Blogosz

MESE NINCS.

Magával ragadás

2012. augusztus 26. 17:49 - BlogoszEditor

 

Most, így napközben álomszerű valahogy, s olyan nehezen ugrik be egyik a másik után. Pedig nagyonis valós, s a nyári fesztes éjjelek velejárója, kiegészítője. :) De ennek ellenére rácsodálkozom mindig az ilyesmikre, amikor feljön a nap, s felébredek.

Mert tegnap is ugye: a program részeként kötelezően Aréna is. Ahol mindenki úgy teszi-veszi, kenegeti, ahogy akarja. Ki így mozgolódik, ki úgy. Ráadásul csordultig tele a sátor. Mi is tisztességesen kivesszük a részünket a padló átmozgatásából, amikor a tömegből hirtelen elémkeveredik egy nő. Sosem láttam még. Ég a nyári tűz, meg a mjúzik (meg talán ki tudja még, mi minden) a szemében, lobog rendesen. Célszemély vagyok, már előzőleg kiszemelt egyed, ezt látom, hiszen egyből és határozottan felém jön. És se szó, se beszéd, ahogy elébem pattan, egyszerűen megragadja a grabancomat. Hih. A nyakamnál fogva magához ránt, s teljes erőből az arcomba üvölti, túlharsogva a dj-t is: "Yess! I love you, crazy! I want you, man!"

Na. Hát. Nahát! Ez kedves, finom. Aztán ahogy ezt kimondta, egyből lehámlik a partyhard duckface róla, s immár kedvesem belémmosolyog. Még egy "Yess, do that!"-et rikkant oda - ezzel megy is tovább, mivel épp kifelé igyekszik a helyszínről. Nah! :) Heh!

És máris azt látom, ahogy szorosan mögötte meg a barátja kezd előtűnni a tömegből, ő is kifelé ásná magát onnan. Már keresi a tekintetmet... Hej-hej, baj lehet még ebből - gondolom, ahogy ő is felém veszi az irányt. És amikor odaér, már emeli is a kezét. De mint látom, egy high five-ra. :)) Na rendben: csatt! "Yeah!" - részéről csak ennyi a megjegyzendő, s folytatja is a kifelé evickélést. :))

Vagy előző éjjel. Akkor a nagyszínpadnál, szabad téren kevergetem én is. És egyszercsak vállon ütöget valaki. Hátrafordulok, egy srác az. Azt mondja: "Szia, bocs. Hoztam neked egy sört, szeretettel. Egészségedre!" Ennyi, áll is odébb. Hm. Hmmm. :))

Meg aztán a nem tudom már, hol volt ez, amikor valamilyen sátorban ugrándozunk épp. Mellettem egy ismeretlen női részleg csapja. Aztán egy adott pillanatban két kézzel mellkason taszajt az egyik hölgy. S azt süvíti: "Hey, daaa, omule! Hai!" S máris karon ragad, nincs szavazati jogom, s pörgünk. Amúgy nem szeretem az ilyen jellegű körbe-körbe, karon fogva táncot, eléggé balkáni-lagzis-vállalhatatlan. De mivel ez is a meglepetés erejével hat, így már ez is aranyos. Mint minden.

Szóval ilyesmik. Ma van az utolsó nap és az utolsó éj ebből a rendezvényből. Remélem, ma sem kímélnek, akik megjegyeztek maguknak. :) Én sem felejtem el őket. Bár persze fogalmam sincs már most sem, hogy kik. :D Hát így kell. Minden egyszerű. Meg szép. Még szép, hogy. Ha ez a gyors sztárkultusz így megy tovább, jövőre nem vendégként, hanem fellépőként érkezem majd. :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr824733211

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.