Blogosz

MESE NINCS.

Kár. (Nem pedig "kár, kár, kár"...)

2015. június 11. 12:46 - BlogoszEditor

Ez is jó azért. Az előbb fotóztam a város néhány pontján. És ugyan már nézem pár napja, ha arra járok, mégis gondolkoztam, megmutassam-e, ugyanis nem akarok beállni a károgók kórusába.

Akik már megint teljesen elvesztették szem elől magát a témát, és összevissza fröcsögnek. Bedőlve a saját tévképzeteik mellett a propagandának is. Pedig a téma jelen esetben csakis a Nagyvárad-Szentmárton-fúzióról szóló népszavazás. Nem más. Na, de akkor nézzük, ezek azok:

20150611_112838.jpg

20150611_113131.jpg

Ez így vicces. Meg szimptomatikus is. Szavazatkoldulás, ugye. Dehát végülis erről szól minden kampány, függetlenül attól, hogy milyen választás, vagy népszavazás van.

A jelen referendum pedig nekünk nem az igazi. De azt is el kell ismerni, hogy amúgy van ráció a fúziós elképzelések mögött. Hiszen Nagyvárad fejlődése szempontjából visszahúzó erő, ha csökken a lakosság, márpedig csökken, viszont még jogszabályilag is fejlődési kapukat, utakat nyit, ha kétszázezer fölé kerül a lélekszám. Továbbá eleve pluszpotenciál a Félixfürdőt is magában foglaló szomszédos település beolvasztása ide. Szóval ezek is vannak ám. Ugyanakkor ott van az, hogy nem tudni, milyen konkrét érdekük fűződik a kiötlőknek ehhez a referendumhoz, emellett pedig az is tény, hogy a magyarság számaránya a szokott elvándorláshoz képest gyorsabban, hirtelen valóban csökkenne egyet, ha a most bekebelezendő, román többségű Szentmártont nyelné le a város. Ezért az van, hogy ez speciel nem jó nekünk. Továbbá - és ez már újfent nem nemzetiségi kérdés - tisztességtelen az is, hogy egy egyszer már elbukott népszavazást pár héttel később megismételjenek, ráadásul csak az egyik érintett településen, mivel itt nem jött össze az érvényességi küszöb átlépése. De ennyi. Ez a három. Ami bőven elég amúgy. Innentől viszont megkezdődnek a szokásos aberrációk, túlzások, károgások.

Sok magyart látok a valós és a virtuális térben is, ahogy a összevissza beszélnek, mindennek lehordják Ilie Bolojan nagyváradi polgármestert, súlyos magyrarellenességről jajgatnak, gyűlölettől eltelve fröcsögnek. És mindenféle képeket is posztolgatnak, a népszavazás kapcsán, olcsó kommentárokkal, jogos irónia helyett eröltetett, filléres rosszmájúskodással, hogy túlzó, elszállt képzeteiket vizuálisan is alátámasszák. Na ez az a károgó kórus, amelybe nem akarok beállni. (Meg általában semmilyen kórusba, de most nem erről van.)

Nézzük akkor, röviden.

Egyrészt semmivel sem rosszabb polgármester Bolojan, mint bárki más volt eddig. Sőt, picivel jobb is - látható is, ha egyszerűen körülnézünk. Azért persze ettől sem kell elszállni, hiszen már rég eljutott oda a gazdasággal összefonódó politikum, hogy ha fejlesztéseket látunk (és azért látunk ám, igen), az nem elsősorban a közösség érdekében történik, hanem biznisz. Ám kétségtelenül van. Emellett gyanús ügyletek is vannak, ez is tény. Mindent összevetve azonban Bolojannal klasszisokkal sötétebb korszak volt például a Filip-éra. Ugyanakkor az is tény, hogy nem feltétlenül annyi van, hogy a mostani polgármester egy fokkal tisztább, hanem az is, hogy egy nagyon picikét konszolidálódott például Filip óta, azaz az elmúlt évtizedben minden. Röviden így állunk tehát mindezzel. Ennek ellenére persze a magyar átlagember sem másabb a többinél: károg, kárál, átgondolatlanul, sőt, ha román célpontot talál hozzá, annál inkább. Ez megy most is.

