Blogosz

MESE NINCS.

Van idom irni (es jo hosszu cimeket adni), mert ma ugysem csinalunk mar semmit, csak keszulgetunk vissza Fresnoba es Coronat - la cerveza mas fina - nyomatunk

2008. március 22. 03:30 - BlogoszEditor

Azt az arcat lattam ma Mexikonak, amelyikre szamitottam: katasztrofalis. Es eppen ezert tetszetos. Az elviselhetetlenseg adja a varazsat.
Elore szoltak, hogy ne menjek oda. Ugyhogy meg jo, hogy odamentem. A vendeglatoim szerint Romaniat lehet ott latni, a hotel alkalmazottai meg attol ovtak, hogy ott kosz, ricsaj es lovoldozes van. Ugyhogy koran reggel felszalltam a buszra, amelyik atvitt Tijuanaba...

Mint az elozo bejegyzesben is jeleztem, allitolag a vilag legforgalmasabb hataratkeloje a San Diego es Tijuana kozotti. Uzenem Bors-Artandra: masfel perc alatt jutottunk at rajta. Harom merfold megtetele utan pedig meg is erkeztunk a mintegy ketmillio lelket szamlalo legelso mexikoi varosba.

Amelyik joreszt arra van beallitva, hogy jon a sok turista az Allamokbol, s minden baromsagot surgosen el kell adni nekik. Nem is panaszkodhatnak: ahogy lattam, a kereslet is nagy kulonfele olyan dolgok irant, amelyek foloslegesek, de legalabb rondak es cikik.
Pedig en direkt olyan jaratot valasztottam, amelyik a reklamfuzet szerint nem bevasarloturizmusra szakosodott, hanem varosnezo korut. Ennek ellenere osszesen annyit neztunk varost, hogy a gagyisagok setanya fele vezeto uton a sofor bemondta a mikrofonba, kiket abrazol az a harom szobor, amelyek mellett elhaladunk. Aztan kitette a bandat azon a mintegy harom kilometeres setanyon, ahol az otthonrol is ismeros szines, folosleges akarmiket aruljak. Ugyhogy most nem pazarolom az idot a zsibvasar bemutatasaval: ez a vilag szamos elmaradottabb pontjan ismeros, igy nalunk is.

Ami viszont ujdonsag, az az, hogy akarmerre mentem, ugy nezett ki, hogy csupa koztorvenyes bunozo van az utcakon. Leirhatatlan az erzes - amely erzes persze csak azt jellemzi, aki szamara nem ismeros a mexikoi nepesseg, meg a feeling. Persze valojaban csak alig a feluk lehet gengszter vagy prosti, de az volt az elso benyomas, hogy mindenki az. Elkepeszto igy jarkalni koztuk az elejen.
Biztosan perverz vagyok, de ez nem felelemmel tolti el az embert, hanem racsodalkozassal, sot, rokonszenvvel: akarhol, akarmerre pillantasz, azt latod, amit a filmeken vagy a spanyol nyelvu rap klipekben - s keptelenseg ettol a hulye sztereotipiatol szabadulni az elso orakban. Felspecizett vagy eppen a vegletekig lerobbant kocsikban sotet boru marconak nyomatjak, kicsipett senoritak tarsasagaban. Az utcan pedig ugyanilyenek jonnek szembe. A rendorok is pont olyanok, csak eppen egyenruhaban vannak, ugyhogy biztosan kettos jatekot jatszanak - otlik fel.

Es az ilyen madarakat mint en, akik az Allamokbol ruccannak at, allandoan szolongatjak a ravaszok. Korulbelul harom kilometernyit setaltam ezen a korzon, s amikor masodszor jartam ugyanarra, mar statisztikat keszitettem: egy ekkora tavon nyolcszor kinaltak nekem lanyokat, ebbol ketszer kiskoruakat is, ketszer perverziot akartak ramsozni, haromszor masszazst (de ha nem eleg, akkor lehet erotikus is - tettek hozza), tizenegy vendeglatoipari egysegbe hivogattak (esetenkent tuszkoltak volna) be, tizennegyszer akartak taxit szerezni nekem, a megszamlalhatatlan bazar elarusitoi pedig minden lepes megtetele utan tudattak, hogy naluk a legzsirabb minden.
Emellett minden harmadik sarkon egy-egy szamar volt, amelyikkel fotozkodhat a hulye turista. De ezek a szamarak csikosak. Mint megtudtam, sima, szurke allapotukban nem ment az uzlet, ezert a kisvallalkozok egyszeruen befestettek oket, hogy ugy nezzenek ki, mintha zebrak lennenek. Szornyu. Es azt mondjak, ha eso jon, ezekrol a zebrakrol patakokban folynak le a csikjaik. Eso ugyan most nem jott, de az is nagyon edes volt, ahogy egy-egy ilyen unatkozo es elgyotort zebra szamarbogesben tort ki.

