Blogosz

MESE NINCS.

Egy bűnöző védelmében - egy másik bűnözőtől, azaz tőlem

2013. november 12. 01:33 - BlogoszEditor

Kerültem én is börtönbe majdnem. Másfél évre. Nincs ezen mit szégyellnem, titkolnom sem. Sőt: példának állok itt, alkalmasint. Hülye voltam és gyerek. Hülyegyerek. Kell az. Tanít. Dolgokra. Csak az nem érti meg ezt a nyilvánvalót, aki hülye is maradt.

Mindez onnan jut eszembe, hogy Sorina Plăcintă volt PDL-s szenátor fiát, Andrei Plăcintát négy és fél év letöltendőre ítélték. Ez mindkettő szokatlan ebben a mocsárországban: az évek száma is, de maga, hogy az egyik maffia párt egyik érdekeltjének családját érinti. És ahogy ma épp megyek át egyik szobából a másikba, hallom a tévében, hogy valami híradóban a nép egyszerű fiait és lányait szólaltatják pont meg, akik habzó szájjal követelik: nehogy valahogy a végén felfüggesztettet kapjon a fiú, töltse le az egészet, francba vele, a tömlöc mélyére! Megérteni megértem: politikushoz köthető, akkor máglyára vele - ez a közfelfogás. De azzal együtt, hogy megértem, és van is benne valami, nem értek egyet vele.

Andrei_Placintacftt.jpg

Ügye egy előbbi szakaszában

Szerintem tehát ez egyáltalán nem így. Az történt ugyanis -  és igen, súlyos is -, hogy 2010-ben, december 6-án a srác összeveszett a barátnőjével, valamelyik bukaresti utcán, aztán elborult aggyal megütötte, majd a lány autóját is megrongálta, amikor pedig két járókelő a lány védelmére kelt, a srác beült a saját autójába és megpróbálta őket elütni. Persze: megengedhetetlen. És persze: büntetni kell. És persze: én is látom benne a gazdag politikus elkényeztetett gerekének mentalitását. És persze: amíg az anyukája pártja még nyeregben volt, addig úgy állt, hogy a fiú megússza, ahogy ellenzékbe került, újra elővették az ügyét és már nem ússza meg - látom ezt is. De is. Ezeket IS. Tehát nem csak ezeket. Könyörgöm, hol az eszünk? És főleg az empátiánk?

Most nem találom sehol, hogy pontosan hány éves is volt Andrei Plăcintă mindennek az elkövetésekor, de kölyök. Nagyon fiatal. Na? Ebből nem rémlik semmi, hogy nagyon fiatal? És abból, hogy összeveszések, szerelem, dráma, főleg abban a korban? Hogy az mennyire erős, szenvedélyes, és néha őrült is, ha igazi? Továbbá: ráadásul éppen Mikulás napján összeveszni (ünnepekkor ugye még kegyetlenebb tud lenni, akárcsak mondjuk nyaralásokkor, és még frusztrálóbb, könnyebben szakad a cérna is azoknál, akiknél szakadósabb). És kell még a hirtelen megaláztatás a forró fejének, amikor idegenek - amúgy jogosan - be is avatkoznak. Ez megalázó, és már csak a megaláztatás hiányzik ilyenkor... Ezeket fel akartam sorolni, de ezek amúgy a részletkérdések.

judecatorul-amalia-andone-bontas-de-la-tribunalul-bucuresti-l-a-scapat-de-inchisoare-pe-andrei-placinta-tentativa-de-omor-bercea-7-p-1.jpgÉdesanyjával, aki nemrégiben még szenátor volt

Ami fontosabb, az épp annak a mérlegelése, hogy bárkinek, de főleg egy fiatalnak az életével mit tesz az, ha évekre börtönbe kerül a hőzöngése (és nem ennél súlyosabb bűncselekmények) miatt. Hát, egészen mást, mint ha csak a közelébe kerülne a zárkának, majd végül mégsem zárnák bele. Az előbbi sokkal nagyobb eséllyel megtöri végleg, elrontja, az utóbbi pedig legalább esélyt ad a változásra. (Szándékosan kerülöm a "lecke" szót, pedig arról van szó, csak nem szeretem használni. És kérem, hagyjuk most azt, hogy ezt a srácot vélhetően jobb körülmények között tartják majd fogva, mint a többi elítéltet. Megeshet, és ez sem normális dolog, de akkor sem ez a lényeg, a börtön börtön, ha bársony is.)

