Blogosz

MESE NINCS.

Renitens precedens

2008. február 17. 23:27 - BlogoszEditor

Ismét történelmi esemény húzott el mellettünk: Koszovó független lett.
Mondom független. Nem autonóm. Úgyhogy szerintem egyelőre üljön vissza mindenki a helyére, aki örömében felugrált Székelyföldön, vagy (támogatólag) itt nálunk, a Partiumban.

sziget-2006-0551.jpg "Igen? Uraim! Hát ez volt itt a nagy baj a székely autonómiával?
Hogy nem volt precedens? Ó, nagy kő esett le a szívemről!"

Mindenhonnan ez folyik most: Szerbiától szakadt el ma az a terület, amelyet amúgy pont a szerb államiság bölcsőjének tekintenek. Csakhogy az albánok ott már a múlt század elején is többségben voltak, a szerbek pedig már akkor is azon dolgoztak, hogy az albánokat szépen eltüntessék onnan, vagy beolvasszák. Koszovó volt autonóm is, de nem működött a dolog, a szerbek bedurvultak, az albánok is. Erőszak lett belőle. Aztán külföldi beavatkozás és végül a mai nap, amikor Koszovó (az EU és az USA nagyfiúival a háta mögött) búcsút intett Szerbiának. Pontosabban egyujjas gesztust is tett felé.
Manapság a kétmilliós lakosság 92 százaléka albán, 4 százaléka szerb, 4 százaléka más nemzetiségű. (Ja, s amúgy még – miheztartás végett - bevillantanám azt a tényt is, hogy Koszovó lakosainak 90 százaléka a szunnita iszlám vallás híve.)

sziget-2006-0571.jpg "Csak nézem itt egész este, hogy miként reagál mind a két romániai magyar politikai
oldal Koszovó függetlenségének kikiáltására."

No, de e kis kitérő után vissza ahhoz, amiről beszélni akartam ennek kapcsán. Nevezetesen a saját megszállottságaink, rögeszméink, reflexeink jönnek itt be a képbe. Meg az, hogyan tudnak ezzel visszaélni a saját hazugjaink.
Merthogy a többség akármit hall akárhonnan arról, hogy valami terület elszakadt valahonnan, rögtön azzal jön, hogy fú, mekkora precedens ez Székelyföldnek. Talán a földrengésekből, vagy egyáltalán mindenféle tektonikai mozgásból is arra következtetnek, hogy ez a székely autonómia jogalapja.

Addig nem is baj (sőt, jó) ez a nagy ügyszeretet, amíg nem jönnek a magyarjaink, hogy visszaéljenek vele. De ha jöttek, gond van.
És jöttek, hiszen folyton jönnek.

Mert csak nézem itt egész este, hogy miként reagál mind a két romániai magyar politikai oldal Koszovó függetlenségének kikiáltására. Azt szajkózzák itt a kiadott közleményeikben, hogy megteremtődött a nagy ... na mi? Úgy van: precedens.

Igen? Uraim! Hát ez volt itt a nagy baj a székely autonómiával? Hogy nem volt precedens? Ó, nagy kő esett le a szívemről!

Mert én meg azt hittem az elmúlt hosszú évek során, hogy a fő gond az, hogy a kutya sem dolgozik érte. Meg akármerre jártam és akármilyen EP-képviselőkkel vagy kisebbségkutatókkal váltottam szót, ők is úgy látták, hogy az egyébként nyilván sokkal összetettebb képben egy nagy paca is van. Az nevezetesen, hogy a romániai magyar vezetők közül senki nem tesz keresztbe egy szalmaszálat sem az egészért.
Csak a szöveg van, csak beszélnek róla, csak kampányolnak vele. Aztán mindig a nagy csend.

De most jött az RMDSZ is, meg az SZNT is és a mai szép napon elmondták, hogy na, van precedens. Hát, gratulálok.

