Blogosz

MESE NINCS.

A mátrix újratöltve

2008. április 04. 01:24 - BlogoszEditor

Nem az én dolgom eldönteni a létét, mégis közlöm, hogy van isten.

Nem csak azért mondom ezt, mert vége lett a romantikus trógerkodásnak és ismét a turisták valóságtól elrugaszkodott életét élem.
És nem csak azért, mert legújabban San Francisco csodáit sikerült megnézni (Golden Gate, Alcatraz, Chinatown stb., stb., stb.).
Sőt, nem is csak azért, mert visszajöttem Clovisba a vendéglátóim birtokára, ahol egy narancsliget közepén lakom (ötszáz narancsfa veszi körül a házat, minden nap szedhet és készíthet igazi narancslevet magának az ember - már aki itt új, a háziak ugyanis a maguk részéről már rég unják).

Hanem azért is, mert élek, pedig a statisztikák és az értők kommentárjai szerint már halottnak kellene lennem.

Sebességtesztelő napot tartottunk ugyanis. Csodálatos érzés autópályán vezetni a nagy, erőteljes, automata sebváltós kocsikat. Csak gáz és fék, semmi mással nem kell törődni. Ezt még ki kell próbálnom sokszor, pedig eddig is eszméletlenül sok autópályát volt már szerencsém látni a lófrálások során.
Aztán a quad (más néven ATV) következett, mégpedig egy olyan típus, amelyik az átlagosaknál erőteljesebb és gyorsabb. Ezzel épp egy vízgyűjtő csatorna töltésén téptem, s egy meredek lejtőn (szinte fal) készültem lemenni, amikor majdnem véget értem.
Kicsiny közönségem beállt, hogy megnéz, ahogyan azt kell, én a lejtő tetején gázt adtam, s azzal gyerünk. Mindenki figyelt, ám mint később kiderült, az a hatalmas betoncső is, amelyik növényzettel benőve épp az utamban állt.
Hogy az ott van, arra csak akkor jöttem rá, amikor a jól fergyorsult quad frontálisan belerohant a csőbe (amelyen egyébként át is fért volna, fene tudja, mire használnak épp ekkora monstrumokat, s főleg miért hagyják szanaszét).
T-bone. Így hívják az ilyen ütközést, amikor T alakban találkozik a két szereplő. A cső a T teteje, a szára pedig én voltam, a quaddal.
A jármű precízen a közepébe csapódott, én pedig mentem tovább, fejjel előre, ahogy azt a tehetetlenségi erő diktálja. Szépet úsztam a levegőben, s körülbelül 40 mérföldes sebességgel - ez testvérek között is 60 km/h - fejeltem le a betonhengert.

Aztán jött a csoda: feltápászkodtam, odamentem a többiekhez, s egy darabig szép csendben nézegettünk. A helyzet ugyanis az, hogy ilyen esetekben és/vagy alapon a következők szoktak történni: szétloccsan a fej, összetörik a gerinc, meghal/lebénul a delikvens. Vagy életben marad, de kitörnek az első fogai, széthasad a koponyája, összetöri az arcát, csonttöréseket szenved. Mindenképp mentő viszi el. Itt már nem egy ilyet láttak.
Na ehhez képest megúsztam egy gigantikussá dagadt térddel, kibicsaklott csuklóval és egy kis bőrhiánnyal az orromon. Az egyik szemtanúm nem épp ma született bárány, sokat látott már, de még ma sem hiszi amit ekkor. Főleg azt nem, hogy azzal együtt szemlélgette aztán a helyszínt, akit egy perccel azelőtt biztosan látott meghalni.

És itt jön be az, amiről az előbb beszéltem. Nem tudom miért, de ott és akkor atomreflexeim lettek, talán ennek köszönhető, hogy most itt írok lazán és nem valahol kísértek. A levegőben töltött kábé egy másodperc alatt ugyanis sokminden történt, annyira sok, hogy nem értem, hogyan férhetett bele ilyen kevéske időbe: realizáltam, hogy mi történik és, hogy jön a beton, a jobb kezemet előenyújtottam, hogy az előbb érkezzen mint én s csökkentse a becsapódás erejét, a másik kezemet pedig a fejem elé kaptam, védőrétegnek.
Nem voltak ezek tudatos reakciók részemről, de mégis tisztán emlékszem, hogy tudtam, mit kell tennem, ha élni akarok. Végülis ennek nyomán mondhatom, hogy megmentettem a saját életemet. Már ha én mentettem meg. Ez ugyanis több volt jó reakcióidőnél, gyors reflexeknél, sőt, orbitális mázlinál is.

Most csendes nap van, nincs semmi program, van időm mélázni azon, hogy ki segített még abban az egy másodpercben, honnan, s miért pont akkor, meg ilyenek. Remélem, jövő hére lemegy a térdem akkorára, hogy nyomogatni tudom majd a pedálokat, ugyanis el kell vinnem egy terepjárót San Franciscóba.
Addig elmondhatok még egy pár hálaimát. Most világosan látom, hogy van kinek.

És megnéztem: a quad sem lett totálkáros, némi javítás után kihozhatjuk majd a garázsból, fog az még fel-felbőgni a kaliforniai éjszakában.

Úgyhogy ti is vigyázzatok magatokra, feleim. És midegyikőtökre vigyázzon az is, aki ezek szerint mégis rám is.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr72637801

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Alfer · http://Felldoznmmagam 2008.04.05. 12:23:33

Vigyázz magadra, te, most emelték meg a fizetésedet. Ráérsz ,még kilépni a testedből, s aztán meghalni itthon is lehet, bár kevésbe romantikus körülmények közott, de a végredmény szempontjából ez már másodlagos.

francesca 2008.04.06. 01:06:00

Iszonyatosan stresszeled az őrangyalod. Ne vezess gyorsabban (illetve jelen esetben ne repülj), mint ahogy ő repül. Örülök, hogy túlélted! Az ilyen balesetek mindig jelként szolgálnak, és valamire figyelmeztetnek. Legalábbis az én életemben ehhez hasonló balesetek esetében volt. Gyere haza. Hiányzol a kettes oldalnak ;)

Andi 2008.04.07. 11:24:00

Nana! Szeretnenk meg sokaig olvasni az irasaidat! Vigyazz magadra! :)

Örs 2008.04.08. 20:03:31

Alfer, otthon meghalni olcsóbb is, majd úgy igyekszem. Francesca, majd meséld el ezeket, érdekes. Andi, az írásaimat gyakorítanám, de oly nagyon dög vagyok mostanság írni. Köszi mindegyikőtöknek. :)

renczcsaba 2008.04.12. 11:28:39

Tegnap találkoztam Tariceanuval Berettyószéplakon (tudod, ott Margittától balra...). Miután érdeklődtünk egymás egészsége felől, kérdezte, hogy van az Örs, aki a kettes oldalon annyi szépet szokott róla írni. Mondtam, hogy nagyon jól, épp a lehetőségek hazájában feszegeti saját korlátait. Nem kell félteni, kemény fejű gyerek, az, mondta. Ő is olvassa a blogod?!?! (ha-ha-ha).
süti beállítások módosítása