében egyetlen beteges elme (volt kollégánk amúgy, aki végül a Reggelinél főszerkesztőként kapott még egy esélyt a sorstól, valamint a lapjuk mögött álló gyanús román üzleti köröktől) miatt az egész marketing stratégiáját (oké, ez az előbbi nagy szó ide, de hadd örüljön kicsit az illető) ránk, azaz a Bihari Naplóra építi: állandóan, évek óta a szapulásunkkal próbál magának helyet csinálni, legalább egy kicsiny részt kikönyökölni. Szerény eredménnyel - pontosabban nagy, jól látható, rikító eredménytelenséggel.
És mégis, azóta is kitartóan hozzánk méri szinte minden lépését: ha lemarad valamiről, s mi nem, akkor velünk péládlózva magyarázkodik; ha nem hívják meg eseményekre, de minket igen, akkor minket emlegetve dühöng; ha bármilyen más kudarc éri, akkor minket nevesítve motyorog magának. Sőt, még az egyes szabadnapok előtt is tájékozódik arról, hogy vajon mi megjelenünk-e, a mi szerkesztőségünk dolgozik-e - s ehhez méri a saját csapatának munkarendjét.
Az ilyesmi teszi ki tulajdonképpen az összes promóciós elképzelését. A sóhermarketing újabb nagyszerű példája mindez.
Na meg a rommagyar, provinciális újságírás papírfelhasználás mélypontjának illusztrációja.

Szóval állandóan minket emleget, minket sző bele egyes cikkentyűibe a Reggeli, nagy kitartásal próbálva mocskolni. Tehát így is folyamatosan jelen vagyunk abban a lapban, amely hol konkurensünknek álmodja magát, hol alternatívának.
Ám immár láthatóan nem elég, hogy szinte minden lapszámukban minket emlegetnek: immár a cikkeinket is átveszik.
Igaz, hogy sima lopás formájában, de ez csak aranyosabbá teszi az egészet.

Itt van az eredeti cikkem egy friss témáról - amit az újságunkba írtam meg, de felraktam a netre is. Ez utóbbi helyről aztán egyszerűen lemásolta a Reggeli Újság, s utánközölte. Összehasonlításként itt is van az, amit a másik lap ugyanarról az eseményről írt lemásolt - javarészt szó szerint, néhol meg átdolgozva: két oldalon jelent meg a cikkem náluk, ezen itt, valamint a folytatása ugyanezen a linken, a 3. oldalra ugorva. Csak éppen azt a cikkemet már más írta alá náluk.

Igaz, hogy ugyanazon a sajtótájékoztatón az ő emberük is ott volt, de sebaj: láthatóan ő maga és a főnöke is jobbnak ítélte az én írásomat, mint amit ők maguktól tudtak volna összehozni. Úgyhogy leközölték azt.
Semmi baj, régebben mind egyhelyen dolgoztunk, ismerjük már egymást - és tudjuk, mire számíthatunk.
Sőt, megtisztelő, hogy ennyire bejött nekik az írásom - mondhatnám, ha humorizálni akarnék.
De inkább jellemző. Annyi üres hőbörgéssel telik ott az idő, évek óta - legalábbis vezetői szinten -, hogy munkára láthatóan nem marad elég idő, kedv, energia, vagy akármi. És rendben, persze, nincs olyan sajtótermék, amelyik ne vett volna már át anyagot, forrásmegjelölés nélkül. Mindenki sáros némileg, az egész sajtóprérin. Ám szinte szó szerint átvenni, s a másoló nevével megjelentetni - ez azért ritka cukiság.

Sőt, más szempontból is egy egészen szimbolikus és édes eset ez most: maga a fő sárdobáló lett nyakig sáros. Hiszen onnan lopott magának anyagot, ahova nagy látványosan köpködni szokott. Minket gondol és hirdet ellenségének, de velünk tölti meg a lapot. Úgy látszik, immár nemcsak a mocskolásunkkal, hanem egyenesen a cikkeinkkel is.
Hell yeah!

Köszi, köszi tehát: szerintem komolyan annyira vicces ez! :D Mint az összes eddigi vicsorgás, morgás, ármánykodás, kisstílűsködés. Ami ott a koncepciót és a stratégiát jelenti.
Majd írok róla egyszer egy jegyzetet. Nekik. És felrakom a netre, hogy le tudják lopni - maguknak.
Vagy nem is kell másikat írnom, hiszen itt van egyből ez. Lehet közölni ezt is. ;)

Ja: hallom amúgy, hogy meg akarják venni a Reggelit Tőkésék.
Ha végül mondjuk összejön az üzlet, nem ártana egy kis koncepcionális újítás: mondjuk érdekes kísérlet lenne, ha a jövőben esetleg lapkészítéssel is megpróbálkoznának a leendő vezető alkalmazottaik.
Addig írok én oda is, szívesen. Akár tudtom nélkül is, ugye. De az ilyen kis malackodásaik miatt jó kedéllyel, s lényegében szeretettel. Örülök, hogy újabban törekszenek általuk jónak tartott írások megjelentetésére is.

Emlékszem egyébként, volt már hasonló ügyem. Akkor még nem tudtam nevetni azon, ha egyszerűen ellopta valaki a cikkemet, s a saját neve alatt leközölte. Nem inspirálódott, nem gondolatokat csent, nem ötleteket szerzett, nem információkat vett át - hanem lazán copy pastelt, s szerzővé avanzsált. Így tehát jópár évvel ezelőtt egy szatmári újságban rendszeresen olvashattam saját magamat, viszontláttam a cikkeimet - csak más szerző volt ott feltüntetve.
Amikor írtam a fiatal kollégának egy mailt erről, nagyon kedvesen úgy regált: “Nem tudom, mi a baj. Szerintem nem szégyen a jobbaktól tanulni. Tényleg megtiszteltetésnek veszem, hogy a te cikkeidet vehetem át“.
Fúha! Leesett állal még megpróbáltam megérteni ezt a jelenséget: levelezgettünk egy kicsit erről, fogalmakról, különbségekről, meghatározásokról, arcbőrről, miegymásról - de közben továbbra is egy az egyben megjelentek az írásaim a szatmári lapban is, a fiatal kolléga szignójával.
Az ügy megoldása az lett, hogy a srác elment a lapjától. Hogy miért? Na ez a legmesésebb az egészben. Felfigyeltek ugyanis ott a srác rendszeresen megjelenő írásaira, nagyon jóknak találták azokat - úgyhogy a tagot átcsábították egy akkor induló új laphoz, s megkínálták egy vezető beosztással. :)))

Vagy arra is volt példa, amikor a neten egy viccesnek szánt megjegyzést eresztettem meg egy témához, azt találtam ugyanis mondani, hogy Unió, Erdéllyel! (Hogy mi is ez? Nos, 1848-as szlogen volt ez, ugye - csak akkor még vessző nélkül, s más jelentéstartalommal, más vonzatokkal. Elegendő volt egy vesszőt tennem bele, s máris a jelenkor aktualitásába emelődött át az egész, új értelmet nyerve.)

Épp az első EP-választási kampány készülődött akkoriban, s a kis beköpésemet nemsokára kampányanyagokban láttam viszont, öles betűkkel, a jelölt választási jelmondataként. S az azóta az EP egyik alelnökévé avanzsált illető büszkén használja azóta is.
Hát van ennél dícséretesebb választás? :P

Úgy nézem tehát, a Reggeli Újságnál is vannak, akik fényes jövő elé néznek most.
Nincs mit, szívesen… ;)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr352777316

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.