Továbbá: a magyarellenesség is sokkal árnyaltabb témakör, mint ahogy a siratók egyből felnyögnek rá. Egyrészt ugyanis ez a népszavazás egyáltalán nem szól arról, hogy a magyaroknak rosszat tenni. Hogy nekünk ez az összeolvadás nem jó, az kollaterális csupán. De attól még nem jó, persze. Másrészt gyakorlatilag a politikában már régóta nincs olyan, hogy lecsupaszított magyarellenesség. Hanem az van, hogy ezzel a témakörrel is játszani, manipulálni, a választókat befolyásolni, más politikai aktorokat pedig - engedmények és megszorítások kirakatpolitkája révén - zsarolni vele. A választókat meg mindkét részről ijesztgetni és hergelni vele. Pedig valójában nincs olyan helyi vagy országos politikai vezető, párt, amelyik ne lenne "magyarbarát", ha az érdekei úgy kívánják, és ne lenne egyből "magyrarellenes", ha pedig úgy. Holott az egész egyáltalán nem magáról a magyar közösségről szól - hanem csakis azokról a történetesen magyar nemzetiségű politikusokról, akik a mi nevünkben (illetve azzal visszaélve) egyezkednek a történetesen román nemzetiségű politikusokkal, és viszont. Emellett pedig nézzünk szét már a saját házunk táján is: az nem magyarellenesség, sőt, nem igazi és súlyosabb - mivel károsabb -, hogy a "saját" "képviselőink" nem harcolnak értünk, nem képviselik a közösség érdekeit, kizárólag a saját ügyeikben járnak el, a többi pedig csak kifelé szóló propaganda? Hát dehogynem. Ilie Bolojan esete pedig csak egy példa: amikor az egyezkedések révén arra jutott, hogy nem kell együttműködnie a történetesen magyar nemzetiségű politikusokkal, és nem adott magyar alpolgármesteri posztot (na nem a magyaroknak, hanem a pártnak), egyből beindult az érintett párt suttogó propagandája, és rásütötték a magyarellenességet. Amikor meg nemrégiben az újabb egyezkedések révén arra jutott, hogy momentán jobb újra együttműködnie a történetesen magyar nemzetiségű politikusokkal, és újra adott magyar alpolgármesteri posztot, azóta is a magyarellenességéről beszél a magyarok egy része, hiszen az alapértelmezett szűklátókörűség mellett megfertőzte a propaganda is. Pedig nézzük meg, őszintén: látunk valami különbséget azóta? Nem, igazából semmi. Épp ezért is meg kellene már érteni: az esetek túlnyomó többségében semmiféle összefüggés nincs aközött, hogy egy-egy politikus magánemberként gyűlöl-e valamely közösséget, és aközött, hogy a belterjes érdekeik mentén hajlandó-e egyezkedni a történetesen az adott közösséghaz tartozó politikusokkal. Ha egyezkednek, attól nem magyarbarát, ha nem egyezkednek, attól pedig nem magyarellenes. Ugyanúgy megy ez, ahogy például a politika nem szól már a képviseletről. Tehát nem: nem létezik ilyen szinteken igazi magraellenesség, vagy bármiellenesség. A többi csak propaganda. Ugyanígy Ilie Bolojan nem magyarellenes, hanem egyszerűen politikus. Ahogy a a történetesen magyar nemzetiségű politikusok sem elsősorban magyarbarátok, hanem mindenek fölött - így messze a magyar közösségi érdekek esetleges képviselete előtt is - egyszerűen politikusok.

Ezeket mindenképp el akartam már mondani, annyi butaságot hallok a népszavazás kapcsán is. De e kampánytól függetlenül is olyan nevetséges és alaptalan ez a lincshangulat, ami egyes magyar jámbor báránykák között kialakult. De szóval most épp ez van:

20150611_112250.jpg

Szavazatkoldulás, igen. És akik most a politikum részéről épp arra szólítanak fel, hogy ebben az esetben ne dőljünk be a koldulásnak, nos ők is, más voksolásokkor ugyanígy koldulják a szavazataitokat, szavazataikat. Sőt, ők ebben az esetben is a saját érdekeiket tartják szem előtt. Nekik nem azért lenne baj, hogy e fúzió révén is csökken a magyarság aránya, mert egyszerűen elfogyunk - nekik pusztán az a baj benne, hogy ha fogyunk, akkor a rájuk szavazók száma csökken, a manipulálható, megvezethető és használható tömeg gyérül. Holott közben a megtartásunkért, a fogyásunk megállításáért, az érdekeink érvényre juttatásáért lényegében nem tesznek. Abszurd, mi? Pedig így működik. Mondom, hogy nem igazán magyar ügy, még a "magyar politikai képviselet" sem az, nemhogy ez a népszavazás. Úgyhogy csínján az állandó magyar jajongásokkal, mivel a legtöbbször jajongásokra egészen máshol és más témakörben van ok. Kár. Hogy annyi más ok van. És kár, hogy nem ismeri fel a többség. Ehelyett inkább olyan témák fölött gyülekezik, ahol alig van keresnivalója, és ott károg.

Épp ezért el kellene már választani a kettőt: magunkat és a politikumot. Le kellene már szakadni arról, hogy bárki - polgárként és szavazópolgárként - úgy hozzon döntéseket, hogy megnézi, mit üzen neki a politikum.

Ez a népszavazás is egy példa. Nekünk, magyaroknak nem jó. De más, átfogóbb ok miatt nem jó, mint a magyarság nevében politizálóknak és propaganda-manővereket folytatóknak. Nehéz felismerni, még nehezebb beismerni, meg csomó rálátást, gondolkodást igényel, ráadásul ijesztő is, meg minden, ennek ellenére be kell látni: nem vagyunk egyek, a közösség és a politikum nem ugyanaz, sőt, átfedése, közös halmaza is egyre kevésbé van. Amikor mi igent mondjuk valamire, nem amiatt, ami miatt ők, és amikor nemet mondunk, akkor sem. És amikor távol maradunk az urnáktól, akkor sem. Mások az érdekeink: más a közösség alapvető érdeke, és más azoknak az egyéni és csoportérdeke, akik a nevében fellépnek. A nevében, de nem érte. 1989 óta, negyedszázad alatt alakult ez ki, ez alakult ki. Kár. De a manipulációknak bedőlve velük károgás helyett fel kell ismerni ezt. Ez az első lépés. A következő lépés, a többi még így is homályban van.

Nemhogy akkor, ha fel sem ismerjük.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr227533820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.