Akkor most mi lesz? Lehet már netán dolgozni az ügyön?
Vagy most mi van? Ezután milyen fontos hozzávaló nem lesz még? Konjunktúra? Konstelláció? Esetleg kedv?
Szerintem főleg érdek. Az nem lesz továbbra sem a rommagyar politikai körökben. Eddig sem volt.
Meg aztán úgy fogják fel, hogy vagy a romániai politikai életben maradnak (és megmaradnak), vagy az autonómián dolgoznak és akkor kipaterolják őket számos fontos döntéshozó és végrehajtó posztról. Van is ebben valami. De ezzel együtt szerintem még mindig leginkább az üzleti (csoport)érdekek a legerősebb fékezői az egésznek.

sziget-2006-06511.jpg "Választási kampányok jönnek itthon. És a magyar népszokás szerint ilyenkor van a
nagy autonómiázás ideje."

Úgyhogy ne precedensezzünk már.
Jó, tudom, választási kampányok jönnek itthon. És a magyar népszokás szerint ilyenkor van a nagy autonómiázás ideje. De ez csak politikai folklór. Amit ráadásul szó szerint népviseletbe öltözve adnak elő ilyenkor egyes kétségbeesettebb politikusaink.
Ám ha valaki tényleg dolgozna itt a székely autonómián, még annak a szájából is furcsán hangzana ez. Ugyanis eleve hibás.

Hiszen nézzük csak: Koszovó független lett a mai napon. Azaz elszakadt Szerbiától. Székelyföld esetében meg autonómiáról megy a nagy szövegelés. Azaz önrendelkezésről, ami nem jelent elszakadást.
Ráadásul Koszovóban erőszak és vér és külföldi beavatkozás előzte meg az egészet. Az Erdéllyel való párhuzam tehát csak kábé annyira áll, mint Mózsi bácsi a hatodik feles után.

sziget-2006-0611.jpg "Erdélyben is van esély, van lehetőség."
(A fotókat a budapesti Sziget feszten készítettem, egy francia birkashow alkalmával.)

Tehát maradjuk annyiban, hogy Koszovó nem jelent precedenst. Érvnek esetleg valóban jó. Lenne, ha valaki komolyan csinálná az egészet.

Jó lenne hát leszakadni erről az „analógiáról”. Erdélyben is van esély, van lehetőség. Csak másra. Nem függetlenségre, hanem autonómiára.
Akkor is, amikor nem kampány van és nem emlegetni kell. Nem tűnt fel? Vagy lehet, hogy igen, csak jobb ezt elhessegetni, mert kockázatosabb lépni érte, mint mellette masírozgatni fel-alá, nagy peckesen...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr602637786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Vazek 2008.02.18. 10:34:52

Az autonómiát nem jó összekeverni a függetlenséggel. A mai értelembe vett Erdélynek még autonómiára, úgy értem területi autonómiá ra sincs esélye,nem hogz függetlenségre, hiszen erre csak a magyarok vágynának, akik immár szórványban élnek itt, bár hajdan a románok között is volt olyan, aki szerette volna Erdély autonómiáját, csak azt manapság nem tanitják, nem hangoztatják, és valószinúleg nem is sok ilyen van már a románok között. A Székelyföld autonómiájára viszont minden esély és feltétel meglenne, kivéve a legfontosabbat: a román hatalom belelegyezését, de belegyezés Koszovó esetében sincs a szerbek részéről, és ha nem is inditanak háborút, zavargások még sokáig leszenek ott. Szőkelyföld estében autonómia ügyben még perecedensért sem kell Koszovóig menni, bár mondom, az a precedens csak a függetlenség kivivásásra hozható fel, s a székelyek ennél kevesebbet kérnek és azt is sokkal békésebb eszközökkel próbálják elérni. Precedensként emlithető a hajdani Maros Magyar Autonóm Tartomány, amit nem egészen jószántokból hoztak létre a románok annak idején, s amint lehetett meg is szüntették, de mégis csak van perecedens. És láss csodát Romániának semmi baja sem lett tőle, csak az etnikai arányok megváltoztatása volt lassubb abban az időben, de a fejlődés üteme nem. DE autonómiát élveztek a székelyek a hajdani független Erdélyen belül is évszázadokon keresztül, azért nem tudnak belenyugodni jelenlegi helyzetükbe.