Blogosz

MESE NINCS.

Kirabolnak napközben, és más finomságok

2015. június 27. 19:32 - BlogoszEditor

Nyugalom, ez nem a sárról fog szólni. Amiatt már kipanaszkodtuk magunkat a közösségi portálokon, meg számos vagány mém is született róla. És nem is beszámoló lesz, mivel mindig is teljesen fölöslegesnek és érdektelennek gondoltam a sima fesztivál-beszámolókat. Hanem néhány érdekesebb képet fogok felvillantani, ami az amúgy most még zajló Electric Castle fesztiválon túlmutat, egy kicsit zsánerkép a környezetünkről, az itt zajló praktikákról, a város és a vidék találkozásáról. Ja, és de, végülis a sárról is szó lesz benne, bocs. Meg ilyen friss műalkotásaimmal is illusztrálom (több ilyen majd lennebb):

mzl_zmhuepqs_1024x1024-65.jpg

imag0162.jpg

Előrebocsátom: az EC az ország talán legjobb fesztiválja, már csak olyan szempontból is, hogy a látogatók is a civilizált és rokonszenves rétegből kerülnek ki, és valahogy az idióták, meg a vaskosak népes tábora eleve távol tartja magát ettől a rendezvénytől. Amelyről és amelyből sugárzik a jókedv, meg a vendégesereget elnézve a remény is, hogy nincs még minden veszve ebben az amúgy tudjuk milyen &#¤#%% országban. Plusz a fiatal szervezőgárda minden évben meglepően profin hozta össze a rendezvényt - ráadásul látható, hogy közben még tökéletesítenek is a dolgon, mindig. Na, de mindennek fényében még érthetetlenebb, hogy bár már az idei kezdés előtt napokkal is eső áztatta a helyszínt, szervezők semmit sem tettek a kármentés, meg a nyitás előtti megelőzés érdekében. Továbbá egészen más jellegű gondok is felmerültek, ezekről is szólok mindjárt - csak előbb a didergő-koszos méltatlankodás a természeti csapássá vált első napok miatt. Vagy hatszázhúsz fesztiválon voltam már, néha eső is befigyelt, sarat is láttam - de amit most és itt okozott több napnyi esőzés, olyat sosem. Persze a bulit teljesen elrontotta a sártenger. Így is sokan álltuk a sarat (érted), de már az első éjjel is olyan érzete volt az egésznek, hogy egyesek csak "ha már itt vagyunk"-alapon, mások "ha már kifizettük" megfontolásból tocsognak a ganyéban a helyszíneken, és közben arra gondolnak, milyen jó is lesz majd egyszer otthon, tető alatt.

Sőt, már előbb kezdődött. Ugyanis a nyitónap délelőttjére már annyira felázott a talaj, hogy először a parkolók mentek tönkre. Nem csoda, mivel ezek az aszfaltozott utak szintjénél lejjebb vannak, és szántóföldeken alakították ki őket, a növények letarolásával, oszt szevasz. Ahogy érkezünk, azt látjuk, hogy a - persze meglehetősen randán viselkedő - parkolóőrök oda parancsolnak le minden gépkocsit. Úgyhogy amint behajtunk, a mi autónk is megfeneklik a sárban. Nagyszerű fogadtatás az, hogy eleve le sem tudsz parkolni, hanem ki kell mászni a sártengerbe, a szakadó esőben, hogy valahogy tologasd a csúszkáló autót, miközben  beázik a lábbelid, felcsapnak sárral az üresben forgó kerekek, hótt dzsuva lesz mindened, és bőrig áztál, három perccel az érkezés után. És még egy parkolóőr is odajön - de persze nem bocsánatot kérni, hanem okoskodni. Később még sok járműnek ugyanez lesz a sorsa: egymás után akadnak el a lehajtók után, ahogy leirányították őket az útról a parkolókba. A leszálló este során pedig telítődik a teljes térség: sár már nincs - sűrű massza van helyette. Víziparkoló - hajóval kellett volna jönni.

Másnap elkezd fellendülni a fesztiválnak otthont adó Bonchida gazdasági élete. Megjelennek ugyanis a helybeliek. Szekerekkel. Új szolgáltatás. Lovasszekérrel húzzák ki a nyákos tengerekké vált parkolókból az útra azokat az autókat, amelyeknek a tulajdonosai hajlandóak ezért 30 lejt fizetni.

