Bejegyeztem a pártokról, meg az etnobizniszről. De úgy nézem, nem volt érthető a nyelvezetem egyesek számára. Így most váltok, adaptálok.
Szal aztat monta valamék jóembör, hogy nem értette, mit vakeroltam az előző bejegyzésembe. Na, jóvan, beztos nagyon agybajnok lehet. Bár én nem ösmerem a fazont amék nyavalygott, azér úgy gondolom, neki is joga van hozzám és a logoszhoz, még ha evidens módon erősen rurális vonzatú is a csávesz. De eztet mán csak megérti, próubálok mán megfelelően beszíni.
(Ezért - valamint ha esetleg más is tévelyeg még a homályban, az ő kedvéért is - a következőkben más stílusban is megemlékezem arról, hogy immár két romániai magyar párt nem dolgozik értünk. Fotókban szintetizálom. Elővettem az archívumomat. Onnan előhalászott, saját készítésű képekkel illusztrálom. Olyan lesz, mint a Minden napra egy mese, nem kell félni tőle, nem lesz sok olvasnivaló. Mindkét megjelenített világesemény Nagyváradon zajlott anno.
Na, akkor nézzük, milyen az, amikor mindenki a saját Big Daddyjével nyomatja.)
Száuval fígyejjetek mán, csókák! Mostan egy ilyen izét hogyhíjjákolok ide olyanoknak es, akik gumicsizmába ülnek le a gíp elé. Eztet érteni fogjátok tik es. Jáu sok kíp lesz, oszt szöveg meg alig. Na jóuvan, na?
-
DADDIES AND KIDDIES 1
Ó, de kis édesek azok ott lent! Mint látható, időnként mi is tekintettel vagyunk a választóinkra.
Bezzeg a Béla vizet kapott. Kérem, hölgyem, nekem bontson meg egy szénsavmentes mikrofont.
Hallja-é, kiskeziccsókolom? Ki ez a fószer itt mellettem, ha meg nem sértem?
Talán ha én is úgy teszek, mint ez a Ferenc, akkor több támogatást ad majd a nehéz kisebbségi létemhez.
Hú de nehéz! Ilyen hülye képeket azért én mégsem tudok vágni, a Feri ebben is nagyon profi.
Na jó, mégicsak megy ez nekem is. Főleg ha fényképeznek.
Phe! Mindig túlzásba viszi a játékot, képtelen leállni. Már ciki, hogy milyen grimaszokat nyomat itt
mellettem. Szénné éget a felelős magyar választóim előtt ez a böszme. Bárcsak mentem volna inkább egy másik sajtótájékoztatóra...
Ej, no, Béla kedves! Most látom csak, milyen fess maga! Imádom ezt a hamiskás mosolyt és azt
az angyalian ártatlan tekintetet! Nem adná meg a számlaszámát?
Mindig is utáltam a tiszta vizet a pohárban. Hamar elintézem. (Amúgy tisztán emlékszem, hogy
egy szénsavmentes mikrofont kértem, de ez itt Románia, nem csoda, ha csapnivaló a kiszolgálás.)
Hé, fizetek! Vagy inkább majd kivetek magára valami adót, s fizessen maga!
Na, azt igazán nem mondhatják, hogy mi csak lábatlankodunk a politikában. Béla meg csak hadd
beszéljen, én addig megszámolom, hány lába van annak a póknak ott a sarokban, más dolgom úgy sincs.
De akárhány is a láb, biztosan nem szebb, mint az én két főnöki virgácsom. Talán ezért is van az, hogy szeretek keresztbe tenni.
-
DADDIES AND KIDDIES 2
Én alig látszom, ők meg mind egyszerre beszélnek. Ezért dolgozhattam rajta, hogy összeüljenek...
Ráadásul állva.
Fú, de dühös vagyok! Ez a Viktor képes elaludni a saját tájékoztatónkon! És e stille Nacht
idején még kacsintgat is a piszok liberálbolsi média felé...
Hát, leszakad az arcom! Nem elég, hogy szunnyad itt nekem, de még tollászkodik is közben.
László kedves, előzékeny ember. Mindig diszkréten elfordul, ha böfiznem kell.
Mosolygunk, mosolygunk de a kapitál-kommunisták közben itt ülnek a nyakunkon mindkét
országban, s ettől vakarózuk egyfeszt.
Nekem az államon is ülnek. Nem tudom, ez hogy lehet, hiszen tudtommal az állam én vagyok.
Úgy gondolom, egy kis "coming out" az én ismertségemen is nagyot dobna. Talán még abba a
buznyák kormányba is bekerülhetnék végre. Volt már rá példa. Ilyen kis langyi pózban jó lesz
vajon a nagy bejelentés?
Ssss! Ssss! Nyugi, csak vicceltem, nem lesz coming out. Főleg, hogy itt van a püspök is.
Majd mindjárt ad ő nektek, már látom rajta, hogy ázik a kötél...
Egy. Megérett a meggy. Kettő. Izé. Valami. (Ma nem készültem ennél hosszabb beszéddel, bocs,
kedves barátaim, de nem nálam otthon van választási kampány.)
Na itt álljunk csak meg! László már a szerény munkaebédünk étlapját tanulmányozza, így mára
berekesztem magamat.
Úristen! Azért miket össze nem hord ez a Viktor, ha le nem csapom! Még szerencse, hogy
én nem szoktam. Se hordani, se csapni. Ugye.