Blogosz

MESE NINCS.

Nyugi

2010. április 14. 01:45 - BlogoszEditor

Mennyire más volt minden, amikor még az akkori MDF-elnök Lezsák Sándor kosztját ettük Lakiteleken - ahova akkor még szerényen érkezett meg aztán vendégségbe Orbán Viktor Fidesz-elnök is a családjával. Mindez 1996-ban volt - s most némi történelmi léptékű fordulatokról jutott eszembe.

Akkor még nagyon fiatalok voltunk (na jó, Lezsák már akkor sem), és éhesek. Doktrinális vitákra, elvi eszmecserékre, és ideológiai ütközésekre éhesek, fogékonyak. Na meg némi okításra is. Én például azért voltam ott abban az időben. Politológiai képzésre jártunk a lakiteleki MDF-főhadiszállásra.
És - szinte hihetetlen, valószerűtlen ma már az ilyesmi is - ez egyáltalán nem volt ciki. Nem feltételezett vonalasságot, nem támasztott kaján kis gyanúkat, nem ütött billogot senkire. Egyszerűen akkor még ilyenek voltak az idők, meg a politikai légkör. '96 tájékán még éppen el lehetett menni ilyen helyekre anélkül, hogy az embert valami párthadseregbe akarták volna egyből besorozni, vagy ilyesmivel gyanúsítgatták volna kívülről.

De ugye azóta az MDF sincs már, s a Fidesz is abszolút más, mint aminek indult - mint ahogy sok más tényező is fantasztikusat változott, csavarodott, módosult.
Lezsákban és a többi akkori MDF-elnökségi tagban kifejezetten jószándékú, nyílt, elvhű embereket ismerhettem meg. Ugye milyen hülyén hangzik ma már az ilyesmi, ha vezető politikusokról van szó...? (Bár az is igaz, hogy az MDF ekkor már lekerült kormányról, s megkezdte a hatalomtól való lassú, de biztos távolodását, amely most, a múlt vasárnap tetőzött be a párt kimúlásával.)
Orbán Viktor pedig épp akkor volt túl azon, hogy a Fideszt teljesen megfordítsa, liberális alakulatból konzervetív-népnemzeti valamivé változtassa. Még nem tudhatta - senki nem tudhatta pontosan -, mi jön ki ebből. Akkor volt a feltörekvő korszakában. Rokonszenves, közvetlen, de érezhetően állandóan valamin ügyködő, ügyesen manőverező, jó stratéga benyomását keltette bennem. Nőkről és filmekről ugyanúgy gördülékenyen lehetett purpárlézni vele esti lazuláskor, mint ahogy napközben a hallgatóság előtt politikáról.
Furcsa ezeket így megfogalmazni is ma már, hiszen a mostani légkörben obligát tapnyalásnak tűnik eleve az is, ha valakinek jó emlékei vannak néhány politikusról. Elemezni sem lehet úgy, hogy a pozitív megközelítések ne tűnjenek sokak számára lecsatlakozásnak.

Mert például - és ezzel kanyarodjunk vissza a mába - mondok pár kifejezést: történelmi győzelem, példátlan siker, soha nem látott diadal. Milyen hamis, opportunista, behízelgő csengésű kifejezések ezek, ha egy párt választási szereplését így jellemzi valaki...
Mégis - ha egyszerűen, objektíve nézzük - ugyanezt mondhatjuk most a Fidesz eredményéről. Ám mindenféle áthallás, helyezkedésre utaló felhang nélkül.
Sokan ugyanis hajlamosak elfelejteni, hogy a Fidesz soha, de soha nem nyert még egyetlen parlamenti választást sem. Ez az első alkalom, hogy első lett.

És most, amikor életében először összejött neki, egyből meglehet a kétharmad is - tehát a legelső győzelme rögtön olyan, hogy arra egész Kelet-Európába nem volt még példa, mióta ismét szabad választások vannak.
Ráadásul ezt nagyrészt az MSZP-nek köszönhetik Orbán Viktorék, akik húsz évet várhattak arra, hogy választást nyerjenek. Hiszen az is példátlan, amennyire kitartóan vágták maguk alatt a fát az utóbbi években a szocialisták. Akik egyébként a legelső kivételével az összes törvényhozási választást megnyerték eddig. Ám most a Fidesznek nem kellett mást tennie, csak - ráadásul többnyire jogosan, de azért persze kampányszerűen, stratégia részeként - éveken át rámutatni arra, amit az MSZP művel, s hagyni, hogy művelje. Így lett meg ez a kivételesen tényleg történelmi, példátlan, soha nem látott eredményük.

