Blogosz

MESE NINCS.

Nem értem a magyarokat

2015. november 11. 11:16 - BlogoszEditor

„Na most hova tegyem a főzeléket?” –  magyarul kiáltja maga elé a kérdést, így jön ki a konyháról egy  nagy tállal egy szakácsnő, hogy megtárgyalja ezt a melegítőpultnál álló többi alkalmazottal, a ZigaZaga önkiszolgáló-lánc Dacia sugárúti éttermében. És tudom, hogy a pultnál álló alkalmazottak közül is az egyik magyar, a másik pedig tud magyarul is. Meg is beszélik, mindannyian vegyítve a magyar és román nyelvet, hogy „oda, ni, păi care-i problema”.

Aztán amikor rendelek, mondom a nőnek, akit sokszor hallottam már magyarul beszélni a többiekkel, és szerintem magyar is: „Egy salátát is kérek”. Érti, mozdul is, hogy kitegye, de azért menet közben visszakérdez, románul, olyan értetlenkedő-óvatosan megrovó hangsúllyal: „Ce vă mai dau, domnu’, salată de varză?” Mondom: „Igen.” De csak románul folytatja: „Da, poftiţi”. És utána is románul közli a végösszeget: ”Zece lei”. Nem sokkal később a kollégáival már ismét hol magyarul, hol románul társalog...

Erről eszembe jut, hogy a másik éttermükben, a Cikkcakk tömbházaknál lévőben is jártam már pont így, nem egyszer: tudom, hogy a nő, aki a pénztárnál van, ott is magyar, hallottam is magyarul beszélni az alkalmazottakkal, többször, sőt, egyszer engem is kiszolgált magyarul, de előtte is, utána is csak románul reagál, akárhányszor magyarul kérek még egy vizet, vagy salátát.

És már eszem, miközben azon filózom, vajon miért van ez az egész, miért van, hogy nem szívesen beszélnek magyarul a magyarokkal a magyarok sem, amikor ezek a nők egyszer csak valami foltot vesznek észre a padlón, és a román kis hölgy kijön feltakarítani, a többiek meg a pult mögül kommentálják – egymás között ismét mindannyian használják a magyart és a románt is: „Păi ţi-am zis că-i koszos.” „Unde, aici?” “Igen.” Sőt, végül még a román nő is magyarul szól oda a kolléganőjének, miközben mossa a padlót, és mutatja a foltot: „Nem látot, bozmek? Húlye vaty? E chiar aici.”

Hát, már többször gondoltam arra, olyan ez, mintha a  ZigaZaga hálózatában be lenne tiltva az alkalmazottaknak a magyar nyelv használata a vendégekkel való érintkezésben. De én ezt nem hiszem. A hely maga is valahogy ennél normálisabb, modernebb hangulatot áraszt, meg aztán ha be lenne, akkor nem kockáztatnák, hogy ilyen kis kétnyelvű közjátékokat engedjenek meg maguknak a vendégek füle hallatára. De akkor mi lehet az oka, hogy ugyanazt tapasztalom, két helyen is, többször, valahányszor a végén meg kell szólalni, mert a végén kell kérni a salátát, mindig a pénztárosnál? Talán lingvisztikai, pszichológiai, mentális oka van, azaz nehezebb váltani a nyelvek között, és a futószalag-elv szerint ha már egyszer romául beszél a magyar is a tálcáikkal sorban álló emberekkel, akkor nehezebben kapcsolgat a két nyelv között? Ez sem áll, mert miközben számolgat és kiszolgál, többször hallottam már, hogy hátraszól, esetenként magyarul is a kolléganőinek, hogy hozzanak még üdítőt, vagy takarítsanak fel valamelyik asztalnál. Szóval azt hiszem, a saláta az oka.

Lehet, bozmek, hogy minden más lenne, ha ciorbă de burtát kérnék. De az meg nu-mi place, sőt, varză.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr38069962

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.