Blogosz

MESE NINCS.

Moccant a kocka

2012. december 17. 18:29 - BlogoszEditor

 

Úgy néz ki, ma estére fordult a kocka. Bár olyan nagyot nem is fordult, épp csak moccant egyet az a kocka. Hogy ugye most úgy tűnik, az RMDSZ végül semmilyen tisztséget nem kap a kormányzati struktúrákban.

Nem olyan nagy ügy. Ugyanis egy ideje Romániában ez bizonyos részben már csak formaság: ellenzékben lenni, vagy kormányon - ez nem mindig ellentmondás. Itt meg aztán végképp nem az. Sokszor lehet komplementer is - a kettő megy egyszerre is.

Ellenzékben vagy akkor, ha nem tudtad magad bebizniszelni a hatalomba formailag is. Ám ettől még simán felhagysz az ellenzékiséggel, ha megfőznek, meggyőznek, megkennek, megzsarolnak, vagy ilyesmi - esetleg ha mindez egyszerre. És az oppozícióból is támogatod a kormányoldalt ebben vagy abban a kezdeményezésében. Ahogy megegyeztek, ahogy a suskusok során eldől. Kifelé pedig ugye azt kell ilyenkor kommunikálni, hogy "ez a konstruktív ellenzékiség, ez a képviselet letisztult lényege, ez a lehetőség megragadása, az ország és a közösség érdekeinek a pártérdekek elé való helyezése, a kooperáció". Vagy valami ilyen szép, nagy sületlenségeket. És kész is.

Ellenzékben lenni. Ó, nem gáz - csak bent legyél. És aztán különösen nem gond akkor, ha előtte eleget voltál kormányon, jól szüreteltél ott évekig, sőt, egész parlamenti ciklusokon átívelően. Utána egy kicsit úgymond az ellenzékben csendesekedni, szerénykedni: néha még jó is. Neked. Főleg ha például egész történeted legrosszabb eredményével kerültél be a parlamentbe. Mint most az RMDSZ. Ilyenkor nyugodtan játszhatsz hatalmas tétekkel is, úgyis ingyen van az egész. Hiszen eljátszhatod, hogy a kétharmaddal választást nyert másik pártszövetséggel úgy tárgyalsz, hogy egyenesen miniszteri posztokat kérsz, meg ilyesmi. Aztán legfeljebb nem kapsz semmit - s a választóid szeme máris könnybe lábad, kapják az infarktust, hogy "jaj, a szegényekkel, hogy kibabráltak azok a randák", meg kapják a frászt, hogy "jaj, a drága magyarság, de nagy veszélyben van most", meg kapnak a szívükhöz, hogy "jaj, ellenzékbe szorították a csúnya rosszak a mi önfeláldozó, hősies harcosainkat és érdekvédőinket, a mi kis unculu-munculu kutyabogarainkat".

És ekkor - pont amikor a támogatásod már a végét járta, a szavazótáborod már eltűnőben volt - szépen meghúzod magad. Ha lehet, jó látványosan. Legjobb, ha a parlamentben is mazgati pozíciót vesznek fel az embereid, s elkezdik szopni a hüvelykujjukat, tágra nyitott szemmel, ártatlanná ráncolt homlokkal.

Mert igen: most ellenzékbe vonultunk, pedig mi csak jót akartunk kormányon. De nem hagytak. Azok. Ott. A rosszak. Látjátok, drága szavazók, mi nem ragaszkodunk a hatalomhoz. Ide vonultunk, bele az ellenzékbe. Igen, gerincesek vagyunk ugyanis. De tessék: nem szavaztatok elegen ránk, a ti kis drágáitokra, pátyolgatóitokra, ezért van most ez. Ki tudja, mi lesz, jajaj, még az is megeshet, hogy mittomén mi. Úgyhogy na, béküljünk ki. Vegyük úgy, hogy mi most vezeklünk, jó? Na, látjátok: már bánjuk is a bűneiknet. Jó lesz így? De aztán ti meg megint voksoljatok majd ránk legközelebb, jó-e. Mert nem akarjuk tovább szopni az ujjainkat, s a magzati póz is fárasztó már nem akarjuk, hogy ilyen igen nagy veszélyben legyetek, ti magyar közösség, hiszen mi csakis értetek...

