Blogosz

MESE NINCS.

Identitás. Zavar?

2011. május 12. 13:20 - BlogoszEditor

Mi románok vagyunk, mert Romániában élünk.

Ennyi, kész, passz. Kiskoromban így érveltem egyszer - valószínűleg eléggé kétségbe ejtve az önazonosságom tudatosításán épp dolgozgató szüleimet.

Abban az időszakban volt ez, amikor a gyerek megtanulja például az állampolgárság és a nemzetiség fogalmait is, s a kettő közötti különbséget. (Meg ugye vannak olyan helyekre születettek is, akiknek külön realizálniuk kell, hogy a kettő a mi esetünkben nem esik egybe, nem olyan nemzetiségűek vagyunk, amilyen állampolgárok.) Szerintem a legtöbb gyerek átesik ezen is. Ahogy én is átestem. De örömmel jelentem, hogy hamar megtanultam, hogy is van ez. S azóta sem felejtettem el.

Pedig az állam azóta is, újra meg újra nekilendülve, különféle módszereket és eszközöket bevetve dolgozik azon, hogy elfelejtsük. Pontosabban azon, hogy ők felejtsenek el minket. Merüljünk feledésbe, legyünk a múlté.

Mindez onnan jut eszembe, hogy megint gyereknek néznek mindannyiunkat. Megkezdődött a próbanépszámlálás - az októberben tartandó romániai népszámlálás hivatalos főpróbája. És az a kifejezetten galád húzás derült ki ennek kapcsán, hogy a kérdőíveken a magyarságot három kategóriára osztották fel: magyar, székely és csángó. Milyen szép, ugye? Hát dehogy! Azt nem tudni, hogy az őszi népszámlálási kérdőíveken is így szerepel-e majd - de ugye nagyon sanszos. Legalábbis ez a szándék egyértelmű, ha egyszer a próba kérdőívein így van.

Hát ez egészen zseniális. Már-már ördögi. A szabad identitásválasztás álcája mögött épp az identitás szétforgácsolása lapul. S ennek révén az önazonosság megkavarása, a romániai magyarság számarányának statisztikai lefaragása a cél. És ami külön perverz, az az, hogy ebben még az önazonosságukra nagyonis kényesek, az identitásukat felszegett állal őrzők is készek segédkezni. A saját önazonosságunk megkavarásában épp a nyakasak is részt vállalhatnak, ha nem térnek észhez időben. Arra gondolok, hogy az előző népszámlálásokkor is voltak például olyan székelyek, akik annyira megvetett lábbal álltak a végeken, védve a közösséget, hogy nem is magyarnak vallották magukat, hanem székelynek. Na itt kezdődik majd. Épp ez a cél. Akkortól lesz majd igazán maroknyi székely, porlik, mint a szikla...

És van itt egy egészen más aspektus is. Eleve a kérdőívek összeállításakor is meg lehet mindezt akadályozni. Bukarestben, kormányszinten. Mert ugye ki van kormányon? Csukott szemmel is mindig rávághatjuk: hát épp az RMDSZ. Emlékeztetőül, a rég elfeledett teljes neve: Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Na, akkor meg gyerünk. Legalább ennyit, kivételesen.

Egyébként még mindig van olyan hivatalos okmányom a vad kilencvenes évekből, amin van ilyen rovat: "nemzetisége". És oda az van beírva, hogy "román állampolgár". Pedig nem, szó sincs róla. A nemzetiségem nem román állampolgár. A nemzetiségem magyar. Egyszerűen és határozottan az. Ha meg az állampolgárságom érdekli őket, miért nem arra kérdeztek rá? Ha viszont a nemzetiségemet akarják tudni, akkor tessék figyelni a válaszra is. Mert mondom: a válasz az, hogy magyar, nem pedig román állampolgár.

Vagy épp a lakossági nyilvántartásért felelős belügy ne tudná a különbséget nemzetiség és állampolgárság között? Nem hinném. Úgyhogy nyilvánvaló: ez is szándékos volt, a beolvasztásunk, a létünk letagadásával való gyengítésünk egyik módszere. A sok közül. S most itt ez a másik is, a népszámlálásos húzás.

Szóval az én nemzetiségem ugyanúgy nem román állampolgár, ahogy mondjuk a székelynek sem kellene székelynek lennie majd októberben, a számláláskor. Persze az identitásválasztás szabad és magánügy. Egyetértek ezzel, sőt, fontosnak tartom ezt. De mégis, valahogy nem ártana, ha megértenék a magyarok is, hogy ők azok. Legalább arra a két-három októberi hétre, amíg az összeírás tartani fog. És az amúgy szeretett székelyeim is leállhatnának egy kicsit, átmenetileg. Addig a két-három hétig lehetnének egyszerűen csak magyarok. Kibírnák.

Hiszen eddig is annyi mindent kibírtak már. Azért vannak még egyáltalán. Jó lenne, ha nem az lenne most a vége, hogy epilógusként még bemutatnak egy középső ujjat mindannyiunknak, nagy büszkén. S ezzel maguknak is. Aztán október végén arra ébredünk egy esős reggelen, hogy szinte már nem is vagyunk. Majd pedig mind szépen eltűnünk a nagy statisztikai ködben.

És akkor függöny.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr532898138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.