Blogosz

MESE NINCS.

Szerzői (és lényeglátói) debütálásom

2013. december 17. 09:48 - BlogoszEditor

Elképesztő, hogy sok ember mennyi különböző felszínes, sőt, egyes esetekben semmitmondó, üres "tanításokért" van odáig. Hogy csak néhányat említsek - a megnevezett valós tudományágakra piócaként rátapadva -, ott van (saját terminusokkal élve) a bullshitpszichológia, a bullshitkozmológia, a bullshitkozmogónia. Na és ugye a másik sláger, amely mellett még valós tudomány sincs: a bullshitezotéria. Egész iparág épül ezekre, ontja a "nagyívű munkákat", az olyan kiadványokat, amelyeknek a két borítólapja között valójában csak a semmitmondás és az üresség ásítozik. Ám rengeteg ember falja ezeket, ráadásul olyan szinten hiszi a nullát, hogy állandóan idézgeti a “nagy szerzőket”, meg a “fantasztikus tanításokat”. Sokszor saját maga már nem is tud önállóan véleményt mondani, csak ezzel beszennyezve, megfertőzve. Már a stílusát is leuralja. Meg a viszonyítási alapjait, meg a perspektíváját. Súlyosabb esetekben mindent. No, gondoltam, kiadok én is nemsokára egy könyvet.

Valami olyasmi lesz a címe, hogy Az égvilágon mindenről, ami fontos, közérthető stílusban, hogy a jelen könyv a Nyugati aluljárójában árusítva is jól fogyjon. És az lesz benne, hogy "Drága olvasók, ha őszinte vagyok, ezen úttörő, hiánypótló és páratlan művemben be kell vallanom, hogy a lélek, az univerzum, a világ keletkezése, az odaát lévő, vagy nem lévő akármi mibenlétének és természetének témaköreiben lényegében semmit sem tudok, csak némi elképzeléseim vannak - ahogy az emberiség maga sem tud sokkal többet ezekről, többnyire csak feltételezések és elképzelések vannak. Na meg ezekre a természetes, és tudományos igényű útkeresésekre, kutatásokra ráépülő talmi iparág, amely rengeteg szájtépéssel és összevissza beszéléssel csinál pénzt és szennyezi az Önök fejecskéit."

Csak még gondolkodom, hogy valóban pusztán ennyi legyen-e a kötetben - mivel ez így tömör, és ebben ennyi a lényeg. Vagy fogalmazzam meg kicsit hosszabban, mondjuk százötven oldalnyi terjedelemben ugyanezt, hogy mégis látványosabban kitöltse a két borító közötti helyet, és könyvformája legyen - csak ez meg felhígítaná a lényeget, és pont a látszatszövegelések végtelen terjedelmű irodalmához közelítené. De végülis mindkettő jó, mert az egyik a lényeget nyújtja, nem törődve a formával, a másik meg szintén a lényeget, de a formája révén parodizálva is a sok sekélyes látszatmély “művet”.

Meg aztán, hogy hogy fogyna… Ha csak alig, az azt jelentené, hogy jó, és helyben is vagyunk. Hiszen csak keveseknek szól, a többség úgyis képtelen felfogni, hogy árnyaltan kell gondolkodni, megfelelő óvatosággal közelíteni fontos témákhoz, elismerve azt is, hogy igazi tudás kevés van bennünk, inkább csak tapogatózunk, keresgélünk. A többségnek ehelyett arra van szüksége, hogy állandóan utat mutassanak neki, mindegy, akkor is, ha tévutat, csak mutassanak, csak lehessen masírozni valamerre, nagy vakhittel. Azzal is eltelik az idő itt a Földön, aztán oké. Ha viszont jól fogyna a könyv, az már érdekesebb: mert egyrészt több emberhez jutna el, aminek örülök, másrészt viszont ha ez is beiratkozna a bestsellerek sorába, az vicces is. Ugyanis azt mutatná, megvette egy csomó olyan ember is, aki tényleg elhiszi, hogy egy másik földlakótól fog megtudni mindent a lényeges, minket messze meghaladó kérdésekről, ráadásul egyszerűen, egy könyvből, amit csak úgy megvesz egy kis pénzért, és máris feltárul előtte a lényeg…

És akkor végülis a kör ezzel bezárult, szép kerek. A kis itteni körünk, amely sokaknak a rajtunk messze túli keresésről szól, de valójában annyira, de annyira belterjes és önmagába záródó…

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr345696146

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.