No, de most komolyan (bár eddig sem vicceltem, egyáltalán): sokan tényleg hajlamosak hinni abban, hogy aki ellenzékbe kerül - jelesül most az RMDSZ - , az valamiféle purgatóriumba jut, ahol vezekel, majd megtisztultan tér vissza. Számos polgár úgy képzeli, hogy ez ellenzékbe való kerülés valakiféle jó kis lecke, amiből majd jól tanulnak is az imposztorok, s legközelebb majd vigyáznak, meg odafigyelnek, meg kétszer is meggondolják, meg megjavulnak. Sőt, sokan képesek azt hinni, hogy ha egy párt egy darabig ellenzékben volt, akkor utána már nyugodtabban lehet rá szavazni újra, mert változott, javult.

Emberek! Miről álmodoztok, kedvesek? Ez parlament, ez nem pedig valamiféle tanmese. Ez politika, nem elhivatottság. Ez jéghideg számítások terepe, nem küldetés. Ez a képviselet megszerezésének, majd az azzal való visszaélésnek a művészete, nem pedig magáé a közösségnek és a polgárnak a képviseleté. Ez üzlet, nem morál.

Evidens tehát, hogy aki ellenzékbe kerül, az két dologgal fog főként foglalkozni: egyrészt azzal, miként tudna onnan is minél többet megszerezni a hatalomból (akár a hatalmon lévőkkel való együttműködés révén), másrészt azzal, hogy megtalálja annak a módját, hogy valamiféle húzásokkal az első adandó alkalommal ismét hatalomra kerüljön. Na jó, van még egy harmadik dolog is, igaz: az, hogy közben kifelé úgy kommunikálja mindezt, úgy adja el, illetve adja be ezt a lakosságnak, hogy azzal visszaszerezze a támogatóit, a szavazóit. Akár épp olyan módszerrel is, hogy táplálja azokat a butaságokat, amelyek szerint ha ellenzékben van, az nagy veszély a közösségre nézve, úgyhogy a közösségnek kell főként tanulnia ebből, s máskor jobban kell támogatnia őket. Meg persze éltetve azokat a marhaságokat is, hogy igen, elismerik a hibáikat és bűneiket, most hamar önostorozást hajtanak végre, majd megtisztultan térnek vissza, hiszen ez jó kis lecke, amiből majd jól tanulnak is, s legközelebb majd vigyáznak, meg odafigyelnek, meg kétszer is meggondolják, meg megjavulnak. Mindegy, lehet rájuk szavazni újra, sőt, kell is, ez a lényeg.


Dehát emlékezzünk - és ne csak emlékezzünk az eddigi esetekre, hanem majd figyeljük meg a jövőben is -: a politikus áru. Megvehető. A hatalom úgy dolgozik, hogy vagy elég erős önmagában a döntésekhez, vagy esetenként nem az, s akkor elmegy vásárolni. Ilyenkor - olyan döntéseknél, amelyekhez pedig még több erő kell - megvásárol az ellenzékből épp annyit, amennyire szüksége van. Megvenni lehet időlegesen, azaz csak egyes projektekhez (s közben a megvásároltak formailag ellenzékben maradnak), vagy véglegesen (ilyenkor kilépnek pártjaikból, s belépnek a kormányerők valamelyikébe, vagy a hatalmat támogató saját tömörülést hoznak létre, ha már elegen vannak ehhez).

Szóval nem nagy változás, hogy most mondjuk akár az RMDSZ ellenzékben lesz egy darabig. Na persze ők mást fognak mondani. Riogatnak majd. Meg árnyalataiban tényleg lesz némi kis változás. De alig valami. Szólnak majd arról egyes hírek, hogy leváltották ezt vagy azt az akárkit, vezetőt, aki - teljesen mellesleg - magyar nemzetiségű. Mellesleg, mert addig sem tett sokat, amíg magyarként ott volt. Úgyhogy a hiánya sem lesz túl fájó. Csak a pártretorika tesz majd róla minden esetben, hogy fájónak, súlyos veszteségnek, "látod, látodnak" tűnjön. És a riogatás mellett hitegetnek is majd. A fent vázolt módon.


És lesznek is, akik hisznek. Megint. Mindig.

Úgyhogy mondom: alig változott valami lényegében. Formaság a legnagyobb része. Most épp ellenzékben. Nem ront, nem javít semmit lényegesen, igazából. Ugyanúgy kint vannak a piacon. Adnak-vesznek. Az áru mi vagyunk. És a finanszírozó is. Etnobiznisz. És üzletelés közben játszanak is: kockáznak. Most épp így fordult a kocka. Ők nyertek. Amikor másképp fordul, akkor is ők nyernek. Mi veszítünk. Folyton.

Amíg hagyjuk, hogy részeseivé tegyenek minket is a játékaiknak.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr504970250

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.