Blogosz

MESE NINCS.

Megmenthetjük magunkat. Is.

2014. november 03. 12:22 - BlogoszEditor

Ez az ország nem egy, bárki láthatja. Erdély, valamint mi, a Partium és a Bánság folyamatosan előre menne, miközben Ó-Románia visszahúzza az egész „egységes” országot. Ráadásul ugye a jobban teljesítő Erdély és Partium tartja el Ó-Romániát is, mégis az utóbbi próbál állandóan a nyakunkra ültetni saját maga által választott államfőt. Az utóbbi években megmutattuk, hogy – ha nagy nehezen is bár – ellensúlyozni tudjuk a belőlünk élő régiók visszahúzó erejét. És ezúttal sem lehetetlen ez: most is a haladást képviselő Iohannis nyert nálunk, míg „a másik országban”, vagy mondjuk úgy, hogy az ország örökös másik felén, az Iliescu-féle PSD-t képviselő Ponta. Az első forduló után 10 százalék a különbség köztük. Az utóbbi választások azonban megmutatták, hogy nagyon is lehetséges behozni ezt.

Amikor a szintén PSD-s Năstaséval mérkőzött például Băsescu 2004-ben, akkor 8 százalékkal vezetett a PSD jelöltje az első forduló után – innen sikerült aztán fordítani, ledolgozva a hátrányt, sőt, 3 százalékos győzelemmé változtatni azt. A következő alkalommal, 2009-ben már megmutatkozott, mennyit dolgozott ismét a PSD az akkor hivatalban lévő elnök népszerűségének erodálásán – akkor Mircea Geoanát indították ellene, biztosra mentek. Ebben az esetben rendkívül szoros volt a verseny, a PSD-s jelölt 31 százalékon állt, a másik 32-n az első fordulóban, s e hajszálnyi előnyét megőrizve sikerült ismét elkerülni, hogy Ó-Románia újra az országra hozza a PSD-t.

Szóval világos, hogy nagyon szoros versenyek is megnyerhetők, sőt 10 százalék körüli hátrány is ledolgozható. Most, a november 16-i második fordulóig épp ezen próbál majd dolgozni Klaus Iohannis. És van is rá esélye. Ponta és a PSD ugyanis eleve rosszabbul teljesített az első fordulóban, mint remélték, ráadásul Pontáék szavazóbázisuk maximumát elérték már, és csak annak újabb mozgósításában, valamint a trükközésben bízhatnak – eközben Klaus Iohannisnak vannak még tartalékai. Az első fordulóban indult többi jelölt szavazóinak nagyobb része orientálódhat ugyanis Iohannis felé. Továbbá ott van az a milliós szavazótábor, amelyet külföldre kényszerült romániaiak alkotnak – ők pedig általában reformpártiak (nem véletlenül akadályozták őket szavazataik leadásában már az első fordulóban is Pontáék). Jelentős továbbá azok száma, akik eddig el sem mentek szavazni (ez a választásra jogosultak felét jelenti), az ő voksaikért is dúl most a mozgósítási harc.
És itt vagyunk mi, magyarok: nem egyszer múlt már a mi szavazatainkon az, hogy ki lett Románia elnöke. Emellett a magyarság megmutatta, hogy államfőválasztáson bárki bármit tanácsol neki, ő csak a szívére hallgat, és inkább reformpárti jelöltre szavaz. Az első fordulóban most eléggé lusták voltak a magyarok, de a november 16-i másodikban valószínűleg sok múlik majd rajtuk, azaz rajtunk is.

Ezért is fontos 16-án az urnákhoz járulni, és megpróbálni ismét ellensúlyozni a fejletlen Románia nyomulását, a PSD totális hatalmának elérését. A tét nem az, hogy sokkal jobb lesz-e, hanem az, hogy lesz-e sokkal rosszabb. És higgyék el (sőt, akik emlékeznek rá, idézzék is fel például a bányászhadjáratokat, a magyarellenes pogromot és megannyi más sötét epizódot): a PSD többször megmutatta, hogy igenis lehet a rossznál is rosszabb. Emellett nem véletlenül tart Európa is Pontáéktól, akik ráadásul inkább Moszkvához közelítenék újra az országot – miközben Angela Merkel német kancellár például azon gondolkodik, hogy a döntő voksolás előtt személyesen fogja támogatni Iohannist.

Megannyi jel mutat tehát arra, hogy ismét az Erdély+Partium és Ó-Románia közötti verseny zajlik, ennek kimenetelétől függ pedig az, hogy ők ültetnek-e a nyakunkra újra államfőt, vagy mi választunk magunknak is, egy kicsit előrébb vonszolva az egész országot.

Sokan régóta mondják, hogy ez a Románia nem egy egységes konstrukció, és ha az Iliescuék által megkezdett veszélyes tévutakon halad tovább, akkor szétesik. Én azt nem hinném, hogy ilyesmi bekövetkezne, de ha mégis be kell esetleg, akkor meg mikor jön már ez el? Mert vagy így lenne könnyebb, vagy úgy, hogy együtt maradunk – de akkor előre haladunk. Ez utóbbinak az egyetlen jelenlegi letéteményese Iohannis. Bár lehetne jobb is, most ez van, ő van, ő maradt. November 16-án úgy fest, megint meg kell mentenünk magunkat az ország többi részétől, és az országot önmagától. Menjünk, tegyük meg, legalább próbáljuk meg, ne rajtunk múljon - pár perc az egész.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr896859607

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2014.11.03. 15:26:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ellensúly 2014.11.06. 00:04:50

Johannis (aki most már Iohannisnak írja a nevét) nagyon pedálozik, hogy megfeleljen a nemzetiszocialista szellemiségű román társadalomnak. Alig volt megnyilvánulása az elmúlt időszakban, hogy ne foglalt volna állást a székelyföldi autonómiával szemben, és kijelentette, hogy az egységes román nemzetállam híve. Emellett ilyeneket volt képes nyilatkozni: „Ha 2014 Romániájáról beszélünk, nem hiszem, hogy valaha valakitől is azt hallották, hogy diszkriminációt alkalmaztak vele szemben azért, mert nem egy bizonyos etnikumhoz tartozott”; „Románia a kisebbségi kérdést jól oldotta meg”.

Lehet, hogy Johannis megválasztása rosszabb lenne, mint a nyíltabban soviniszta Pontáé. Ha ugyanis egy német lenne az államfő, sok ember azt gondolná, hogy Romániában minden rendben. Johannis lenne az európai mintás pántlika Románia nemzetiszocialista bunkósbotján. (A recept egyébként nem új, emlékezzünk csak, hogy Jean-Marie Le Pennek is volt sötét bőrű embere a pártjában, és az arab államokban is előfordul, hogy mutatóba pozícióba helyeznek egy más felekezetű embert.)