Blogosz

MESE NINCS.

Függelemsértés

2013. február 28. 17:57 - BlogoszEditor

 

A Samizdat következő számába írtam ezt. De nem bírom megállni, hogy ne tegyem fel ide is. Mert ugye.

 

***

 

Leginkább annak örültünk, hogy végre van egy kulturális tér. És igen, mit tagadjuk, sőt egyenesen jó, hogy implicite egy közösségi találkahely is van, meg egy romkocsma, egy nekünk való partyhelyszín is – de ha szabad megjegyeznem azok kedvéért, akik az alapfogalmakkal sincsenek tisztában, bizony mindez maga is a kultúra része.

 

Örültünk tehát, hogy van egy tág, szabad kulturális tér – amelyik független, amelyik a saját lábán áll, tehát amelyiket nem szennyezte be egyik politikai-gazdasági maffia sem. Hanem valóban az, aminek látszik. Bár nem tudom, pontosan hány emberre vonatkozik a többes szám, az biztos, hogy jó párat ismerek, aki ugyanígy gondolta. És a kellemes hangulat, a jó emberek, az élményszámba menő rendezvények mellett azért is járt a Moszkva kávézóba, mert az szellemileg tiszta és friss – ráadásul a politkai-gazdasági szörnyek sem tették rá a kezüket.

 

Úgyhogy nem is mehetett ez sokáig így: jöttek és egyből a lábukat tették rá.

Beletapostak. Nagyon ritka, hogy egy szórakozóhelyet bezárjanak Nagyváradon – épp a maffiaszerű kapcsolati háló nem engedi ezt, a legtöbb lokál esetében. Ám ezen ritka esetek egyike épp a bűnözői-politikusi háttér nélkül navigáló Moszkva lett: a Nagy-Románia Párt egyik feljelentésmániás tagja addig harcolt ellene, amíg elérte, hogy a nemzeti liberális (!) párti polgármester lakatot tétetett a helyre.

Mert az volt a képzetük, hogy ez „egy magyar hely”. És mert az volt a képzetük, hogy „ez egy kocsma”. Persze egyik sem így van, hiszen fényes román agyak és szempárok is sokszor világítottak a termekben, az asztaloknál – s a sör mellett a kulturális események egyre intenzívebb folyama hömpölygött már.

De mindez nem is számít a bezáratás szempontjából – hiszen evidens, hogy ha tisztában lettek volna azzal, mi is valójában a Moszkva és hányféle esemény zajlik még bent a baráti koccintgatásokon túl, akkor is rátapostak volna, néhány jogszabály rosszindulatú kihasználása révén.

 

Megérzéseim. Azok vannak inkább, meg logikus összefüggések is mutatják, hogy a hely fekete szívű egyetlen feljelentgetője részéről magyargyűlölet is áll a háttérben. Azt hihette szegény, hogy egy „magyar sasfészket” intéz el a mániákus harcával. És a bezárást elrendelő polgármester részéről is van ilyen eleme is a dolognak – hiszen több konkrét eset is mutatja már, hogy elfelejtette: sok magyar is rá adta szavazatát, mindkét mandátuma elnyerésében segítették.

 

482324_473508682704367_1174027109_n.jpg

Az is evidens, hogy a feljelentgetőnek és a rá hallgató kapuzáratónak fogalma sem volt arról sem, hogy mi zajlik odabent: hogy mennyi, egymást egyre sűrűbben követő rendezvény – koncertek, irodalmi estek, színi előadások, kirakodóvásárok, közönségtalálkozók, kézművesműhelyek, filozófiai estek, filmfesztiválok, kortárs képzőművészeti kiállítások, műveltségi vetélkedők – helyszíne is a Moszkva. Nemzetközi jellegű eseményeké is, külföldi meghívottai is vannak sokszor. És hogy mindennek révén már rég nem túlzás azt mondani, hogy az amúgy igazán nem túl pezsgő nagyváradi kulturális élet egyik underground központjává lett. Ja, és kocsma is. Persze, igen. És partyk is vannak benne, mégpedig jók. Aham. Kulturális tér tehát: kompakt, multifunkcionális, sokrétű. Baj? Úgy nézem, igen, baj.

 

No, de hagyhatjuk is, hogy mennyi téves információ, mennyi tájékozatlanság, valamint mennyi rosszindulat és gyűlölet lehetett a szinte példátlan időleges kiiktatás hátterében. Hiszen egyik alapelvem, hogy a fekete szívűekkel, a rosszindulatúakkal, a zavaros fejűekkel nem kell túl sokat foglalkozni: akkor nem is mocskolnak be és nem is érinthetnek meg igazán, csak legfeljebb felszínesen. Úgyhogy ezekkel a vonzatokkal ne törődjünk. Hadd gyötörje a negativitás és a sötétség azokat, akikben van – minket ne. Sőt, őket is meg kellene valahogy szabadítani ettől – csak nincs idő minden ilyen mentőakcióra, és igazából ötletem sem, hogy hogyan. Meg ez már egészen más témába vezetne át.

 

Úgyhogy foglalkozzunk az ügy lényegi részével. Mert ezeken a pokoli és beteg kis apróságokon túl szerintem egy igazán komoly tényező vezetett oda, hogy a jókedvnek és a kortárs kultúraélvezetnek úgy vetettek véget, mint amikor faluról feljönnek a berúgott legények szétverni a „hülye városi ficsúrok” buliját.

Ezt a kültelki, faragatlan beavatkozást nem más okozta, mint a függetlenség.

A független üzletmenet. Amely maffiákkal és politikusokkal (bár e kettő végül is szinoníma) nem közösködött.