Bevallom: amikor maga az eset megtörtént, és én is láttam róla a képeket, az első reakcióm még az volt, hogy "börtönbe ezzel a kis pattogó mocsadékkal". De ez csak az első volt. Ám attól tartok, a többség végig sem gondolja ezt így, hanem hagyja magán eluralkodni az egészet. Tehát a lincselésre vágyó tömegnek, a közvélemény nagyobbik részének szerintem most nem kellene egyenesen a legrosszabbat kívánnia egy - közben már felnövőben lévő - gyereknek. Meg még az is tény, hogy a lincselést kívánó tömeget eleve oszlatni kell szerintem, akármilyen ügyről van szó, mert az nem megoldás, hogy a vérszomjas szürkék oldjanak meg helyzeteket.

Szóval ez a srác most még tanulhatott volna az egészből, ha inkább erre tereli őt az igazságszolgáltatás, és nem bevarrja végül, évekre. Tudom, mert személyes élményeim is vannak ilyen témában. Engem is az utolsó lehetséges időszakban állítottak meg annak idején. Szintén az igazságszolgáltatás. És még hálás is vagyok nekik ezért. És tanultam belőle. Ahelyett, hogy tönkretettek volna, leállítottak. Úgyhogy tudom. És amennyire megvetettem azt a hőzöngő kis mitugrász politikusgyereket a híradóban, amikor az esete megtörtént, annyira sajnálom most, hogy ez lett a vége. Elmesélem, hogy van ez.

Fiatalon hozzászoktam, hogy lehet ám ittasan vezetni, mivel soha semmi bajom nem történt. És ez hozzászoktatott, hogy mehet minden még tovább akkor. Kisebb, koccanásos baleseteket okoztam már később, de akkor sem mutatta ki a szonda soha (ezt a mai napig nem értem amúgy, miért), hogy fogyasztottam. Aztán az utolsó alkalommal - két napnyi sorozatos baromságok, magánéleti gondok és közlekedési kihágások után - jött egy üldözéses jelenet, mivel már úgy vezettem, enyhén ittasan, hogy a jogsim is be volt vonva, épp egy előző, egyhén ittas vezetés miatt. Úgyhogy nem állt jól a szénám ilyen szempontból, ezért megpróbáltam megszökni az engem épp leinteni akaró rendőrjök elől.

Akik erre beugrottak az autójukba, nyomták utánam, nyomtam én is  a gázt. És végül elfogtak: megálltam, és inkább bevártam őket, mert tél volt, síkos út, és az üldözés közben épp egy szerpentin feljáratához értünk. Ahol meggondoltam magam: inkább a rendőrök, mint a kicsúszás éjszakai üldözéskor a kivilágítatlan szerpentinen, és a halál. Főleg, hogy az akkori barátnőm is velem volt az autóban. Úgyhogy utolértek, és kikapcsolták ifjú hülye fejemet a forgalomból.

Volt persze visszaélés is (első dolguk volt, hogy dühükben feltépték az autó ajtaját, és megütöttek, aztán a magyarságomon gúnyolódtak adatfelvételkor), meg korrupció is (bizonyos Onicaş nevű rendőrtiszt utána heteken át berendelt reggelente magához, várva, hogy megvesztegessem, de soha nem vittem neki semmit, engem nem érdekel, mi lesz, de én akkor sem fizetem le, vannak elveim alapon). Aztán - mivel nem adtam csúszópénzt, végül elindíttatta az eljárást - jött az ügyészségi, majd a bírósági szakasz. Ügyvédet sem fogadtam. Gondoltam, hülye voltam, de ez nem épp olyan nagy dolog, ilyesmik miatt azért nem eshet komoly bajom.

