Blogosz

MESE NINCS.

(N)agymosás

2011. augusztus 19. 14:25 - BlogoszEditor

 

Első szavamra igent mond. Mintegy természetesen. Ez igen!

Mert már épp azt hittem, itt fogok éjszakázni. Biharkeresztesen. A vasútállomás épületében. Vagyis mellette - mert mint épp az előbb elolvastam a váróterem ajtajára kifüggesztett feliratot, éjjel zárva van, nem üzemel, ezért olyankor üzemi területnek számít. (Hehe, drága, édes magyar nyelv, keblemre. :) Azzal is megy az idő, amíg elszórakozunk egymással.)

 

 

 

 

 

 

Itt még indulás előtt: nagy, fáradt tömeg a Nyugati peronjain

Úgy kerültem ide, hogy Pesten vagy csak nemzetközi menetjegyet lehet váltani, egészen Nagyváradig, hatezerért - vagy pedig magyarigazolvánnyal váltja meg az ember a menetjegyet, az utolsó belföldi állomásig, azaz Keresztesig, négyszázért. A kettőt kombinálni nem lehet, azaz nem utazhat az ember ugyanazzal vonattal Keresztesig magyarigazolványos kedvezménnyel, onnantól pedig Váradig teljes árú jeggyel. Naná, hogy a négyszáz forintosat választottam. Keresztesen meg leszálltam, vagy egy órával ezelőtt. Úgyis jönnek előbb-utóbb váradi autók, rokonokat hoznak-visznek az állomásra-ról, s hazaröpít engem is valamelyik. Tavaly cirka harminc másodperc alatt találtam is ilyet. Na, de most egy órája már semmi. Úgyhogy kezdek is berendezkedni: a trolley-t biztonágos helyre vonszoltam, palack víz elő, fülhallgató fülön, zene indul.

És épp ekkor gördül be az állomás elé a bihari rendszámú, nagy, családi autó. Apa és kisebbik fia száll ki belőle. A nagyobbik fiú a volán mögött marad, anya pedig a hátsó ülésen. Ahogy odaérek, s mondom, hazavinnének-e, az apa azonnal rábólint. Csak még várni kell előbb. Mert a kis srác épp vallási táborba indul, a családja kihozta ide, de meg kell várni a csoport többi tagját. Sebaj. Addig elbeszélgetünk.

Hát el. Kábé egy óra a várakozási idő a többiekre. És ez idő alatt fantasztikus mennyiségű vallási téma merül fel. Megtudom, hogy a többség a bűn mocskában él, hogy van kereszténység és igazi kereszténység, hogy lelki ébredés kell, s főleg apa foglalkozik az ébresztgetéssel otthon, hogy a többség nehezen ébred, pedig ez az egyetlen módja a megmenekülésnek. És azt is, hogy nekem is jó lenne határozottabban lépkednem az igaz úton.

Na nem baj. Azért alapvetően kedvesen csinálja. Meg különben is. Csinálja csak. Amit akar. Ahogy tetszik. Én nyitott vagyok. Pedig lényegében azt hallom tőle mindegyre, hogy zártabbnak kellene lenni. Erre is nyitott vagyok. :) És igazán nem fogok itt vacakolni, mindenki abban hisz, amiben, jól van az is. Még jó is (neki), ha ő úgy érzi, ennyire határozottan és bizonyosan, hogy megtalálta.

Aztán végre megjön a csoport, elbúcsúzik a családja a kisfiútól, mi pedig indulunk haza. És az úton is van még pár kör ebből, de az már durvább. Hogy otthon náluk egyes rossz szülők tiltakoznak az iskolában amiatt, hogy az egyik tanerő és egy lelkész a házasság előtti nemi élet tiltását próbálja beleverni a piciny fejekbe, s erővel terelgetné őket istentiszteletre is. Hogy ezek a tiltakozó szülők mennyire istentelenek. Hjaj. Aztán "témát váltunk": hogy a válás mennyire elítélendő. Meg, hogy tényleg tisztán kell házasságra lépni. Azaz addig nemhogy nem szabad nemi életet élni, hanem egyenesen bűn. Itt azért már vitatkozom némileg, hivatkozva a tapasztalatszerzés fontosságára, távolról sem csak nemi, hanem nagyonis szellemi, szocializációs, miegymás vonatkozásban is, meg a százezer vonzatra, amit az egészséges növekedés és életvitel megerősít, míg például a nemi élet teljes hiánya, a sokáig kitartott szüzesség ugyanúgy naiv, tudatlan, feszült, értetlen és éretlen félemberré nyom vissza, mint számos más abnormális behatás. No, de abba is hagyom hamar, hiszen minek is... Meg felsejlik bennem, hogy láttam: az autó hátán ott a stilizált halat ábrázoló matrica. Ami sokaknak csupán annyit jelent, hogy az illető autótulajdonos keresztény. De nekem ennél többet is mutat: általában azt vettem észre, az ilyen matrica arra is utal, hogy az autóban ülőkkel teljesen fölöleges és fárasztó lenne komoly, érdemi, alapos vitát, beszélgetést folytatni.

És hát mondom: azért alapvetően jámborul, csillogó szemmel, nem pedig ökölbe szorult elmével, nem elborult tekintettel nyomják. Meg olyan kedvesen vicces is az, ahogy ők "mindent tudnak", pontosan tisztában vannak azzal, "hogyan kell élni", és azzal is, hogy "csak egy út van", nem beszélve arról, hogy természetesen "ők azon járnak", mégpedig "botlás nélkül". Aranyosak. Mondják is tovább, nyomják. Hogy bezzeg a sok világi ember. Aki képes még éjszaka is ide-oda járkálni. És a mai világ. Ó, jaj, bűn, kárhozat, szenny csupán.

Közben a srácot nézem, aki vezet. Húszéves lehet. Kapcsolgatja az autórádiót. Kereskedelmi adó, boogie, mindig vagy húsz-negyven másodpercig. Aztán vissza valami vallási rádióra. Aztán újra a kereskedelmin egy kis dance. Aztán vallási adó. Mintha lánc húzná vissza, mintha bűntudattól próbálna elszakadni a madara, s szárnyalni végre, de ehelyett mindig visszaröppen, s megül csödben, egy sötétedő erő korhadó fájának ágán.

És igen: a srác. Apa ugye már az első perctől nyomatja nekem, az idegennek is a jóság, a megváltás, a szeretet üzenetét. És abba nem hagyja már vagy másfél órája. Akkor meg mi lehet otthon vajon? De nem hiteles, már csak azért sem, mert végig a fülemben cseng a most autót vezető fiának öt szava. Amikor még Keresztesen bekérezkedtem az autóba - és az apa azonnal igent mondott az hazafuvarozásomra (most is köszönöm ezt) -, akkor a keresztény szeretet nevében, az önzetlenség szellemében nevelt fiának egyetlen halk kérdése volt hozzá, az apa legnagyobb megrökönyödésére: "És legalább keresel ezen valamit?"

:)  Aha. No, úgy érzem, a srác madara ki fog törni végül, és fel fog szállni. Sőt, el fog szállni. Egészen más irányba. És szintén egy szélsőség irányába.

Ugyebár nehéz dolog ez az igaz út. De engem végül haza vezetett: örömmel szállok ki az autóból, örülök, hogy kiszállhatok. Itthon jöhet a nagymosás, meg a mosakodás. Az agyamat is meg kellene mosnom az agymosás után. Bár végülis eléggé tisztának érzem, még most is.

Köszönöm, istenem!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr583165022

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.