De szamomra az igazi erdekesseg az, amit az amerikai busz soforje mar akkor tudatott, amikor meg at sem mentunk Tijuanaba: azt mondta be, hogy a varos legbiztosagosabb reszeben leszunk mindvegig.
Nos, eppen ez az, ami igazan hozzajarul ahhoz, hogy egyfajta rezervatumban erezze magat az ember: lathato ugyanis, hogy a mexikoi hatosagok igyekeztek ezt a par utcat mintegy kivonni Tijuanabol, az ott megfordulo (zommel amerikai) turistak kedveert: minden masodik sarkon rendor posztol, rengeteg a rendorauto es a jaror. Es meg igy is alig sikerul visszatartani a bunozest: az ott toltott par ora ot ora alatt ebben a kulonlegesen orzott ovezetben harom olyan razziat lattam, ahol gengsztereket kapcsoltak le, tuszkotak fel rendorsegi terepjarokra es bilicsbe verve szallitottak el. Mindez abban az oveteben, amelyik koztudottan zsarukkal telitett. Uhh, mi lehet a ketmillios varos tobbi reszeben?
Mi tobb, Mexiko deli resze annyira helyre akarja hozni a hirnevet, hogy az elfogottak egy reszet plexiuveggel korulvett, minden turista altal lathato kis bodekban tartjak bilincsben egy ideig. Hogy lathato legyen, milyen hatekonyan dolgoznak. Egy razziat en is lefotoztam (maj feltoltom, ha szerzek egy USB-kabelt), harom haramiat rangattak fel a platos rendorsegi terepjarora es kotoztek le, mikozben ket masik hatosagi auto is erkezett biztositani a terepet. Az egesz Stupid Square bamulta a jelenetet.
A tobbseg eskuszik ra: ez nem hollywoodi fogas, hanem tenyleg veszelyesek akiket lekapcsolnak.

Viszafele az USA-ba aztan csodas a panorama: a mi leptekunkkel merve hatalmas Tijuana szamos dombon terul el, mindegyik teljesen beepitve. Ez az a tulnyomo resz, amelyet nem jar be amerikai turista es ahol - vadromantikus fantaziam, a hirek es az amerikaiak szerint - eppen emiatt minden nap tombol az orulet.

Az USA hatarahoz kozelitve nagyon hosszu, kettos, parhuzamos kerites: a mexikoi oldalon egyszerubb es alacsonyabb, az amerikain komoly es magasabb. Ez hivatott elso korben megakadalyozni a zoldhataron valo atjarast. A mexikoi oldalon kilometer hosszan keresztek diszitik a keritest. Azok emlekmuve ez, akik eletuket vesztettek, amikor megprobaltak az Allamokba szokni. Sok-sok kereszt. Meghato, nem tagadom.

Aztan mar San Diegoban vagyunk, ujra az USA. Itt jo azert vegre. De egy kis kozjatek meg becsuszik: hallom ugyanis egyszercsak, ahogy a buszon egy addig angolul beszelo holgy romanul ripakodik ra a gyerekere. Hatrafordulok, kicsit orulok is (beztos hue vaok), s en is romanul szolok hozza. Kerdezem, mi jaratban, s hova valosiak. A no nem valaszol, sot, lathatoan irto zavarba jon. Hol ram pillant, hol ki az ablakon, hol vissza, de egy szo sem hagyja el az ajkat tobbe. Ugy nez, mintha rajtakaptam volna ilyen messzesegben, hogy o roman. Hat, tiszta rohej.
Fuck you akkor, gondolom, s maris atszallok a masik buszra, amelyik visszahoz a hotelhez.

Ezen mar egyedul vagyok, a sotet fekete boru sofor baratsagos es kerdezi: honnan jottem? Az elozo elmeny, meg a faradsag miatti rovidre zaras okan azt mondom: from Hungary. Erre a fekete felderul: oh, Budapest, very nice. Aztan szoba kerul Romania is. O ugy tudja, az az orszag Ceausescu bukasa utan darabokra szakadt. Mindkettonket ki kell abranditanom azonban.

Jol van. Magyar vagyok, vegulis maradjuk ennyiben. Hiszen amint lattam, Romaniabol szarmazni itt meg annak is ciki, aki onnan szarmazik.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr442637797

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfer · http://Felldoznmmagam 2008.03.22. 10:58:16

Nagyon jó kis élménybeszámoló, várom a folytatást. Bárcsak én is ott lehetnék. Min dig vágytam világot látni, de arról már lekéstem. Valószinűleg rosszkor, rossz helyre születtem, de az érdeklődésem attól még élénk. Amúgy a busszos nőre visszatérve, ha sokáig igy folyatatódik a románok benépesitik még a Déli- sarkot is csak Romániában fogy a lakosság. Idehaza borzasztóan büszkék magukra, de ha nyugatabbra mennek, akkor már nemigen hangoztatják dako-román eredetüket.