A független kultúra. Vagyis az igazi kultúra (a művészet ugye csak akkor önmaga, ha szabad – ha nem szabad, akkor nem művészet, csak prostitúció és szalagmunka), nem valami elkötelezett látszatproduktumok és látszatrendezvények sora.

És a javarészt független, szabad gondolkodású vendégkör. Amelyet nem lehet nyájként ide-oda terelgetni, célok érdekében emberanyagnak használni. Hanem csak van, és köszöni, jól érzi magát.

Mindezek együtt nagyon irritálóak lehetnek ám. A függetlenség maga a baj. Veszélyes és bosszantó és kezelhetetlen, irányíthatatlan, kihasználhatatlan.

 

A függetlenség az, ami a legrosszabb, ha az elkötelezettek szemszögéből nézzük. Márpedig a döntéshozók csakis úgy válhatnak döntéshozóvá, ha előbb elkötelezettek lesznek valamilyen tábornak. És onnantól változik, torzul is már a perspektívájuk. Lehetsz velünk, akkor rendben vagy. Lehetsz valamelyik más klikkben. Akkor ellenség vagy, de legalább a „mi fajtánk”: küzdünk, de időnként össze is kacsintunk, sőt, helyet is cserélhetünk a rendszeren belül, ha az érdekek úgy kívánják. Mindez kezelhető így. De függetlennek lenni? Az abnormális. És gyanús. Az elkötelezettek nézőpontja szerint független az, aki:

a.) valójában nagyon is elkötelezett valahova, csak még nem tudni róla, hogy melyik banda tagja, mert valami célt követve épp megjátssza magát

b.) ellenálló, azaz minden szekértábort egyaránt elutasít

c.) kezelhetetlen, előnyökért sem eladó, vagyis a függők perspektívájából simán hülye.

 

Nos, ezen alfajok közül a következőek a veszélyesek:

- az a.), mivel beejtőernyőzött ellenség lehet

- a b.), mivel következetes el nem kötelezettsége és a függővé válás elleni kiállása mindegyik banda számára veszélyt jelent

- a c.), mivel nem lehet kiszámítani és terelgetni és használni.

 

Aztán a legsúlyosabb az, ha maga a kulturális és gazdasági élet egyik szereplője független. Mert akkor egyrészt nem fizet be egyetlen maffiaperselybe, pártkasszába sem, másrészt a kultúrájával éleszti, „szennyezi” az alaposan átmosott (valamint az eleve üres) és függővé tett agyakat. Rendbontó. Tehát kiiktatandó.

 

Hogy netán túlideologizálom itt egy hely bezáratását? Felmerülhet ez, rendben. Érdemes is megkérdezni. A válasz azonban: nem. Nem ez van, mivel ismerős: sok éve nézem magam is a tevékenységem során, a saját magam példáját is látom. Azt, hogy a függetlenség először zavarba ejt sokakat, aztán kérdőbe, aztán gyanús, aztán irritálja már őket. Értelmezhetetlen számukra. És amit nem értenek, attól szabadulni akarnak, szerintük az a biztosabb. És ugyancsak sok példát hallottam már másokra. Ahogyan suskusolnak az elkötelezettek, hogy ezt vagy azt nézd már, ez nem hajlandó lecsatlakozni, ezzel valamit kezdeni kell tehát, mert ez így nem lesz jó. Szóval így...

 

Persze azért azt sem szabad elfeledni, hogy ez a Moszkva végül is egy vállalkozás is. Ami hasznot hajt azoknak, akik működtetik. De ettől még nem lehet nem kiállni mellette – és nyilván nem is a biznisz része mellett állnak ki azok a százak, akik visszakövetelik a Moszkvát. Hanem maguk mellett: kiállnak a kialakult, és még alakulóban lévő nyitott, eszes kis közösségért és azért a színes rendezvénykavalkádért, azért a szellemi többletért, amit kapnak. Mivel ez a vállalkozás bebizonyította, hogy jóval több, mint biznisz. Őszinte is, nyílt, nem valami görnyedt hátú, tenyerét dörzsölgető borzalom – ráadásul sokat nyújt azért, hogy neki is profitja legyen. Nyújt. Értik? Nem elvesz. Adott a városnak. Már azoknak, akik még képesek befogadni valami igazit, a sok konformizmus, a sok talmi és a sok műanyag helyett.

 

Most, hogy jól megkapta a gépezettől azt az ordas pofont, amit a függetlenség meg szokott kapni, épp azzal vannak elfoglalva, hogy koncerteket, színi előadásokat, kiállításokat mondanak le. Nincs hol megtartani azokat. És a bezárás miatti bevételkiesés miatt nincs is miből finanszírozni. Közben azon törik a fejüket, mi legyen majd – hiszen az agyszűkülettől vezérelt rosszindulatú harc folytatódni fog ellenük, amint a tiltás lejár és újranyithatnak.

 

Nem tudom, pontosan hogy is lesz. De maradunk. És persze maradunk amik vagyunk. Mindentől függetlenül.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr25110392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ligeia 2013.02.28. 18:25:21

A szomorúan igaz felsorolásodhoz hozzátenném még azokat is, akik azt mondják, eleve immorális, ha sehová sem csatlakozol, mert előbb-utóbb színt kell vallani vagy mit tudom én. Szóval szégyelld magad miatta - persze főleg azért, mert megnehezíted mások dolgát, akik a könnyebbik utat keresik, vagyis arra hajtanak, hogy első pillantásra bevághassanak egy skatulyába, ahonnan nincs menekvés.