Blogosz

MESE NINCS.

(V)álság

2009. október 01. 00:35 - BlogoszEditor

Gondoltam, írnom kellene a kormányválságról. Mert ez megint valóban súlyos, komoly és az egész ország fejlődését gátoló eseménysorozat. Tényleg a saját bőrünk bánja már megint azt, ami Bukarestben történik.
Ám nem lehet róla írni. Mert ennek a kormányválságnak két alaptényezője hiányzik. A kormány és a válság.

A tavalyi választások óta ugyanis az országnak nincs kormánya. Ugyanakkor válság sincs, csak színjáték van. És ez nem szójáték, hanem politikai realitás. És nem azért, mert én mondom.

Elegendő megvizsgálni, mi szükséges egy kormányzathoz, s mi van meg ebből. Ami kell: pártok, kormányprogram, minisztériumok, miniszterek, apparátus, végrehajtási hatáskör és képesség. Nos, jelenleg igazán körülhatárolható pártok eleve nem léteznek, helyettük különböző neveket viselő bandák, szervezett bűnözői csoportok vannak. A minisztériumoknak is a megnevezése minisztérium csupán ezekben az években, valójában egyszerű sikkasztási hivatalok, befolyással való visszaélési centerek, bűnelkövetési eszközök. Miniszternek nevezzük az egyes szakosított fehérgalléros klánok koordinátorait, akik többnyire a törvényesség határán ide-oda rohangáló nagyvállalkozók. Az apparátus pedig az, amelyiknek egyik része a valós munkát végzi, a másik pedig elkendőzésből az ügyintézést mímeli. Volt alkalmam egyszer a kormányszékházban hetekig követni, milyen munka zajlik a kabinet hivatalaiban. Röviden: olyan, amilyen a parlamentben is, azaz lényegében fekete, az egyszerű hivatalnokok részéről pedig lógás és láblógatás.
Ami pedig a végrehajtási hatáskört és képességet illeti, az lényegében nulla. Ugyanis az összes valós hatalmi központ (döntéshozatali és végrehajtási egyaránt) áttevődött a kormányhivatalokból a pártszékházakba, a kormánytagoktól a pártvezetőkhöz - azaz az egyes tárcák manővereit helyi és országos köztörvényesek vezénylik, a döntések az ő érdekeiket követik és képezik le.
A kormányprogramról meg megállapítható: a hivatalosan vállaltnak az alaptételeiről már rég elismerték, hogy képtelenek követni. A nem hivatalos, de annál valósabb kormányprogram pedig gyakorlatilag megtalálható a Büntető Törvénykönyvben is - csak ott szankciók is járulnak hozzá.
Ennyit a kormányról.

Ami a hozzá kapcsolódó állítólagos válságot - a PSD és a PD-L "együttműködését", majd "szakítását" - illeti, az választási színjáték, kampánymozgások sorozata. Tehát nem válság.
A részletek lényege, hogy az államfőválasztás előtt a legfőbb esélyes, azaz Traian Băsescu imázsgyakorlatokat végez: a "kényszerből, nemzeti érdekből" kormányra emelt - de lényegében ezzel sakkban tartott - PSD-től most igyekszik elhatárolódni, hogy támogatást nyerjen saját választótáborában. Ám úgy, hogy magát a "kormányt" egyelőre ne buktassa meg, mert akkor épp a voksolás előtt éleződne ki túlságosan is a versengés, a harc. Sőt, Băsescu akár saját pártjától, a PD-L-től is hajlandó lenne már elhatárolódni egy időre, csak azért, hogy akár függetlenként indulva megnyerje a választásokat.

Úgyhogy elnézést kérek, ha valaki eddig elolvasta ezt a szöveget, mert igazából nincs szöveg. A témáról ugyanis lényegében nincs mit írni. Mivel nincs téma.

Tulajdonképpen a posztkommunista Románia történelmében, történetében a legtöbbször nem az volt az igazi, a lényeges téma, amit tematizálás végett elénk dobott a politikum. Az igazi témák mellett rendszerint elment-elmegy a többség. És ha egyáltalán meglátja nagyritkán, még ki is kerüli.
Nem szeretik, ha felhívják a figyelmüket bármire is. Mert nem is szeretnek figyelni. Az is igaz, hogy alig van, akire tényleg érdemes lenne. Egy ujjamon meg tudom számolni, egyet tudok mondani, azok közül, akik még nem haltak meg.

