Blogosz

MESE NINCS.

Semmi baj, ameddig... (ameddig nincs "ameddig")

2015. június 30. 11:41 - BlogoszEditor

Kultúrája van a magyarság körében is a vernyákolásnak és a gyűlölködésnek. A szűklátókörűségnek és az ezzel együtt járó nagyszájúságnak. Azt hiszem egyébként, nem csak a magyarság körében, mivel ez sem nemzetiségfüggő. Sokkal inkább olyan emberi vonások ezek, amelyek több tényező együttállásakor hatalmasodnak el - de azért azt megállapíthatjuk, hogy általában a szerényebb szellemi képességűeket sújtják, minden közösségben. Ugyanakkor a többséget is - mivel e kettőnek igen nagy közös halmaza van mindenütt. Vannak persze időszakok: olyan periódus, amikor összességében inkább nyílik, szelidül, lazul, felszabadul egy-egy társadalom, aztán olyan korszakok, amikor zárul, vadul, görcsöl, butaságok mókuskerekében rohangál, veszettül, habzó szájjal.

Ez is sok tényezőtől függ, de a legalapvetőbb kettő a gazdasági helyzet romlása, valamint az, hogy a politikai vezetők (a gazdaságtól amúgy soha el nem választható érdekeik mentén) éppen milyen típusú manipulatív üzeneteket küldenek, és mennyire próbálják épp primitív uszításokkal és ellenségkép-alkotással, démonizálással maguk felé terelgetni és maguk mellett tartani a nép terelhető részét - azaz nagyobbik felét. Az is megfigyelhető presze, hogy butítani, zárni, rombolni mindig gyorsabb, hatásosabb és hosszabb távra szóló, sőt, népszerűbb, míg felvilágosítani, nyitni, épülni hagyni sokkal több időbe telik, és ez utóbbiak könnyebben visszafordítható folyamatok.

Jelen időszakban is épp csukódó, butuló, vernyákoló, gyűlölködő periódusában van a magyarság. Az itteni is (amely amúgy nemzeti kisebbségi létéből is képtelen leszűrni azt az alapvető következtetést, hogy a kisebbségek iránt is toleranciára, sőt, pozitív megkülönböztetésre van szükség, ehelyett vígan gyűlöl sokféle más közösséget, vonulatot, mindent, amit lehet), de Magyarországon éli igazi reneszánszát most a különféle hamis, álságos irányokba eltekert fejűség.

Aztán persze vannak divathullámai is annak, hogy mikor mit kell gyűlölni (persze magukat a divathullámokat is eleve - olyan szépek az ilyen abszurdumok, amiket a zártagyúság generál). A stabil témakörök, célcsoportok (zsidók, románok, feketék, más vallásúak, liberalizmus, stb., stb., stb., stb.) mellett mostanság a magyarság két kisebb gumicsontot kapott: morogni, hörögni, rágódni a menekülteken kell, valamint azon, ami minket itt nem is érint, nevezetesen, hogy az USA legfelsőbb bírósága kvázi legalizálta az azonos neműek házasságkötését. Nézem is a sok sopánkodást, illetőleg hőbörgést. Pompás témák ezek is, fölösleges és szinte mindig ugyanolyan közhelyes és alacsony szinten folyó vitákra, beszólásokra, jajongásokra, szájhabzásokra. Az egyik örök kedvencem az a paneljük, amikor a neonáci tagadja, hogy neonáci, az újfasiszta tagadja, hogy újfasiszta, a simán vicsori pedig tagadja, hogy vicsori lenne. A vonatkozó - és nemcsak képmutató, hanem ugyanakkor még az alapvető, önmagukkal való őszinteség hiányát, az önreflexiótól való menekülést is mutató - plédamondatuk ilyen szerkezetű szokott lenni: "Semmi bajom ezzel meg azzal, amíg ez és ez teljesül". (Tehát eleve bajuk van, hiszen csak akkor "nincs bajuk", ha az általuk megszabott feltételeket teljesíti az adott akármi - ha nem, akkor már baj van. Ami eleve baj.) Nos, játsszunk el ezzel. E klasszikus szerkezetű példamondatot alapul véve néhány variációt mutatok be. Amelyek azt is mutatják, mennyire abszurd ez az egész, mennyire épp a minimálisan alapos gondolkodás hiányát jelöli azonnal, és milyen sötét tévút már eleve logikailag is, aztán persze világnézetileg, erkölcsileg is ez a hozzáállás. Nézzük, mi van, ha csak egyet fordítunk az egészen.

Semmi bajom a menekültekkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom az uszító pártokkal, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a magukat nagy államférfiaknak képzelőkkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom az oroszpártiakkal, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a békemenetesekkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a kőművesekkel és a szobafestőkkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a kirekesztőkkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a tiszta gondolkodásra képtelenekkel, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom azokkal, akik még azt is megmondanák, mit kell csinálni otthon, a négy fal között is, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom azokkal, akiknek állandóan mindennel bajuk van, ami nem az ő világuk szerint való, ráadásul ilyen hipokrita mondatok mögé rejtik az értetlenségüket és intoleraciájukat, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom az otthon, a négy fal között csinálókkal, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Semmi bajom a semmibajomamígozókkal, amíg otthon, a négy fal között csinálják.

Szóval igen: a négy fal. Az sokmindent behatárol. Általában főleg azoknak a gondolkodását, majd magukat azokat, akik másokat kényszerítenének négy fal közé. Ám amikor már sokan vannak a négyfalazók, az végül mindenkinek a terét kezdi szűkíteni. És mi ehhez nem falazhatunk.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr797583968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.