Blogosz

MESE NINCS.

Jaj, ne. (Abszurd, de alig humoros)

2015. október 31. 19:57 - BlogoszEditor

Ó, hát ez szomorú volt. Pedig humorestet tartott Nagyváradon Galla Miklós. Most már sajnálom is, hogy én írok róla az újságnak is, pedig kezdetben örültem neki. De már nem örülök, ugyanis nem szívesen írok negatívumot erről a fickóról, aki több generáció egyik ikonja.

De ez van: egyrészt nem tudom, hol volt a közönség, hol voltak az egyetemisták, meg egyáltalán, a humort szeretők péntek este, amikor fellépett és utána közönségtalálkozót is tartott Galla – másrészt ahogy észrevettem nemcsak a szervezőknek hiányoztak, hanem magának a fellépőnek is, aki eléggé feszült volt a publikum viszonylagos hiányától. Később kérdésemre el is mondta, indiszponáltan: ő arra számított, hogy főleg egyetemisták sokasága előtt lép fel. Igazából én is. Meg szerintem a szervezők is. Ehhez képest egyetemisták sem igazán voltak, sokaság sem. Sőt, emiatt még a műsor forgatókönyvét, tartalmát is megváltoztatta. Pedig szerintem alap, hogy még az érdeklődők tömege elmaradásának sem szabad indokként szolgálnia arra, hogy – sajnos – maga az előadás egyszerűen gyenge legyen. Mégis az volt. Nem kellemesen fárasztó, hanem kínosan fáradt. Volt vagy három igazi, vagány gallás villanás – a többi azonban sajnos olyan, amilyen poénokat én sem engednék meg magamnak, mivel túl sótlannak és kellemetlenül erőltetettnek tartanám. Persze, van az is, hogy elfárad az ember, én is, más is, Galla is. Hogy valójában miért volt ennyire lapos az egész, persze nem tudni, de ha fárad is, hát neki igazán van honnan előszednie pompás baromságokat a kitűnő repertoárjából – ehhez képest mintha a hallgatóságon csattant volna az, hogy az előadó zokon vette a tömeg hiányát. És még mindig jobb, ha így vesszük. Mert enélkül csak az maradna, hogy ab ovo rossz ennek a produkciónak az anyaga. Maga ez az előadás több elemében új, így aligha kerülhető el az is (pedig szeretném elkerülni), hogy kimondjam: úgy tűnik, Galla most itt tart, most valahogy nem vicces. És nem is áll össze semmivé ez az anyaga: a Kitárulkozó standup című, amivel most turnézik, egyszerűen nem kidolgozott, de nem is spontán. Leginkább szedett-vedett. Olyan, mintha a saját farvizén hajókázna, mintha a régebbi nagy sikerek tehetetlenségi ereje vinné még valamerre.

Pedig hát Galla. A Galla. Egy olyan ember, akiről végre mindenféle pátosz, vagy csöpögő túlzás nélkül, valóban és tényszerűen el lehet mondani, hogy egész iskolát teremtett itt, a mi tájainkon, és egész generációk életét befolyásolta. A stílusával, ami valahogy alaposabban és mélyebben hatott egy rétegre, mint más kuturális hatások szoktak. Mert a humor azért sokmindenre jó, márpedig sok olyan embert ismerek, aki attól jó fej, hogy valahogy olyan féle abszurd humora, sőt, egész stílusa van, amilyen a Galláé. Nem is lemásolták, nem tudatosan átvették, hanem beléjük ivódott, belénk ivódott. Magamon is látom a hatását, bírom is ezt, a pozitívumaim közé tartozik. Persze sok más elem mellett, de az abszurd humor, meg Galla, meg az általa bevezetett Monty Python is csiszolta a humorérzékemet, a stílusomat, az ízlésemet, engem. Úgyhogy egy csomó nagyon jó poénnál jelentősen többet adott nekem is, meg sokaknak.

galmik.jpgSzóval én nagyon kedvelem az ilyesmit, és Gallát magát is. Ezért is volt több egy simán félerement előadói estnél, hakninál, az, hogy mennyire nem jött ez össze Váradon. Kényesek vagyunk arra, hogy minőségiek legyünk a humorban, vagy legalábbis a saját sztenderdjeinket tartsuk – úgyhogy épp a bennünk élő Galla jajdul fel, amikor a rajtunk kívül élő Galla, azaz a Miklós egyszerűen a saját másolatát adja nekünk. Valahogy azt hittük, az ő esetében ilyesmi nem történhet meg, sőt, ő még csak humortalan sem lehet, mivel valahogy a lényéhez tartozik a humor.

Viszont hozzá kell tennem: épp ő maga volt a legjobb eleme az egész estjének. Mert Galla akkor is valahogy szórakoztató, a stílusával, beszédmodorával, dikciójával, mozgásával, külsejével, ha amúgy maga a produkció még elvetett ötletek gyűjteményének is alig menne el. Láttam már több helyen is fellépni: amikor Budapesten, még a Holló Színházzal (ha jól emlékszem, a Vígszínházban), akkor egészen sziporkázó volt. Na persze akkor épp a csúcson voltak. Pár éve Debrecenben, a Campus fesztiválon: annak már volt egy erős hakni-jellege, dehát persze nem is várhatunk mást egy fesztiválon. Most azonban, Váradon valahogy el sem kezdődött az előadás - úgy ért véget, hogy bele sem lendült sem ő, sem mi, a közönség. Ott volt persze végig a vidám várakozás, gyenge poénokon való kacarászgatás, hogy mindjárt jó hülyén vagány lesz – de nem lett. Aztán ez a műsor utáni közönségtalálkozóra csak fokozódott: ott már egyszerűen nem is válaszolt rendesen a megjelent mintegy nyolc ember kérdéseire sem, egy választ sem vitt végig, aztán pár perc múlva ott is hagyta az egészet. A kísérője odaszólt neki, hogy “most már menjünk”, és leléptek Váradról.

Szóra sem lenne érdemes az egész, hiszen tele van az ország és a világ ilyen esetekkel. De mondom: nekünk azért szomorkásabb ez a szokásosnál, mert több réteg ízlésének és stílusának egyik formálójáról, csiszolójáról van szó. Elhalványul egy ikonunk. És ezt önmagában is kellemetlen látni, főleg, ha ráadásul nevetni jöttünk. Nem beszélve arról, hogy valahol hátrébb, a kisagy táján ott az érzet, hogy talán vele együtt mi is kihalványulunk a képből, világból.

Találó zárójelenet erre az egészre, hogy én, aki igazán nem vagyok oda a közös képekért a kedvenc előadóimmal, de még csak az autogtamokért sem, mégis odamentem hozzá, hogy a sötétkék filctollával adjon egy autogramot a telefonom fekete tokjára. Persze, hogy nem fog nagyon látszani belőle semmi, gondoltam, de majd vagány, diszkréten stílusos lesz, megmutatom egyeseknek, hogy ha jobban megnézik, ott van. Ám Galla maga eleve nem vette a lapot, hanem egy fehér lapot javasolt inkább, vérkomolyan. De ez mondjuk megesik, mármint másnak is vannak rossz napjai, még ha humorista is. Viszont az van, hogy a kézjegyéből mostanra tényleg semmi sem látszik, sőt, pillanatok alatt, még ott a helyszínen eltűnt. Totálisan elhalványult. És ez itt a lényeg. Hogy jaj, ne.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr588039816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.