Blogosz

MESE NINCS.

Tripla ómen (és tripla "oh, man")

2015. június 24. 21:11 - BlogoszEditor

Na ezt figyeljék, akik szerint "nincsenek véletlenek", "semmi sem véletlen", "mindennek oka van", meg satöbbi, satöbbi. Mert véletlenek ugyan vannak, ez a triplázás is az, amit mindjárt mondok, de így is vagány volt.

Ki az a hülye, aki - arra gondolva, hogy pár óra múlva indulás az Electric Castle fesztiválra, és a következő négy-öt napban a táncoláson (és talán az esőtől való menekülésen) kívül nem nagyon lesz testmozgás -, egy utolsót még bicajozni indul, a legnagyobb esőben, ami már tényleg őszies, megállás nélkül ömlik, sűrűn, lomha, fekete fellegekből, és már csak 15 fok van közben? Na, ki az a hülye? Aha, indulok is. Mégpedig a határátkelő felé, amerre ugyan biztonságosabb haladni az elkülönített kerékpárúton, az esőben, ami úgy csap a szembe, hogy alig látni valamit a forgalomból, ám amerre közben kifejezetten fekete az ég, még nagyobb eső tolul befelé onnan. Végülis az a másfél óra, amit zuhéban kell kerekezni, nem a világ - épp csak elmegyek a két környező faluig, meg a román-magyar határátkelőig, aztán vissza.

És innen már csodás, ezoterikus módon üzen a nemtommi. :)

Hiszen direkt nem szandálban indultam, nem zakkantam tán meg, hogy szétázzon az is, meg a lábam is, hanem cipőben. Ami aztán pár perc alatt úgy meg is telt esővízzel, hogy tekerés közben kifejezetten kotyog, lötyög a víz, mindkét cipőben, minden fordulatnál. Két kis teli medencében vagyok. És direkt nem egy szál pólóban indultam, nem zakkantam tán meg, hanem vettem rá még egy inget is. Ami nagyon jó anyagból van, minőségi, vélhetően német mérnökök segítségével fejlesztették, külön ügyelve arra, hogy maximális legyen a nedvszívó képessége. Úgyhogy pár perc alatt úgy meg is szívta magát esővízzel, hogy most két réteg cucc tartja habtestemen a szottyos, löttyös, már nem is csepegős, hanem folyós nyirkosságot, de igazából jégtömböket a mellkasomon és a hátamon. És közben ömlik az eső, bele az arcba, a szembe, és örök őszutó uralkodik mindenütt. Azon a ponton, amikor végül kénytelen vagyok megállapítani, hogy rohadtul vizes mán itten kívül-belül minden, pont a Faist gyár előtt haladok el. Ahol épp szétmállani készül testem a rengeteg fölösleges víztől - erre azt pillantom meg, hogy

(1)

a legnagyobb fekete felhősség és ömlő eső közepette a gyár előtti zöldövezeteket ezerrel locsolja épp az öntözőrendszer. (Biztosan időpontokra van beállítva a rendszer, oké, de akkor is, érted.) És ráadásul - vélhetően csakis a kép fokozásaképpen, mi más okból - a rosszul beállított öntőzőfejek engem is lelocsolnak. De mit nekem, ugyan, nézzél mán rám, haggyálmán. Sőt - vélhetően csakis a kép még további fokozásaképpen, mi más okból - valahol egy cső is eltörhetett, mert a közepén még egy váratlan szökőkút is feltör épp, a borús ég felé nyomva a vizet, mintegy magányos gerillaként küzdve, dacolva az onnan meg aláhulló zuhéval.

Már mindegy, szétáztam, és erre a véletlen is bemutatott erről egy képet most, úgyhogy minek feladni, megyek tovább. Már nem számít, hogy az elhaladó kamionok külön is beterítenek hatalmas vízfüggönyökkel, a pocsolyákat sem kell kerülgetni, meg lehetetlen is lenne, úgyhogy csak előre, vizibicikli már ez. Viszont ez a tizenöt fok ezzel a totális átázottsággal és a menetszélben nem valami kellemes már, főleg, hogy elől, hátul, oldalt, mindenütt két réteg cucc tartja rajtam a jeges érzetű vizet. Azt kell mondanom, hogy - asszem legalábbis jelenleg - még télen is ritkán fázom ennyire. Azon a ponton, amikor végül kénytelen vagyok megállapítani, hogy mindközönségesen kurvahideg van, épp a Galassini teherfuvarozó cég hűtőkocsi-részlegének telephelye előtt haladok el.

(2)

Ahol ezt írja, jó nagy betűkkel: "GALASSINI FRIG".

Már mindegy, szétfagytam, és erre a véletlen is bemutatott erről egy képet most, úgyhogy minek feladni, megyek tovább. Később, amikor elérek az odaút végére, ahol majd visszafordulok, épp az jár a fejemben, hogy ha hazaérek - mert talán majd hazaérek egyszer, ki tudja, mikor -, lezuhanyozom. Bár ez eléggé érdekes gondolat önmagában is, tekintve a körülményeket. Zuhany, mi? Hány kell még? Hidegzuhany. És közben egyre csak ömlik az eső. Akkor is, amikor elérem a határ romániai oldalán az átkelő előtt sorakozó különféle árushelyek, autómosók, útmatrica-árusok, üzletek és éttermek közül a legeslegultolsót. És amint megfordulok ott, azon a ponton, amikor végül kénytelen vagyok megállapítani, hogy eleve hülye ötlet volt ez az egész kalandtúra, de most, a zuhé közepén ráadásul zuhanyra gondolni milyen ironikus is, épp a legutolsó vendéglátóhely előtt haladok el. Forduláskor pedig arra vetül a tekintetem, hogy a legutolsó ilyen épület sarkán lévő cégérek és információs táblák közül a legalsó egy piktogram.

(3)

Ami zuhanyrózsát mutat. Alatta pedig ez a felirat áll: "DUŞ".

Hát így, most mondják meg... Véletlenek, mi? Azok, de szuperek. És ráadásul egyből három remekbeszabott példány. Azaz triplÁZÁS.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr97570868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.