Blogosz

MESE NINCS.

Időben szólok

2012. szeptember 26. 15:40 - BlogoszEditor

Eddig egyik este sem csalódtam: valóban minden napra jut jó előadás is az épp zajló Nagyváradi Rövid Dráma Nemzetközi Fesztiválján (Oradea Short Theatre International Festival – OSTIF). Úgyhogy még mindig javában bele lehet kóstolni. (Program itt.) És még utána is jön valami.

Meg ilyen teltházakat is rég láttam, mint most, némely produkciók alkalmával. És mondom újra: nem kell félni a román nyelvű előadásoktól sem. Amúgyis kifejezetten rossz az, ha előbbrevaló a nemzetiség, mint a kultúra. Sőt, ilyenkor szegény második helyezetten ütünk egyúttal: a kultúra ugyanis elsírja magát, ha ilyesmiket művelnek vele. (Egyébként meg lesz pár magyar nyelvű darab is – bár tényleg nem erre összpontosítanak a szervezők egyik évben sem –, tessék azokat is megkeresni a programban. Meg aztán a városban.)

Kiemelném például az eddig látottak közül a méltán jó hírnevű bukaresti Nottara Szíház produkcióját. Az öldöklés istene (Zeul măcelului) című darabot sokan könnyed komédiának mondják. Nem tudom, ők hova figyeltek az előadás közben, de nem ugyanazt láttuk. Ugyanis sokhelyütt valóban vicces, ám méginkább szatirikus, önironikus darab a francia Yasmina Reza tollából származó mű. Rólunk szól, mindannyiunkról, a szerepjátszásaink bizonytalanságairól, meg arról, hogy az sem mindig egyértelmű, amikor egyszerűen magunkat adjuk. És főleg arról, hogy a kettő miként váltja egymást, s hogyan akadályozza az egyszerű, könnyed, természetes kapcsolataink kialakulását. A cselekményt nem ismertetem, hiszen az előadás már úgyis megvolt, aki pedig akarja és tudja, majd elkapja máshol. Az öldöklés istenének írónője egyébként iráni apától és magyar anyától született – de ebben a kontextusban ez is teljesen mindegy, csak úgy mondom, érdekességképpen. Ez a színműve pedig a Broadway-n is fut, sztárszereposztással. Roman Polanski pedig megfilmesítette. De nem ettől jó, persze. Hanem önmagától. Szóval maga a darab is figyelemre méltó. Ám az előadás is szépen hozzátette a magáét. Főleg Cerasela Iosifescu tüzes alakítása. Őszinte alakítás. Nem ellentmondás ez – sőt. Amúgy Cerasela Iosifescu olyan filmekből is ismerős lehet, mint a 4 hónap, 3 hét és 2 nap (4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile), a Lăzărescu úr halála (Moartea domnului Lăzărescu), vagy az amúgy ciki Aszfalttangó (Asphalt tango)

Vagy itt van a szintén bukaresti Odeon színház tegnap esti előadása, a C.F.R. – Cometa, Copilul şi Căţelul (C.F.R. – az üstökös, a gyerek és a kutya). Minden vonzatában teljesen más jellegű és másfajta élmény, mint az előbbi. A darab Ion Luca Caragiale szövegeiből áll össze. Tipikus példája annak, hogy Caragialét nagyon szórakoztatóan is színpadra lehet vinni. (Mert ahogy hallom, ugyancsak ennek a színházi fesztiválnak az idején, má társulatok más Caragiale-adaptációi rendkívül silányak és fárasztóak voltak. Nem tudom, azokat nem láttam.) Itt aztán végre igazán elereszthette magát a színészekben a modoroskodás, a túljátszás. Ugyanis itt, Caragiale esetében nyilván kifejezetten helye van ennek, sőt, funkcionálissá válik. A szatíra megkívánja az ilyesmit. Most jól megkapta, most jól kapta meg. Hiszen a játék élvezetes, szórakoztató volt, nem pedig lelombozó, vagy idegesítő. A színpompás színpadkép, a cseles díszlettervezői megoldások pedig külön emelték a minőséget. És a hangulatot.

És ott van a… De nem folytatom. Minek? Bőven van még idő: akit érdekel, menjen és csemegézzen maga. Ez itt a lényeg.

Amúgy – profánabb ügyekre térve – egy kicsit bánom, hogy szervezésileg nem voltak árnyalatnyit ügyesebbek: ugyanis többször megesik, hogy az egyik helyszínen akkor ér véget valamelyik produkció, amikor valamelyik másokon már kezdődik is egy másik, úgyhogy nincs idő átmenni innen oda. Ráadásul más esetekben meg egyszerre kezdődik több figyelemre számot tartó produkció is a különböző helyszíneken. Na igen – mondhatnánk – az ilyesmi a fesztiválok velejárója, a programválasztás dilemmája ilyen rendezvényeken örök. De jelen esetben nem egészen így van ez, vagyis nem kellene így lennie: hiszen ez nem valami metropolis, s nem is valami százezreket megmozgató fesztivál. Úgyhogy itt lehetne szellősebben összeállítani a programot, hogy még több produkciót láthassunk, legalább a jók közül.

Egyébként ez az egész rendezvénysorozat csak egy a mostani kínálatból: ez az időszak minden évben a legintenzívebb a váradi kulturális életben. Most ért véget a Kultúradíler Nemzetközi Gálája (Gala Traficantului de Cultură Internaţional) elnevezésű alternatív művészeti seregszemle, most volt a filharmónia évadnyitója, aztán itt a Nagyváradi Rövid Dráma Nemzetközi Fesztiválja, s ahogy vége, kezdődik a Nagyváradi Ősz (Toamna Orădeană) rendezvénysorozat, amely általában már butuskább, eklektikusabb, de azért szintén tartogat pár érdekességet, meg aztán mostanában nyitják az őszi-téli idényüket a galériák is.

Valahogy olyan ez, mintha a nyaralás után (ahol jó esetben az agyunk nem vett részt, sőt, ahol eldobtuk) most a szellemet küldenénk el egy jó feltöltekezésre. Aztán majd késő ősszel valahogy le szokott fújódni ez az egész itt a városban. S visszaáll a kultúraínség, meg a kultúramímelés itt-ott.

De most még ez van, most most van, most még van. Ajánlom. No, megyek is, mert kezdődik egy előadás, már így is elkésem mindjárt, sőt.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr524804263

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.