Időközben a fesztivál bejáratához közel eső két falusi vegyesboltnál állandó sorok formálódtak. Nézem is, hogy aha, az emberek most bevásárolnak, vesznek olcsóbb ételt, italt - bár máskor nem szoktak ennyire sokan itt kívül vásárolni. Mint később kiderül, dehogy: az égvilágon mindenki gumicsizmáért és esőköpenyért áll sorba. De annyian, hogy a sorok egész nap nem fogynak el, és másnap is ugyanott kígyóznak, mindkét bolt előtt. Aztán már a bejárat környékén lévő, konténerekből gyorskaját árulók is bővítik kínálatukat: pultjaik, konténereik sarkára esőköpenyeket akasztottak, hogy ni, itt is kapható. Az egyik helyi vegyesbolt tulajdonosa azt nyilatkozza a sajtónak, hogy már első nap hatezer pár gécsét adtak el, és még rendeltek egy nyergesvontatónyit. Ugyancsak szerinte a hatalmasra nőtt kereslet miatt átmenetileg egész Kolozs megyében hiánycikk lett a gumicsizma, és már ők is más megyéből intézték az utánrendelést. És valószínűleg igaza lehet: ha körülnézek, mindenütt szinte mindenki egyforma, zöld gumicsizmában járkál, és zöld esőköpeny lobog mögötte.

Odabent a fesztivál területén közben semmit sem tesznek a katasztrofálissá vált körülmények javításáért. Már bokán felül érő gányatenger van minden fő helyszínen. Jobb a helyzet olyan helyeken, amik kívül esnek a tömeg nagyobb részének tartózkodási helyén (mily ironikus): ott csak szörnyűséges sár van mindenütt. Annyit intéztek, összesen, hogy a legnagyobb színpadnál pár raklapot tettek le, vonulási útvonalnak szánva. Ne viccejjé mán. Ekkora tömegnek. Persze e raklapok is megrongálódnak pár óra múlva, és simán részei lesznek csak a szutyoknak.

imag0152.jpg

(Beavatkozás csak egy nappal később történt végül. Bár akkor is, amikor az egyik ismerősöm megkérdezte a szervezőket, hogy mit csinálnak a teljesen lehetetlenné vált talajjal, először egyszerűen azt válaszolták, hogy semmit, hozzá sem nyúlnak. Végül nagy sokára csak elkezdtek valami talajjavítási munkálatokat. Amikorra a vendégek egy része - sajnos minket is beleértve - fájó szívvel elindult már haza.)

Aztán itt egy másik téma. A pénz. Ami mozgatja az ilyen rendezvényeket. A Castle első két évében már eleve nem lehetett készpénzzel, de bankkártyával sem fizetni odabent, hanem úgynevezett tokeneket (kis, műanyag négyzetecskéket) kellett venni a beváltóhelyeken, minden négyzet egy bizonyos összegnek felelt meg, és az árak is tokenekben voltak kiírva. Amit nem használt fel az ember, az a rendezvény ideje alatt bármikor visszaváltható volt. Látom, idén ezt továbbfejlesztették. Ahogy a Nyugatabbra lévő ilyen rendezvények egy részén az már megszokott, immár mágneskártyára lehet feltölteni tetszés szerinti összeget a feltöltőpontoknál, fizetni pedig úgy lehet, hogy a pultos beírja az adott összeget az elektronikus rendszerbe, az ügyfél odaérinti a leolvasóhoz a kártyáját, ami leveszi a rendelés ellenértékét a kártyáról. Jöhet a következő kilens. Gyorsabb, jobb ez így. Csakhogy. Míg más rendezvényeken a maradék pénzedet bármikor visszaválthatod a kártyádról, itt idén már nem. De ez is utólag derül ki. Mint ahogy az is, hogy a mágneskártya itt nem ingyenes, hanem a Transilvania Bank által működtetett rendszerben minden kártyáért 6 lejt fognak le az először feltöltött összegből. Mással pedig nem tudsz fizetni bent, tehát minden egyes vendégtől eleve lecsapnak 6 lejt - szorozd meg ezt vagy ötvenezerrel...

