Blogosz

MESE NINCS.

Hazudhattok is akár - mégis jó...

2014. június 24. 15:11 - BlogoszEditor

Ó, má gad, (persze tisztában vagyok a külső szemlélők álláspontjával is, vagyis azzal, hogy a kutyát sem érdekli azok közül, akik nem voltak ott, maga a nagy lelkesedés meg - kívülről nézve - vicces, de) itt van még egy Electric Castle-poszt. Mivel most jött meg a szervezők záróközleménye. Hogy rekordszámúan, messze, messze a várakozásaik fölött, vagyis majdnem nyolcvanezren voltunk. (Nyolcvan-faking-ezren!) Ami végülis nekik fontos, nekünk nem ez számít - és mégis jó valahogy ilyeneket hallani, olvasni, és el is hinni.

Hiszen ott az érzet ettől is: hogy mennyi, de mennyi olyan ember, mint mi...! Ott is ugyanez az érzet volt, minden pillanatban: nem tankcsapdás tahók felszíni dagonyázása, hanem szép kis urbánus emberek kedves, kellemes lazulása. Mosolyok, nyitottság, kedvesség, és nem is tudom, mert ezek közül egyik szó sem hozza azt, ami valójában. Mivel sokkal több.

Nagyon ritka eleve az elejétől a végéig civilizált, sőt, rokonszenves közönség is: itt pedig az van. Tízezerszámra vagány emberek - akik között csak elvétve jelenik meg néhány beszabadult kokálár és smenár és bisnicár és mánelár, az élő guminőjével, de itt még ők sem hőbörögnek, hanem láthatóan kicsit csodálkoznak, kicsit megilletődnek, aztán elmennek, azzal, hogy "mennyi furcsa bolond".

És még annyi minden. Például voltam megint az egekben. Ez talán látszott is rajtam, ahogy olyankor szokott is - mivel emiatt detektáltam is mindegyik környékemen, a szemem sarkából, hogy átmemetileg sztár vagyok épp ezen, vagy azon a denszfloor-helyszínen. Ugyanakkor épp ebben a pillanatban gondolkodtam azton, leírjam-e, hogy néha megtelt a szem könnyel is (de jó is tud lenni ez ellen a napszemüveg + leszálló éj kombináció...), valami nagy, meghatottsággal vegyes katarzistól, és miegymástól is. De úgy döntöttem, nem írom le. Erre pont most látom, hogy épp pár perce más is leírta, a saját anyagában, a saját hasonló élményét. Egy olyan, akivel néha, futólag együtt kavargattuk a denszet az egyes helyszíneken. Na ez: például az ilyenek. Az ilyesmikről is beszélek. Nem semmi. Ráadásul egyenesen azt írja, neki besírni "a Şuie Paparude Cu zâmbetul pe buze-jén sikerült". Hát ez hihetetlen: hiszen nekem is, pont ott is. És ahogy hagyja az ember, hogy folyjon, és közben mégis jól is van, de nagyonis...

_MG_8934.jpg

Szóval nekik, ezen rendezvény szervezőinek én el is hiszem ezt az adatot,  80.000 főt - pedig más rendezvények szervezői sokszor nagyítanak, túloznak, hazudnak. Sőt, mondok még mást is: ha esetleg ők is nagyítanak, túloznak, hazudnak, én nekik akkor is elhiszem. :D Szeretettel és örömmel veszem be, ha duma, akkor is.

Kár, hogy csak évente vannak ilyen rendezvények: ha már zene sincs, nem beszélve arról a rendkívüli hangulatról és nemtommineknevezzemről, amit például ez a rendezvény adott tavaly és idén is, ha az is leáll, kikapcsolódik a fokken beat, akkor a szív is kihagy. Abba meg kvázi bele lehet halni. Most egy évig malmozzunk, vagy mégis mi legyen?

Na, de nyolcvan-faking-ezren, ó, má gad... Mennyi, de mennyi olyan ember, mint mi...! Köszi, köszi. Akkor is köszi, ha jórészt üzlet is az egész nekik. Főleg azért köszi, mert nem csak az, egyáltalán nem csak.

EC.jpg

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr16410151

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.