Blogosz

MESE NINCS.

Orbán Balázs nyomában

2008. február 10. 13:37 - BlogoszEditor

A székelyeket tanulmányozza Jula. Államvizsga-dolgozatának koordinálására kért fel a német hölgy, aki Freiburgban (D) tanul európai etnológiát.
Bár nem ismerem (az Európai Kisebbségi Lapok Szövetsége főtitkárának révén talált rám és kért fel), már napok óta készíti interjúját velem: egyre csak küldi az érdekes kérdéseit mailen.
Jegyzem meg, olyanokat, amiken amúgy már nekünk is el kellett volna gondolkodnunk, meg olyanokat, amelyre a válasz evidensnek tűnik, ám jobban belemélyülve nem is olyan egyszerű.

Dolgozatának címe: A székely öntudat újjáéledése.

Felhívta a figyelmet például arra, hogy erről a népcsoportról szinte lehetetlen elégséges és mérvadó forrásanyagot találni, ha az ember nem tud magyarul. Aztán kérdezi: úgy igazából is más-e a székely, mint a magyar? S nem az eredet vonatkozásában (mert ott egyszerűbb a válasz), hanem manapság. Meg, hogy különálló entitások vagyunk-e „mi, magyarok” és „ők, székelyek”. Az egyik legfogósabb kérdés, hogy ki harcol itt igazából az önrendelkezésért és ha valaki igen, akkor mire jutott.

Érdekes azt is megfigyelni, hogy milyen tévképzetek uralkodnak külföldön még azokban is, akik épp ezt a témakört tanulmányozzák. (Persze ezen tévképzetek léte természetes, de akkor is javallott ebbe a görbe tükörbe is belenézni. Nekünk is, de főleg a székelyeinknek.)
Kérdésként érkezett például az is: hogyan ébredtek ismét nemzeti öntudatukra a székelyek a diktatúra után? (Azaz mintha elvesztették volna ezt annak idején – Ceausescu örülne, ha látná egyik álmát ilyen ténykérdésként leképeződni.) Vagy: mivel mostmár két romániai magyar párt van, lehet, hogy a „szekler” bácsi inkább választ majd román pártokat? Meg: segítheti-e az autonómiát, hogyha két romániai magyar politikai alakulat is a zászlajára tűzte ennek kivívását?
Szóval érdekes témát választott Jula. Van mit válaszolni neki, bőven.

További hálás témafelvetése, - s ezzel a komolykodásból is ki lehet lépni kicsit – ez: „miként lehet a székelyt megkülönböztetni a magyartól?”
Államvizsgához persze komoly válaszokat küldtem. De egymás között azért nézzük, mik vetődhetnek még fel ilyen témában, ha lazábbra veszem, s a mi (mondjuk partiumi magyar) perspektívánkból próbálok választ adni. Előre jelzem: szeretem a székelyeket, így nem kell a bicskához kapkodni.

Székely az, aki messze lakik.
Székely az, akitől új szavakat tanulsz.
Székely az, aki megkér, hogy az üzletben beszélj a nevében.
Székely az, aki nem kér meg, aztán tojás helyett birkát kap.
Székely az, aki becsületből haza is viszi.
Székely az, aki később mégis becserélteti, mert nehéz feltörni a héját és felverni a habját.
Székely az, akiről csak népviseletes képeket találsz a neten.
Székely az, aki ha egyszer megmondta, az vagy úgy van, vagy nem, de az biztos.
Székely az, aki a disznóvágás legelején kedélyesen leitat, aztán városi ficsúrnak mond, ha átesel a disznón.
Székely az, aki jelzi: jobban kedvelte a lánya előző barátját, mert az kiásta az emésztőgödröt a kert végében.
Székely az, aki felszólít: tedd le azt az ásót, nem azért vagy itt, hogy budit csinálj a nyaralójukhoz.
Székely az, aki a restiben ismeretlenül meghív egy felesre, kiteszi a bicskáját az asztalra, majd elmeséli, hogy most a szabadult, emberölésért ült.
Székely az, aki tudja, merre nem jár a medve, így magabiztosan mehetsz vele megjáratni a kutyáját az erdőben.
Székely az, akivel visszafelé együtt futsz, mert tévedett.
Székely az, aki szereti a székelyeket, de ha az ő székén akarnak megtelepedni, elveri őket.
Székely az, aki nem szereti a székelyeket, de a sápadtarcú magyarokat és a bocskoros románokat sem.
Székely az, aki magad leszel rögvest, ha Magyarországra mész és kikéred magadnak, hogy lerománozzanak.

Más: Kriszta kedves akaratlanul is egybeesett ennek a bejegyzésnek a születésével, amikoris három nagyszerű - és témábavágó - történetet mesélt el a minap. Közzéteszem, megtörtént esetek.

Delikvens taxiban ül és közli, hol szeretne kiszállni: „La ultima petrecere de pietoni”. („A legutóbbi gyalogosbulinál.”)

Másik tettes azt meséli, milyen beteg a sógora, nehezen lélegzik: „Săracul, abia mai aspiră.” („Szegénykém, alig porszívózik már!”)

Harmadik elkövető rosszul hall, azt hiszi, hellyel kínálják a bíróságon:
- Ocupaţia?
- Nu, mulţumesc.
(„Munkahelye?” „Nem, köszönöm.”)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr542637783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.