Blogosz

MESE NINCS.

Hrrácsony

2011. december 25. 10:52 - BlogoszEditor

 

A leglámerebb és legszörnyűbb meglepetések egyikében volt része épp karácsonykor az egyik ismerősömnek.

A nők egyik vissza-visszatérő parája, hogy ha egy kapcsolat során belemennek intim fotók készítésébe, akkor mi lesz később a képekkel.
Ugye nem, ugye sosem kerül máshoz, ugye ha szakítunk, akkor sem élsz vissza velük? Inkább töröld ki most, jó? Vagy rendben, hiszek neked. De ugye sosem kerülnek majd ki tőled? Biztonságos helyen tárolod? Biztos, hogy más nem fér hozzájuk? És benned biztosan bízhatok? Inkább mégis töröld ki most, jó? Sokunknak ismerősek lehetnek ezek a felvetések a hölgyek részéről.
 
És lám, van, akinek annyira lehúzzák a rolót, hogy képes megtenni, azaz kiteregetni.
Miután ugyanis a most szóban forgó nőismerősöm szakított a barátjával egy ideje, a srác épp mostanáig, azaz karácsonyig bírta. Aztán pont szentestére kirakta a lányról egykor készített meztelen képeiket a Facebookra.
(Naná, hogy én nem fogom idetenni a felvételeket, illusztrációképp, nem is érdemes lejjebb tekergetni miattuk, nincsenek ott.) Mi több, mocskos, sértő megjegyzéseket is fűzött a fotókhoz. A fotókhoz, amelyeken a lány meztelenül álldogáll, majd fekszik, majd pózol, majd széthúzza nagytotálban. Meg összenyomja a kettőt magának, majd nyalogatja magának, miegymás.
 
Szóval a régi idők fotói, az új idők gyűlölete miatt kitéve a netre, karácsonyi bosszúajándékképp… Weh, mennyire siralmas.
A képeket tartalmazó mappának ráadásul azt a módfelett eredeti, ügyes, kreatív címet adta, hogy A meztelen igazság XY-ról. Bleah! Mennyire le tudja húzni az embert a szürke butaságba a saját baja…
 
Pedig ugye amikor az ilyen képek készülnek… na, akkor mennyire a csúcson jár még az ember. A boldogság csúcsain, az öröm szirtjein, az intimitás fennsíkjain.
A kis szennyes, titkos, natekismocsok mostaztán gyerecsakide képek készítése a digitális technika elterjedésével már szinte alaprésze minden olyan kapcsolatnak, amelyben csak egy kicsi szenvedély is van. Obligát eleme nemcsak a kapcsolat dokumentálásának, hanem néha a nászmanővereknek is. Főleg az elején persze. Akinek ez sosem fordult meg a fejében, joggal gondolhat helyette elhidegülésre, vagy zavarokra – hogy tovább ne is menjek. Szóval nincs mit szégyellni ezen a részén. Ismertem például olyat (na jó, igen, magamat is), aki már akkor is művelte ezt, amikor még filmen kellett bevinni a fotólaborba a fotókat, s papírra előhívva adták vissza a képeket (a szokásosnál bizalmasabb mosoly kíséretében). Valahogy teljes státusú mellékszereplője egy igazi kapcsolatnak a kis dekadens kattintgatás, az objektív ránkkacsintása is.
Ami viszont már igenis szégyenletes, az a fotók bármilyen módon való kiteregetése. Ott már nem elhidegülésre, vagy zavarokra kell gondolnia az elkövetőnek, hanem terapeutára.
 
Igazából tényleg azt hittem, hogy ez a bunkó gyakorlat már lényegében kiment a divatból, s manapság cikiségnek számít, minimum. Mondjuk amikor még új volt a net, még be-beugorhatott, hogy jaj, de nagyon eredeti lehet ilyesmire is felhasználni (bár ez már akkor is szánalmasnak számított), na de mostanság…
Emlékszem, a kilencvenes évek elején láttam még hasonlót: akkor a fél város tele volt fénymásolón sokszorosított plakátokkal – az oszlopokra ragasztott hirdetményeken egy hölgy arcképe állt, s alatt a felirat valami olyasmiről tudósított, hogy ő a város legnagyobb kurvája. Fájdalmas szakítás lehetett az is. De (utólag) nagyonis indolkolt, már csak amiatt is, hogy a férfi ezek szerint elmebeteg volt.
No, de ez a netes aljaskodás meg most van. Amikor már – gondoltam én – új szelek fújnak a bosszúdivatban is.
 
Minden esetre fogalmam sem lett volna az egész esetről, ha nem kérnek tőlem is segítséget arra nézve, hogyan lehet leszedetni bizonyos fotókat a Fácséról.
Igazából nem tudom – de mivel van az a lehetőség, hogy “képek bejelentése”, miközben gondolkodtam a megoldáson, küldözgettem a bejelentéseket, minden egyes fotó nyomán. Amelyekkel együtt a rendszer generált egy automata üzenetet a srác számára is. Az angol nyelvű üzenet valahogy így szólt: “I do not like your photo, please remove it”.
Erre az illető azt hitte, én magam írtam neki, közvetlenül. Ugyanis a következőt válaszolta: “:) Dehogynem lájkolod. Minden férfi lájkolja :).
 
Nem tudom, ha így van, akkor nem vagyok férfi. Sőt, elég nagy gond van, ugyanis összesen ketten lájkolták – azaz a férfiak nagyonis kihalófélben vannak.
 
Na, minden esetre a dolog még szenteste megoldódott. Nekem úgy tűnik, a bejeletésem is közrejátszhatott ebben, de nem akarom eltúlozni. Ha így van, azért örülök neki . A mi igazi férfink ugyanis végül levette a képeket. Kezdetben azért fennhagyott még egy szolid melleset. Aztán azt is eltüntette.
 
Istenem, de sokan tévelygünk, tévelyegnek most is. Ünnep ide, vagy oda. De jelen esetben épp ide.
Hiszen a fenti csak egyetlen példa arra, mennyien rágnak gőzölgő húscafatokat valami barlangokban, vérben forgó szemekkel, besötétülve, miközben az ellenkezőjét hirdetik odakint a harangok, meg a hagyományok, meg minden.
Egy másik kis példa az az öcsi, akit szintén a Fácsén láttam, ugyancsak szenteste. Ő ilyet posztolt épp, keresztényileg: "Fehér karácsonyt, én gyűlölöm a mocskos, rohadt cigányokat".  Ó, szegény.
 
Nem véletlenül mondják, hogy a szenteste az egyik legkritikusabb azok számára, akik valamilyen oknál fogva pont nem a szeretet ünnepeként tudják megélni. Sőt, vannak, akiket akár ilyen jellegű vadulásokba is belevisz a saját hadikarácsonyuk.
Próbálom valami általános érvényű, igazi, egyszerű alapigazsággal zárni, ami egyben megoldás is. De – azt hiszem – nincs ilyen.
Úgyhogy csak egyszerűen csitulást, ha lehet. És nagy levegőt. Ami jó esetben kiszellőzteti az agyat és a szívet is, kiviszi onnan a káros lerakódásokat, a szennyet, az oda nem valót. Akármilyen jellegű is az.
 
 
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr543494595

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.