Az 1989 utáni Romániának egyetlen felelős, igazán tettrekész és gerinces első embere, államfője volt eddig: Emil Constantinescu. Aki tettrekész is maradt - a készenlétből kilépni, tenni ugyanis nem sokat tudott. Mivel semmilyen érdekcsoport nem állt a háta mögött, a múltja is kristálytiszta - nem illett bele a képletbe. Ezért államelnöksége idején egyszerűen elszigetelték, blokkolták.
Lehetett elnök négy évig, de mit sikerült elérnie egy ilyen, kommunista múlttal nem bíró, titkosszolgálatokkal soha együtt nem működött, panamákban egyáltalán nem részes embernek ebben az országban? Semmit.

Onnan jutott eszembe most ez, hogy Constantinescu ma itt járt Váradon. És arról is beszélt, mennyire áltematikák mentén zajlik manapság minden.
Közben elnéztem a viselkedését, a gesztusait a sajtótájékoztatón, s hallgattam amit mondott. Épp olyan most is, amilyen elnökként is volt: reprezentatív és meggyőző. Szinte büszke az ember, hogy ilyen államfője volt - csak épp az államra nem lehetünk büszkék, az ország nem igazodott soha hozzá.
Mert nem olyan, mint a romániai ideál. Hiszen talpig úriember benyomását keltő, kifogástalan viselkedésű, enyhén arisztokratikus tartású, elegáns fellépésű, koherens stílusú, logikusan, tisztán, megalapozottan érvelő, higgadtan kíméletlen, kimérten nyílt ember. És csak mondja, ontja az igazat. És lényegében senki sem figyel rá. Ma sem, s az elnöksége idején sem.

dsc_0312.jpg Így járt ma Constantinescu Váradon (is): a legtöbben hátat fordítottak neki, mint anno

Mire is jutott? Amíg a legfőbb állami méltóság volt, addig sakkban tartották. Pártját pedig, az akkor kormányzó PNŢCD-t nemkülönben blokkolta a kabinetben az akkori "koalíciós partner", az ilieszkánus FSN-ből kinőtt PD. Amely ma PD-L néven van éppen hatalmon, s amely Traian Băsescu pártja.
Feledhetetlen az is, hogy államfősködése végén Constantinescu tartogatott még egy meglepetést: rendkívüli nyilatkozatban jelentette be, hogy nem indul újabb mandátumért, s tudatta, hogy legyőzte őt a Securitate. Úgy tapasztalom, sokan a mai napig nem értik, milyen döbbenetes ez, és mennyire érint minden egyes romániai lakost.
És ez az örök győztes azóta is hatalmon van. A neve mostanság PSD, PD-L, PNL, PRM, RMDSZ, MPP stb.

Nem fűznek gyengéd érzelmi szálak Constantinescuhoz, mégis megvártam még a távozását is, mintha legalábbis a barna bőrű fáknál lesném lépteit. Sőt, pont egy barna bőrű fánál ácsorogva néztem, ahogy bekászálódik a szolgálati autójába, s maga elé mered.
Neki is kijár élete végéig az államfői státusz, ezért hivatalos konvojjal közlekedik. Ahogy a rendőrautók között elhúzott mellettem a limója, egy fáradt és megfáradt, magába révedő exállamfőt láttam a hátsó ülésen.

Amint eltűntek a forgalomban, s utána beszálltam én is a kocsimba, a rádióban megszólalt Băsescu. Aki nemrégiben azt nyilatkozta: "Constantinescu sosem létezett igazán, mint Románia államfője".
Na igen, de végülis Románia is alig létezik. Leginkább olyan, mint ez a kormányválság: az alapvető összetevői hiányoznak.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr172637926

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

csimbok 2009.10.01. 10:14:46

Nagyon tetszett Emil bácsi, főleg amikor Jos Ilieszku elnök elvtárssal tévévitázott. Sokat ígért, keveset tett. Mondod, elszigetelték, de szerintem lehetetlenség nincs csak tehetetlenség. Mint államfő kérhette volna Iljics apó törvényszék elé állítását a bányászjárásokért. Avagy Vökörujú bácsi letartóztatását a famaffia ügyében. Stb. De nem lett semmi, mert Roma-nia a korlátlan lehetetlenségek országa, Emilestől, Ciorbeástól, mindenestől. Uff, Cs.