Blogosz

MESE NINCS.

Az írott szó hatalma

2009. október 12. 00:01 - BlogoszEditor

Üldöz a magas kultúra ezekben a napokban.

Alig idéztem az előző postomban egy gyöngyszemet, máris rátromfolt - mégpedig nemcsak erre, hanem az egész lakosságra - maga az államfő. Ez aztán az igazán magas kultúra. Egyenesen az elnöktől jön.
A kampányban lévő Băsescu egy tévés show-ban ma idézett ugyanis az egyik saját költeményéből, amit még ifjúkorában írt. Ilyenek vannak benne például (bocs, de a román karakterekkel való átírást ezegyszer már nem vállalom, miképpen a románul nem tudóknak a fordítást sem - eléggé lefárasztott az is, hogy elolvastam):

"Deasupra-ti cerul se inalta
Si de pe el privesc in jos,
Sute de stele ce-l admira
Pe bravul om prietenos.
(...)
Iar dupa luni de mers pe-ntinderea albastra,
Intors din nou la tarmul tau iubit,
Ai alergat grabit spre casa,
Sa vezi iar chipul mamei fericit.
Casa era pustie si cernita
Si ai plecat in Cer, spre cimitir,
Ca sa asezi in tarana proapsat ravasita
Un trandafir, trei lacrimi s-un sarut."

Szóval kábé úgy ír(t), mint aki nem tud.
Vagy mint bárki, aki elég ifjú, és még van szíve, de még nincs stílusa. Általában véve is: az ilyesmi annál inkább megbocsátható, minél fiatalabb korban követi el az ember.
De ilyenekkel kampányolni, ezzel mutatva "az emberi arcot"...
Uramfia! Vajon mi minden vár még ránk ebben a választási kampányban, hány orvtámadást és milyen szellemi terrrort kell elviselnünk, ha ez így kezdődik?!
Amúgy az államfő sem volt mindig ilyen kifinomult. Ebben a műsorban szavalt, ám megsett már, hogy élő közvetítés során nemes egyszerűséggel azt tudatta, hogy leszophatják.
És ne felejtsük el, hogy nem csak Băsescu szereti villogtatni frissen fényesített intellektusát, kultúrahabzsoló fogait. Hiszen - hogy hamarjában csak kettőt említsek - régebben például Gigi Becali is beszélt már a tévében a filozófia leglényegéről, a nemes lelkű Adrian Năstase pedig kisebb múzeumnyi festményt harácsolt össze, lopott közpénzekből.

No, de - ha én itt mostanság másoktól idézgettem, akkor - magam sem kerülöm el, hogy beálljak a közröhej rivaldafényébe.
Hiszen zsenge koromban én is írtam verset. Összesen egyet. (Többet is megpróbáltam, de mindig rámtört a tudat, hogy már így is túl sok költőcske van Váradon is, aki a papírok összekenésével veszélyezteti az esőerdőket, nem akarom én is bonyolítani a helyzetet. Sajnos, erre azóta sem jöttek rá jópáran, akik még manapság is felszegett állal, s mély irodalmi küldetéstudattól meghajtva pocsékolják a papírt Ady városában is.)

A régi kincsek fiókjában megkerestem tehát a versemet. A címe: Folyamat.
Például aszongyahogy:

"Hajnali szürkületben
ácsorog
a tétova tudat

Zavart mosolyba
öltözve
régi-új társat kutat

Langymeleg illúzió
borítja a csendet

Cigarettafüsttel kiszabadul,
körbenéz,
s egy sarokba menekülve
vár
rám egy emlék
."

Hinnyes.
És annak idején még azt is értettem, miért tördeltem ezt ilyen bénán (mondanivalója volt még ennek is, ugye, de már abszolúte nem hallom, mit mond). Miképpen azt is tudni véltem, mi a rejtett, csakis értőknek szóló, szubtilis üzenete annak, hogy a központozást hol használom, hol nem.

Ennél jobban már csak azon tudok nevetni, ha előkerülnek a - még ennél is sokkal korábban keletkezett - sci-fi novelláim. Mert természetesen ilyeneket is írtam még az ókorban. Mint oly sokan.
Ezen örökbecsű műveknek a keletkezéstörténete egy frenetikus kulturális impulzushoz köthető: a főszereplőimet ugyanis a Modern Talking tagjairól Dieternek és Thomasnak neveztem el. Az alkotói hév pedig általában akkor csúcsosodott ki bennem, amikor mások szocialista hazánk felemelése céljából közhasznú munkát végeztek. Vagyis többnyire akkor írtam (például a tejfeldolgozó üzemben), amikor kötelező gyakorlatra - azaz némi ingyenmunkára - tereltek ösze minket egy-egy hétre, suli helyett.

