Blogosz

MESE NINCS.

Vonalasok

2007. december 06. 22:10 - BlogoszEditor

A lét két dimenziójába is volt szerencsém bekukkintani ma.

Épp arról beszéltünk az egyetemen, mennyire vihet közel az ideális társadalomhoz az, ha mindenki eleget tesz a kötelességének. Amelyet önként (is) vállal. Nem kényszerből és nem feltételekhez kötötten, hanem önmagától és minden esetben. Azaz nem reciprocitási alapon („ha te eleget teszel a tiednek, én is az enyémnek, de ha nem, én sem”), hanem kvázi csukott szemmel, nem figyelve arra, hogy a többiek követik-e ezt a magatartást vagy sem.
Olyan hétköznapi szintig is visszanyúlik ez, hogy például nem lépem át a sárga vonalat a hivatalban, amire az van írva, hogy „Kérjük, itt várakozzon”, ha a sorban előttem álló épp ügyeket intéz - viszont ha én következem, más sem próbál elébem furakodni, a hivatalnok pedig nem húzza-halasztja a dossziém átvételét, mert mondjuk rossz a kedve ma délelőtt.
Természetesen nagyobb kitekintésben is működnie kell a kötelességek tiszteletben tartásának, s akkor ez azt eredményezi, hogy egyfajta - úgymond szerződéses alapokon nyugvó - rend lesz. Bratyizás és összekacsintgatás helyett. A zsivány csávók kölcsönös engedményeken alapuló társadalmát felváltja az öntudatos polgárok önellenőrzésen alapuló társadalma.
Ez működik például a Skandináv államokban – hogy visszatérjünk a realitásokhoz.

Szóval mindig örülök, ha olyasmiről esik szó, amit már ezerszer végiggondoltam, s más is ugyanúgy festi le. Ez jó.
Mert mutatja, hogy azért vagyunk páran, akik.

A másik dimenzióba ezúttal épp akkor léptem be (sokadszor), amikor áthaladtam azon az ajtón, amin ez áll: „Digi TV ügyfélszolgálat”. Gondoltam, társadalmi szerződjünk egyet, amúgyis mindig ezt próbálom, amíg ki nem hoz a sodromból valami ősember.
Előadom a dolgot a cégtulajdonosnak, aki metakommunikációs szikéivel már a legelején épp a belemet ontja. De próbálja nem mutatni, mivel tényeket közlök vele, higgadtan.
„Egy: a fiúk rosszul szerelték be a cuccot nálam. Kettő: nem tájékoztattak a járulékos költségekről. Három: szándékosan hibásan töltötték ki a szerződést, azt tüntették fel benne, hogy tíz méternyi kábelt használtak fel és a parabolaantennát is ők hozták, holott egy centi kábelre sem volt szükség, mert azt én már rég behúztam, az antenna meg az enyém. Négy: a szerződésemet nemhogy pár nap alatt, de egy hónap alatt sem faxolták el Bukarestbe a központjukhoz, ezért ott nem szerepelek előfizetőként, így onnan automatikusan leállították a szolgáltatást, alighogy beindult. Öt: külön kérésemre sem intézkedtek, nekem kellett a faxolást is megoldanom egy jobb sorsra hivatott szombat estén. Hat: az ügyfélszolgálat telefonszámán csak egyszer jelentkezik be az ügyfélszolgáló, aki felveszi, majd lecsapja, azon túl egyáltalán nem hajlandó felvenni a telefont. Hét: olyan programcsomagot jelöltek be a szerződésben, amit a birtokba vett beltéri egységgel nem lehet fogni, ezért most kénytelen vagyok egy drágább csomagra előfizetni. Nyolc: számos adó nem jön be. Kilenc: a kép elcsúszott minden adón. Tíz: én vagyok itt, ahelyett, hogy ők lennének nálam és hangyaszorgalommal dolgoznának.”

Mire a pasi: „Értem. És mi a probléma, mit kellene mi csináljunk?”

Szóval régóta mondom: csukott szemmel kell várakozni azon a sárga vonalon. Különben többségünket még magával sodorja a tágra nyílt szeműek minden oldalról szanaszét hömpölygő tömege.
Persze szabad közben röhögni. Sőt, elkerülhetetlen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr402637766

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.