Uh, még szinte megijesztett. Itt van, most, e pillanatban, velem pont szemben, és nézeget befelé az ablakon. Kintről próbál átlátni a szitán, de szó szerint.
A pléhkrisztus, mint mém
Vajon a pléhkrisztusok – amelyeket elnézve itt-ott, mindig azt látom bennük, hogy a profanitás csúcsai, épphogy nem az emelkedettségéi, és pont nem arra a transzcendentálisra emlékeztetnek, amire a kitalálóik szerették volna, hanem kifejezetten az anyagból levő földiségre, a pléh élettelen,…