Blogosz

MESE NINCS.

Maci van nálam, és nem félek használni

2014. május 25. 15:03 - BlogoszEditor

Ma is előszedtem ezeket a macis pecsétnyomóimat, és magammal vittem a voksolásra, mint máskor is. Hogy ezekkel érvénytelenítsem az urnába dobandó szavazólapomat (hadd legyen már egy kicsit dizájnosabb egyúttal a protestálás). De ma végül nem használtam, hanem csak egyszerű módon érvénytelenített voksot adtam le. Mert ahogy megérkeztem a szavazókörzetbe, és végignéztem az ott szolgálatot teljesítőkön, el is ment a vicces és (dísz)polgári engedetlenkedős kedvem. Úgyhogy a díszítést elhagytam, maradt a sima polgári engedetlenség. Mivel valahogy megesett rajtuk a szívem. És ezt komolyan mondom, nem ironikusan, nem humorosan.

Olyan szomorú és kilátástalanságot sugárzó ugyanis azt látni, hogy a pártok delegáltjai milyen kedves, elhivatott emberek. Azzal együtt, hogy valójában pártmaffiák kiküldött képviselői, ők komolyan hisznek is abban, amit csinálnak - sugárzik róluk, hogy ők jó szándékúak, és bizton vallják, hogy jó ügyet szolgálnak. Ilyenek persze általában is a harmadik, negyedik, huszadik vonalban tevékenykedők, vagyis azok, akik a párthierarchiákban a munkások szerepkörét töltik be. Szorgosak, lojálisak, jóhiszeműek,  sőt, néha még kifejezetten lelkesek is. És igen: ők tényleg jót akarnak. És meggyőződésük, hogy ez az egész alapjában véve jó. Holott, ugye...

Szóval ott várnak most is, ezúttal választási bizottság tagjaiként. Mosolyogva, kifejezetten előzékenyen, örömmel fogadnak engem is, azaz a (szavazó)polgárt a szavazóhelyiségben. Ha rajtuk múlna, százszázalékos lenne a részvétel minden voksoláson. És minden pártrendezvényen is, ordináré falunapoktól öntömjénező szoboravatókon át hízeli választási nagygyűlésekig. Ők hisznek az ügyben. Igen, erős hitük van abban, ami a feletteseik számára egyébként megélhetés és biznisz - és  igen, ők azt hiszik, hogy egyáltalán Ügyet szolgálnak, nem pedig bűnözőket. Lehangoló ezt látni. Önmagában is az, de főleg akkor, ha továbbgondoljuk. Hiszen azt mutatja ez a kép is, mennyire mélyen gyökerező és szerteágazó már a politikum, mennyire beágyazódott - implicite mennyire nehéz nemhogy változást elérni, hanem eleve láttatni azt sokakkal, hogy mi a díszlet és mi helyette a valóság.

Minden esetre tehát állampolgárként most maci van nálam, és nem félek használni. Ám ezúttal mégsem használom. Valahogy nem jön, hogy akárcsak véletlenül, szándékom ellenére is netán megbántsam ezeket a kedves, mosolygós, jóhiszemű embereket, akik majd a szavazatok esti összeszámolásakor a macikat meglátnák a szavazólapon. Mivel tehát ők nagyon komoly és igazi, egyenesen szent dolognak tartják ezt az egész voksolást. És az sem az én dolgom, hogy felnyissam a szemüket (ezen a szinten ez amúgyis lehetetlen lenne már, meg aztán az ilyenek már akkor sem hisznek a szemüknek sem, ha nagynéha véletlenül belátnak a kulisszák mögé, sőt, egyenesen tiltakoznak ellene, ha látnak). Protestáljon hát kreatívan ezeknek az ördög.

Úgyhogy csak magával a szavazópecséttel érvénytelenítem a voksomat, és bedobom az urnába a szavazólapot, aztán kellemes életet. Amikor távozom, még mindig annyira őszintén kedvesek: szép pillantások, kokett kis mozdulatok, mosolyok mögül kivillanó, fehér fogsorok, és végül gyönyörűen el is köszönnek, épphogy ki nem kísérnek. Határozottan látszik, hogy örülnek, mert valami olyasmire gondolnak, hogy "ez az, így kell, a jó polgár szépen idejött, és élt a szavazati jogával, ez a demokrácia alapja, minden szépen megy, de jó, így is kell".

Én meg arra: "Óu, istenem".

20140525_131300 - Copy.jpg

20140525_131647 - Copy.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr606205818

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.