Van egy kis gyűjteményem, régi lapok, választási plakátok, propaganda-anyagok, kiadványok, az 1989-es változások előttről, illetve maguknak a változásoknak az időszakából, majd pedig a jelenig átívelően. Külön a romániai, illetve a magyarországi átalakulások kordokumentumai, amiket tényleg azért őrizgetek és bővítgetem néha újabbakkal az amúgy nem túl nagy kollekciót, mert valami múzeumnak szánom végül, vagy kiállítást akarok belőle. Most épp úgy néz ki, hogy a Lokál nevű lokál akar egy kis tárlatot összerakni belőle, Nagyváradon. Aztán pedig van valakinek egy távlatibb terve, hogy múzeum kialakítására pályázna, én meg neki átadnám a tartalmat. Legalábbis egy részét, mert azért van pár ritkaság is, azokkal nem tudom, mit lenne jobb tennem, hiszen ha adom, akkor elvesztem azokat, ha meg nem, akkor minek tartom meg, ha nem nézegetheti más. Na, de most nem ez utóbbi dilemmáról akarok, hanem arról, amit újra megtaláltam, most, miközben a Lokál számára válogattam anyagot.
Külön kis érdekesség, hogy épp most zajlik Budapesten a magyarországi orosz befolyás növekedése elleni tüntetés, ami egyben az oroszokkal paktáló Fidesz elleni demonstráció is. Persze tény az, hogy az ellenzék most épp az oroszveszély hangoztatásában próbálja megtalálni az Orbán-rezsimen a kikezdésének lehetőségét – viszont az még sokkal durvább, hogy van és lesz is mit el is túlozniuk, az egésznek súlyos alapja van, hiszen a Fidesz valóban tragikus és beteg és aljas módon az oroszokhoz fordult vissza, azok után, hogy 1989-ben még épp az egyik fő szovjetellenes váltópártként kezdte. És mára ráadásul csak az egyik tűrhetetlen és tragikus baj velük az, amit az oroszokhoz való közeledéssel művel ez a minden ízében galád, abnormális, pimasz, becstelen maffiává vált Fidesz.
Szóval, ni, ez volt a legelső, amit ma megtaláltam a kollekciómban, velük kapcsolatban:
Nem a fotó rossz, hanem valóban ilyen a plakát. Még a hőskorban készült, 1990-ben, és nem is nyomdában, hanem láthatóan tűs nyomtatóval. Azt írja, hogy "A Fidesz bemutatkozik!" Aha, azóta aztán végképp bemutatkozott, köszi. És ott van az is, hogy "vendég: Kósa Lajos, a Fidesz képviselőjelöltje". Ó, a képviselő úr... aztán vele is tele azóta a padlás, kifelé az egyik vidékies kommunikátoruk, már ha az állandó szemtelenkedést és ironizálást, minden téma arcátlan és nyilvánvaló elhazudását kommunikációnak vesszük, befelé meg a teljes elvtelenség egyik képviselője. És a gyenge nyomtatás miatt általuk kézzel megerősített rész az, hogy "Program: Beszámoló a moszkvai tárgyalásokról". Pff, ez milyen aktuális sajnos ma is. Pedig – ismétlem – ez 1990-ből való. És – szintén ismétlem – épp most, 2017-ben pedig amiatt tüntetnek Budapesten, hogy a Fidesz mit összesumákol Moszkvával. Na persze amúgy akkoriban még egészen másról tárgyalhattak az oroszokkal. Hiszen csak azt a pár kezdeti évet követően kezdett teljesen magának ellentmondó köpönyegforgatásba a Fidesz, hogy mára be is záruljon a hatalmas köre, amit leírt, és a rendszerváltás utáni legkártékonyabb, legperverzebb ripacs színházzá váljon. Amelyik ráadásul az oroszokkal kokettál, és a hazaárulás csak egy munkaeszköz számára a sok között, a hatalma fenntartása és bebetonozása során.
És ha már oroszok és Fidesz, meg a Fidesz metamorfózisa, hát mutatok még egyet. Ez az az ikonikus plakát, amit talán sokan ismernek is. Nekem is van belőle, kettő is:
Ez is a kilencvenes években volt, mondanom sem kell. Sőt, mit ír ott? Hogy választani? Hát, azóta már megint az lett, hogy a választások nyomán, majd a megszerzett hatalommal vastagon visszaélve megint inkább a falragaszon látható felső kép az aktuálisabb.
Azt sem tagadom, hogy honnan vannak ezek a plakátok – sőt, nagyonis fontos része ez is a többségünk hatalmas tévedésének, az átverésünknek. Hiszen akkoriban, 1989-ben a Fidesz is valóban fiatalokból és demokratákból állt még, mi is fiatalok voltunk, meg a demokrácia is az volt. Minden adott volt tehát, hogy higyjünk is nekik és még érdeklődjünk is utánuk. A testvérem is, és én is írtunk is az akkoriban szerveződőfélben lévő, és számunkra hitelesnek tűnő magyarországi pártoknak, és kértünk tőlük anyagokat. Mert érdekelt az egész, és ezen túlmenően hittünk is benne. Itthon is, meg otthon is, azaz Romániában és Magyarországon is nagy figyelemmel kísértük, mi zajlik. Úgyhogy több párt is küldött akkoriban pár dokumentumot, meg plakátot Magyarországról. De csak ez az egy lett az, amelyik az egyik előmozdítóból a legnagyobb hátramozdítója lett végül Magyarországnak.
Ez a két következő is ugyanakkorról való, azaz a kezdetek idejéből.
Lám, az egyik azt üzente akkor, hogy aki az eszére hallgat, aki gondolkodó ember, az szavazzon rájuk, a másik pedig azt, hogy aki a szívére hallgat, az is. Ma már hol tartunk ehhez képest? Ott, hogy ha bármelyik is rendesen működik, és hallgatunk rá, akkor azon vagyunk, hogy minden eszközzel lerázzuk ezeket mindannyiunk nyakáról.
Igaz, ezek már nem azok, akik akkoriban voltak. És pont ezért.