Egye fene, ennyi még belefér, siessünk, úgyis ömlik az eső - ilyenekre gondolok, miközben először állok sorba azért, hogy feltöltsem a kártyát, annál a kis bódénál, ami eleve alig megközelíthető, mert sártó alakult ki előtte is. Aztán amikor másnap reggel, a szálláshelyen az ablakból nézem a szűnni nem akaró esőt, és úgy döntök, hogy nincs más lehetőség, ráadásul száraz cipőm és ruházatom sincs már, haza kell tehát menni - még eszembe jut, hogy a kártyán lévő pénzt visszaváltanám. A szállásról el is megyek a fesztivál bejáratáig: ám ott persze nincs feltöltőpont. Ehhez ismét be kell menni a rendezvény területére, azaz a sártengeren átcsúszkálni. Amikor ismét sikerül összekoszolnia magát a vendégnek, akkor közlik csak a bódnénál (kép lennebb), hogy a kártyákon lévő összegek visszaváltása most, délelőtt nem lehetséges - erre csakis 21 óra és reggel 7 között van mód. Érted. Azta! De ravasz. Finoman szólva. Hiszen épp akkor lehet csak visszaváltani, amikor (minimálisan megfelelő időjárás esetén) minden rendes ember épp bulizik. Abban az idősávban viszont, amikor a legtöbben hazaindulnak - azaz napközben - egyszerűen nem adják vissza a maradék pénzedet. Na most próbáld megsaccolni, kinek mennyi van még a kártyáján, ami ottragad a banknál, és szorozd meg ezt vagy ötvenezer látogatóval...

imag0149.jpg

Úgyhogy ott állok a máskor oly vidám helyszín közepén, a nagyszínpad mellett, a sártengerben, a kártyámmal, amiről a bank nem hajlandó visszaadni a pénzt. Minden olyan hardcore lett valahogy idén ezen a Castle-en. Első gondolatom (na jó, az első az, hogy FUCK, de akkor meg a második), hogy egyen meg benneteket a drum and bass, én odaadom a kártyámat valakinek, találomra, aki még marad, aztán húztam. Csakhogy ebben a pillanatban senki nincs a környéken, hiszen még korán van. Aztán beugrik: mentő ötletként akkor valamelyik árushelyen veszek valamit, azaz levásárolom. De többnyire csak italok kaphatók a környéken. Mondom is az egyik pultosnak, adjon egy üveg viszkit (majd elviszem valami szülinapra, vagy szilveszterre, vagy mittomén, kidobom a hazaúton, de a banknak most már nem hagyom, ha itt szemétkednek.) Erre a pultos olyan hangon válaszol mintha valami nyilvánvalóan nagy marhaságot kértem volna: "Á, üvegre nem adunk". Hát nesze. Ez is milyen. Csak koktélokban, vagy tisztán adják, de shotonként, féldecinként - egyszerre eladni nem éri meg, vagy mi van. Szóval még levásárolni sem lehet egyben.

Na, akkor tudod mit? Akkor leeszem. Franc sem éhes, nem kérek semmit, ráadásul a food court jó messze van innen, odáig pedig egy újabb hatalmas fostengeren kell átcuppogni. Momentán tehát a helyzet az, hogy hogy én tényleg nem vagyok bankellenes, meg a többi demagóg hülyeség, de jelen esetben a Transilvania Bank elvette a pénzemet, ahogy mindenki másét is, amiért még illetéket is külön leszedett, és nem adja vissza, italt sem ad, összesároz, és bár nem vagyok éhes, de ezek itt felhízlalnak engem, mert most odamegyek a kajás részbe és vehetek egy csomó ételt, amit nem kérek. Átcsúszkálok tehát oda.

Mondjuk visszatérve magára az Electric Castle-re, azt meg kell jegyeznem, hogy minden évben finom ételeket (is) kínálnak ott. Van persze a szokott bleah pacalleves, meg műanyagos kolbász, meg mittomén, a szokásos ilyen odahajigált neszezabáld osztmarsinnen dolgok is, viszont érdemes az összes árust végigjárni, mert vannak finomságok is. Például nagyon tudom ajánlani a wokjaikat, meg a vegetáriánus chilit (aminek tálalásakor a forró ételbe sajtkockákat szórnak, amelyek - mmmmmmmmmmm - beleolvadnak, csodás, tavaly állandóan ezt ettem ott, szerencsére idén is ott voltak, és meg is találtam), és különösen az idén felfedezett hamburgerest, amelyik a megszokott böhömnagy és ízetlen, valahogy balkáni hamburger-imitációk helyett azokat a mostanság már errefelé is divattá váló, megfelelően kicsi, de istenien finom burgereket készíti. Akik még ott vannak most a fesztiválon, azoknak meg főként ajánlom, hogy küzdjék el magukat odáig, bár a neve nem jut eszembe. Figyelem, két külön hamburgeres kis lakókocsi van ott, de csak az egyik játszik, az, amelyik pont szemben van a tengergyümölcseis szendvicseket áruló hellyel, és olyan fantázianevű burgereik vannak, mint Double Trouble, Honest, Tree Hugger, meg ilyenek. Na az az. (Frissítés - közben eszembe jutott a nevük is: Burger Van. Bukaresti alapítású cég, Facebookon például itt találhatóak.) Amit meg nem ajánlok, az a szomszédos helyen kapható padlizsánkrémes-lecsós shaorma. Izgalmasan hangzott, hús helyett a szóban forgó cuccokat teszik bele, viszont nem az. A pita hideg, a padlizsánkrémmel úgy spórolnak, hogy molekulánként kenik csak rá, a lecsó is hideg, ja, és nem is lecsó, hanem pár összekevert zöldség, az egész pedig nem áll össze, hanem mindegyik összetevő a saját ízét adja csak. De legalább kiderült, hogy az ízlelőbimbóimnak van válla - ugyanis ennek kóstolásakor az ízlelőbimbóim csak a vállukat vonogatták.