Aztán ám majdnem belehaltam, amikor az egésznek a végén elmentem megnézni az ítéletet: a regiszterben az szerepelt, hogy másfél évi börtönbüntetésre ítéltek! Azonnal láttam magam a cellában, a sok szörnyűség közepette. Ráadásul másfél év? Elment az eszük? Ennyiért másfél évre börtönbe? Az irtó sok, inkább a halál! Ám a halál helyett végül - amint a torkomban dobogó szívvel, az agyamban sorjázó börtönjelenetek peregése közben, a stressztől leizzadva összevissza kószáltam a bíróság folyosóin - épp találkoztam egy ismerősömmel, aki ügyvédként flangált ott, és bejött velem megnézni az én ítéletemet a nagy könyvben. Ami mellett szerepelt egy törvény sorszáma is. Erre felderült az arca és közölte: "Hát nem látja, hogy felfüggesztettet kapott, és nem letöltendőt, arra vonatkozik az a törvény itt?" Persze, hogy nem láttam, fene sem tudja egy törvény száma alapján, hogy mi van benne. Ha csak a fene nem jogi szakember.

Na, de ez életem egyik legnagyobb köve volt, ami a szívemről le. És utána három évig nem is folyamodhattam újabb jogsiért sem, mert az ítélettel azt megsemmisítették mellesleg. És - bár szeretek vezetni - végül meg is szoktam ezt is, és csak vagy hat év múlva tettem le újra a vizsgát és kaptam új jogsit. Az ítélet pedig aztán elévült, minen tiszta lett a regiszterekben is.

És mindez csak egy sztori. Aminek a lényege nem a sztori, hanem a lecsapódása. Ugyanis ez megtanított, határozottan meg. És pont a legjobb időszakban, épp amikor még volt visszaút, mielőtt még elszaladt volna velem a ló(erő) - bár igaz, hogy én egy öreg Ladával abszolváltam minden ilyen akkori tettemet -, mielőtt még súlyosabb dolgok történtek volna. Azóta ittas vezetés kizárva, meg egyáltalán, a legtöbb balkáni mocsadékosság is kizárva a vezetési stílusomból. (Na lám: még erre is jó, hogy nem fizettem le a rendőrt, és, hogy bűnöző lettem hivatalosan is, vagyis bűnelkövető és elítélt). Míg ha börtönbe kerültem volna emiatt, hát, más fordulatot vesz úgy az egész életem és én magam is.

Úgyhogy Andrei Plăcintă: ő egy srác. Gazdag (vélhetően nem tisztességesen meggazdagodott, és emiatt nem is feltétlenül a legtisztább nevelést adó, oké, de ezt sem tudjuk pontosan) szülők gyereke. De ennyi. Nem ő a megfelelő személy a politikusok megbüntetésére. És ha ezt a politikai vonulatot elhagyjuk a dologból, akkor a levaduló és bevaduló srácok lenyugtatására sem megoldás az, amit most kapott.

Én ugye hivatalosan bűnelkövető voltam az ügyem elévüléséig. Úgyhogy volt bűnözői minőségemben védem ezt a másik bűnözőt. Akiből tényleg az lesz: valóban bűnöző - forrófejű srácból majd lenyugodó felnőtt helyett -, ha ezt a négy és fél évet végig kell csinálnia. Amit ő szerintem azért kapott, mert az anyukája védelmező pártja már nincs kormányon. Ezért alkalmazhatták rá végül a bírák a jogszabályokat - amelyeket másokra is kellene, de nem szoktak. Ez a fickó tényleg megérdemel némi korrekciót, de nem ekkora büntetést. Ezzel tettesből áldozattá tették. És megeshet, hogy tönkre is.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr355627218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.