Idézek ezekből a nagyívű prózai alkotásokból is - az államfőnek ajánlva eme remekbe szabott passzusokat, aki épp az előbb és nyilvánosan vágta fel a művészi vénáját:

"V. fejezet
Thomas és Dieter összenéztek. Mindketten visszaemlékeztek Thomas kezdeti rossz előérzetére.
Egyemberként cselekedtek. Klaus tüzelt, ugyanakkor Thomas teljes sebességre kapcsolt. Dieter azt próbálta megállapítani, mi maradt egyáltalán épen a hajóból.
Az ütközés elkerülhetetlen volt... Az amúgyis megrongálódott Peace teljes sebességgel belerohant az egyik ellenséges hajóba."

...később...

"VII. fejezet
Dieter tudta: nem sok remény maradt számára s a még mindig ájult Thomas számára a túlélésre. Nagyon nehéz lesz elérni az űrállomást... Életében először úgy érezte: fél, szörnyen fél, sőt, retteg. A lassan közelgő halál gondolata megbolondította."

...aztán...

"XI. fejezet
Thomas egyedül volt a szobában, amikor magához tért. Valami már ébredése pillanatától fogva zavarta. Körülnézett a szobában, de semmit nem talált, ami idegességre okot adott volna, ígyhát úgy döntött, felkel."

...de főleg...

"XIII. fejezet
Amint a Titan közelébe ért, beleszólt a mikrofonba:
- 43-as bombázó a Titannak! Ne féljen, itt vagyok maga mellett, gyerünk, tüzeljen!
Dieter nyomban felismerte barátja hangját:
- Thomas, te vagy az? Hiszen még nem vagy egészséges! Ne csinálj őrültséget, menj vissza!
A meglepett válasz így hangzott:
- Dieter, te itt? Minden esetre jó, hogy megint együtt harcolhatunk! De tüzelj már, az istenedet!
Dieter nem vitatkozott, lőtt. Lassan azt sem tudta, mire, csak lőtt, lőtt és lőtt elvakultan.
Egyszerre három hajó is felrobbant, csodálatos fényjelenséget okozva. És egyre több követte. Dieternek úgy tűnt, hogy megannyi fényes Nap ragyog az előtérben. Azonban ezt az ellenséges hajók sem tűrték karba tett kézzel..."

Jáháháhá. :)
Hát ilyenek vannak. Kíméletes leszek az olvasóval, nem folytatom az idézgetést. Inkább itt röhögcsélek magamban tovább ezeken a régesrégi klasszikusokon.
Úgy látom, ilyen irodalmi munkásságot magam mögött tudva nekem is indulnom kellett volna az elnökválasztáson.
Bár tény, hogy ez az utolsó novellám, amelyből idéztem, befejezetlen maradt. Már nem emlékszem pontosan, hogy miért is: vagy kifogyott a gyolyóstollam, vagy megjött az eszem.

Persze az államfőjelölteknél néha ez is fordítva működik: egyre vastagabban fognak a tollaik, és elmegy nekik.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr242637932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Havasi Gyopár 2009.10.13. 16:20:33

Értem én (sci-fi) - de ki az a Klaus :)? Egyébként ezek a politikusok egyre lököttebb cseleket vetnek be! Ugyebár nemrég az volt egy kampányfogás, h leereszkedtek a nép egyszerű fiai közé és pl. tehenet fejtek! Vagy utcát sepertek, ha jól emlékszem! Úgy tűnik, egyre inkább elvesztik az arányérzéküket, avagy ennyire hülyének nézik a választókat? Netán-részben - nem potyára?

Blogosz 2009.10.13. 16:38:48

Ha jól emlékszem, Klaus saját ötlet volt. Azért épp német név, hogy művészileg illeszkedjen a többihez, egységes egészet alkotva. :)

trix 2009.10.25. 08:46:47

Basescu verse érzelgős, giccses - szerintem - de sajnos vannak elegen, akikre pont ilyen ízléstelenségekkel lehet hatni. Pl. azokra, akik megvásárolják a világító kínai műanyagfeszületeket, a piaci giccsfestményeket stb. És ezek kelendő cikkek nálunk :) A te versed viszont valódi. Kár, hogy nem írtál többet...