Szóval a kártyáról le kell ennem a pénzt, pedig nyáron egészségesebben étkeznék, most éhes sem vagyok, és amúgyis jogom lenne a saját feltöltött összegemhez. Ehhez képest gyúrhatom itt befelé az amúgy isteni hamburgereket. Transilvania Bank, köszi még egyszer. Remélem, jövőre zsírleszívó helyet is üzemeltettek majd, és akár ott is elkölthetem azt az összeget, amit túszul ejtettetek. Amúgy ha a pénzforgalmi fejlesztések így haladnak, akkor jövőre a rendezvény bejáratánál várnak már a bank alkalmazottai minden látogatót, ahol mosolyogva leütik, és egyszerűen kirabolják majd. Kevesebb logisztikát is igényel, több bevételt is generál. És legalább nem kell azon agyalnom, hogy fölösleges viszkire, vagy mostnemkérekes hamburgerre verjem azt el, amit egyáltalán nem is szeretnék elverni.

Ilyen dolgok vannak. Ezeket azért is akartam elmondani, mint negatívumokat, mivel eleve vannak - és az Electric Castle-en eddig egyszerűen nem voltak negatívumok.

Amúgy kár, hogy ezeket most leírhatom, hogy van időm leírni, miközben még tart az EC. De az van, hogy menekült vagyok. Mégpedig klímamenekült. Miután az örökké tartónak tűnő, végtelennek tetsző, reménytelennek látszó eső és sártenger elől egy nap és egy éjszaka tartó kínlódás után hazamenekültünk az Electric Castle-ről, szívfájdalmak közepette - persze, hogy ma már ott egészen jó idő van, a sár is szűnik, és sok szuper fellépő kavarja, meg minden, hogy nem szégyelli magát, ráadásul van képe ahhoz, hogy most meg itthon felhősödjön. Már értem a sok épp mostanság szajkózott szöveget, hogy menekültként eleve elindulni sem érdemes. Pláne klímamenekültként.

Ja, az is érdekes kép még, ahogy a szervezők által hivatalosan lefoglalt szálláshelyre megérkezem. Ami egy helybeli lakos portáján van, aki a háza mellé egy kisebb hostelt vagy mit épített, minimál-berendezéssel: két szintnyi szoba, mindegyikben csak ágyak. Becsengetek, nem jön ki, bekopogok a házába, kidugja a fejét. Mondom, ez és ez vagyok, ebből és ebből a városból, és talán, de nem biztos, itt van szállás foglalva nekem, mik a formaságok. Azt mondja, kövessem, ezzel bevisz az épületbe, és mutatja, ezekből és ezekből a szobákból lehet egyet választani, minden jót, ja és bocsánatot kér, hogy hűvös van, és mindjárt hoz egy hősugárzót. (Később tényleg hozza, amikor otthon sem vagyok, ott is hagyja bekapcsolva, többé egyszer sem látom az illetőt.) Na, és még előtte levisz az udvarba, hogy megmutassa a nyári sütögetős helyet, ha majd javulna az idő, és szükséges lenne. És kész. Ennyi a formaság. Érted: semmi iratot nem kér, nevet sem, bárki lehetek, aki beesett az utcáról. Nagyon lazák azért a helybeliek.

Mindennek örömére alkottam ilyet is:

nhnj7.jpg-

nhoaj.jpg-

nhotfjo.jpg-

nhqgf.jpg-

dfgnefgnsdfgn.jpg

Na, de akkor zárásként itt van idénről egy olyan kandírozott valóság, ami nagyon tetszik, van is benne valami, de állandóan szotyogó lábbeliben, és rámfagyó vizes zokniban, csepegő ingben ezt ezúttal alig vettem észre. Pedig nagyon kevéssé sminkelt a dolog ezen arca is, és valójában ilyen is. Onnan is tudom, hogy belesajdult a szívem, amikor a Fatboy Slim közben végül teljesen feladtam idénre, és elvonultam a tapicskolva, cuppogva örvendező rajongók mögött.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr367578454

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.