Mára be is tettem az újságba a vonatkozó adatokat (amelyeket az MTI volt kedves kiszedni az adatbankjából és rendelkezésünkre bocsátani). Szerintem beszédesek.
Hiszen nézzük csak:
1990-ben, a rendszerváltozás utáni első szabad választásokon az MDF 24,73 százalékkal győzött. A további sorrend: SZDSZ - 21,39, FKGP - 11,73, MSZP - 10,89, Fidesz - 8,95, KDNP - 6,46. MDF-FKGP-KDNP koalíciós kormány alakult.
1994-ben az MSZP győzött 32,99 százalékkal. SZDSZ - 19,74, MDF - 11,74, FKGP - 8,82, KDNP - 7,03, Fidesz 7,02 százalékot kapott. MSZP-SZDSZ koalíciós kormány alakult.
1998-ban az MSZP 32,92 százalékkal első lett. Fidesz - 29,48, FKGP - 13,15, SZDSZ - 7,57, MIÉP - 5,47. Ekkor mégis Fidesz-FKGP-MDF koalíciós kormány alakult.
2002-ben az MSZP 42,05 százalékkal nyert. Fidesz-MDF közös lista - 41,07, SZDSZ - 5,57. MSZP-SZDSZ kormány alakult.
2006-ban megint az MSZP végzett az élen 43,21 százalékkal. Fidesz-KDNP - 42,03, SZDSZ - 6,50, MDF - 5,04. S persze megint MSZP-SZDSZ kormány jött létre.
Idén örülhetett csak először igazán magabiztosan a Fidesz. Mert ekkor nyert először. A KDNP-vel közös lista 52,73 százalékkal győzött. MSZP - 19,30, Jobbik - 16,67, LMP - 7,48. És nagyon úgy néz ki, hogy a 25-én tartandó második fordulóban a kétharmados többség is meglesz, s egyszerűen csak Fidesz-kormány fog alakulni.
Na arra sem volt még példa, hogy egy párt önmagában alakítson kormányt, s ne legyen koalícióra kényszerülve. Így tehát három szempontból (győzelem, annak aránya, s kormányalakítás) is példátlan, amit az MSZP és az SZDSZ összehozott a Fidesznek.

S mennyi minden történt az alatt a húsz év alatt, amíg például a fideszesek arra vártak, hogy egyszer hátha nem 1-2 százalékkal (néha meg jóval többel) bukják el a győzelmet, hanem simán befutnak... Mennyit változott maga ez a párt is, meg a többi is.
Nem tagadom, örömmel néztem például tegnapelőtt Dávid Ibolya küzdelmét a sírással, amikor a saját búcsúbeszédétől meghatva elköszönt az MDF elnöki posztjától, az MDF meg a parlamenttől. Hiszen az MDF mostanra már nem is létezett. Úgy tűnt el, hogy már nem is volt. Dávid és kamarillája előbb határozottan jobboldali pártból tétova baloldali statisztává züllesztette - majd úgy rendezte át, hogy az MDF már semmi mást ne szolgáljon, csakis a saját politikai túlélésüket. Pedig az MDF és a Fidesz is rendszerváltó pártként indult, s csak jóval később lett magánvállalkozás, illetve nagyvállalat.

Innen ugrott be az előbb Lezsák és Orbán. Velük ellentétben nem volt alkalmam egyetlen korszakában sem találkozni és kicsit megismerkedni mondjuk Lendvai Ildikóval, Retkes Attilával vagy Vona Gáborral. És mégis tudom, hogy Orbánéktól sokkal kevésbé van tartanivalónk, mint az utóbbiaktól.
Még akkor is, ha Orbánék most példátlan hatalomra tesznek szert. Nem örvendetes azért ez a hatalmas túlerő sem, de egyszerűen kevésbé lesznek kártékonyak.
A romániai magyar politikai élet vezető hatalmát és rétegét is teljesen lezüllesztette a most leköszönő anyaországi klikk. Na persze volt is kit, megvan erre a fogékonyságuk.
Az új hatalom pedig új klikkeket hoz magával és erősít meg majd itt nálunk is. Sőt, arra számítok, hogy egészen határozottan fognak hozzányúlni az RMDSZ-hez is bizonyos ügyekben. De ez egyrészt nem árt, másrészt pedig nincs is alternatíva erre.
Aztán úgyis együttműködnek majd vele is a legtöbb esetben.

Túl sok jóra persze ne számítsunk tőlük sem, a Fidesz sem vált majd meg senkit, semmit. Hiszen az ő itteni (romániai magyar) képviselőik is eleve megkérdőjelezhetővé romlott személyiségek. S ugye eleve politikai játszmákról beszélünk. Nyilván a saját ügyeiket fogják intézni, kevésbé a mieinket. Klientúraépítés és leszámolás és ilyesmi lesz most is.
De mégsem kell túlságosan parázni az esetleges kétharmados hatalomtól. Ez nagyjából azt fogja jelenteni, hogy kétharmad részben ugyanaz lesz. Itt nálunk is - csak részben más emberekkel és megoldásokkal. Mégis: ami eddig volt, az tarthatatlan volt. Ezért tudtak most ilyen mértékben győzni.

Az előbb emlegetett '90-es évek vonalvezetése, attitűdje, konjunktúrája már nincs sehol, és annak az időszaknak a személyiségei is rég megváltoztak. Ne áltassa magát senki: a rendszerváltás, azaz a komolyabb változások akkor játszódtak le, s egyhamar nem jön újabb. És nem "mi" győztünk, hanem történetesen a Fidesz győzött. Nem "mi" alakítunk kormányt, hanem ők, s a kétharmad is max náluk lesz.
Egyharmad esélyét látom viszont annak, hogy valamit észlelünk is majd ebből. Az elmúlt időszakhoz mérve nem lesz nehéz bármi keveset is észlelni.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr262638029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.