Blogosz

MESE NINCS.

Rajzolat

2010. június 08. 21:41 - BlogoszEditor

Kényelmes dolga van az RMDSZ-nek: neki akkor is jó, ha rossz.
Ha támadják, erősödik azok szemében, akik nincsenek tisztában az események hátterével. Ma is volt rá egy példa, mégpedig gyerekek bevonásával.

_dsc0696.jpg

Az RMDSZ ugyanis hangnemet váltott: mostanság már a nemzeti retorikát is igyekszik követni. Na nem a vonalvezetést, csak a retorikát.
Eddig nem foglalkozott például a magyar összetartozással, meg Trianon sem foglalkoztatta - sőt, gyakorta MSZP-módra viszonyult az ilyesmihez is. Ám mióta Magyarországon a nemzetibb töltetű kommunikációra is építő Fidesz győzött, az RMDSZ hirtelen felfedezte, hogy magyar, s hangnemet, stílust váltott.
Nem az első példa, de a legfrissebb erre, hogy Nagyváradon az RMDSZ szervezésében olyan gyerekrajzokból nyílt ma kiállítás az Euro Foto Art galériában, amelyek Trianon-tematikát is feldolgoznak. A rajzversenyen I-IV. osztályosok vehettek részt, a cím és egyben a témamegjelölés ez volt: A magyar nemzet határok nélkül.

No, de - a téma kedvéért, ideiglenesen - kedvesen tekintsünk el a dolog opportunista politikai hátterétől, s nézzük azt: maga a kezdeményezés mindenképpen jó. A gyerekeknek ugyanis véleményem szerint sem árt, ha megismerkednek a saját történelmünkkel, egyelőre olyan szinten, ahogy azt befogadni képesek.

Ám amennyire képesek befogadni a gyerekek, annyira képtelen erre még most is a román sajtó. Az említett kis rajzkiállítás megnyitóját ugyanis buta hőbörgéssé változtatták ma a román média képviselői.

A román újságírók - a Crişana, Bihoreanul, a Jurnal Bihorean és a bihon.ro képviseletében - teljesen begőzöltek és szétcincálták a megnyitót. Azt hittem, én végképp immunis vagyok a mindenféle nacionalista hőzöngésre, de - mint kiderült - nem teljesen: legutóbb a '90-es években tudtak úgy felháborítani és elkeseríteni a román sajtó sötétebb arcai, mint ma délben a megnyitón.

triagyerekek.jpg

Az élőfába is belekötöttek, összeráncolt homlokkal olyasmik iránt is érdeklődtek a szervezőknél, "hogy értelmezzük, hogy azon a trianonos rajzon az összes ember acra szomorú?"; "mivel magyarázzák, hogy ezen a másik rajzon mindkét személy magyar népviseletben van, de románban senki?"; "mit keres annyi magyar zászló ezeken a rajzokon?"; "hogy lehet a 21. században Trianont emlegetni?"; "miért kell ilyesmiket rajzoltatni a gyerekekkel, csak nem gyűlöletre nevelik őket?"; "miért nem beszélnek inkább arról, hogy a magyarországi románok jogai hogyan érvényesülnek?"; .
Másoknak a rajzokon lévő idézetek fájtak nagyon: "mi az, hogy »Isten, áldd meg a magyart«?"; "hogyhogy »hiszek Magyarország feltámadásában«?"; "mire véljük azt, hogy »hazát, hitet nem cserél az ember, amiként arcot sem«?"

A kedvencem aztán az a jelenet volt, amikor az egyik - eddig normálisnak hitt - román kolléganőm egy rajzon megpillantott két figurát, akik vívnak, s azt hitte, most rajtacsípte a magyarokat az aljasságon, a románok ellen való uszításon, azon, hogy a rajzversenyen részt vett gyerekeket románok lemészárlására nevelik, s romángyilkolást rajzolgatnak. Neki is szegezte azonnal a kérdést a város magyar alpolgármesterének, kimért, drámai hangon: "Ahaa, látja ott azt a rajzot?! Na mégis, kivel küzd ott az a magyar?!" Szinte elnyerítettem magam a könnyed válaszon: "Látom. Egy hódító törökkel."

A rosszindulatúbb sajtósok önszívatásán itt már jól lehetett volna szórakozni, ha nem teremtettek volna ekkorra olyan hangulatot, hogy a feszültség szinte állt a levegőben.
Ám a kérdezők ekkor sem jelezték, hogy jó, akkor értik, bocs, hanem tovább rázták a pofonfát, két kézzel. "Na oké, de akkor is. Például mivel magyarázzák ezt az egész rendezvényt?" Erre a galéria vezetője elmagyarázta, hogy nemrégiben például kizárólag román jellegű tárlatot szervezett, mégpedig a világ románságának fotóművészetét bemutatandó. Az épp botrányt keltők válasza ez volt: "Rendben. Akkor meg minek kell csinálni a feszültséget?"

Akkor elégeltem meg és léptem le, amikor a megnyitóra meghívott, és már ásítozó gyerekek egyik tanítónője is rövid beszédet tartott, békés kis közhelyekkel arról, hogy nem akarnak senkit sérteni mindezzel, de a történelem nem feledhető, sőt, az ismeretek továbbadandóak - ám ekkor meg az előző vendégekről leszállva nekiestek a román sajtósok: "ezeknek a gyerekeknek a kezét mégiscsak vezette valaki, amikor ezeket rajzolták, ugye?" A többit már nem hallottam, kulturáltan bevágtam az ajtót magam mögött.

Régebben inkább érveltem, higgadtan, jó hosszasan, nyitottan, logikusan. De mindig kiderült, hogy jobb lett volna, ha inkább mondjuk csocsózunk helyette, mert semmi értelme, semmi eredménye. Meg is untam az évek során.

_dsc0700.jpg

Mindezek után még az is kiderült: az egyik román újságíró - bizonyos Crina Dobocan - az esemény után még kvázi fel is jelentette a tanfelügyelőségen a szervezőket, durva, elítélő nyilatkozatokra sarkallta őket, sőt, vizsgálat szükségességére célozgatott.

Szóval a román sajtó akaratlanul jó reklámot csinált az egyébként meglehetősen érdektelen, tucatrendezvénynek induló kis kiállításnak. Empatikusan könnyedén megérthető ám az is, hogy nem örülnek, ha ilyen rendezvényeket látnak, ráadásul felnőttek által irányított gyerekkezek rajzolnak Nagy-Magyarország-térképeket.
Viszont ettől odáig, hogy hülyeségeket kérdezzenek, s butaságukban, elfogultságukban még gyerekebbek legyenek a munkákat készített srácoknál, ráadásul így megzavarjanak egy átlagosan semmilyen rendezvényt is - nos, ez több a soknál. Ilyeneket írnak róla, továbbá ilyeneket, meg ilyeneket is, nem beszélve erről a még hosszabb és még uszítóbb változatról.
Érdekesen érezték magukat aztán még a román lapok magyar fotósai, akiknek képket kellett készíteniük a készülő förmedvényekhez. Mondták is: "Ajaj, mi fog erről megjelenni, jajajaj..."
A szervező RMDSZ meg persze jól jött ki az egészből: legújabb szokása szerint trianonozott egyet, aztán megtámadták a románok, amitől még minimártír is lett.

Számunkra azonban más a tanulság.
Az, hogy még akkor is felháborodik a többségi nemzet egy része, amikor egy magyar szervezet csak politikai manőverként - tehát egyáltalán nem meggyőződésből és abszolúte nem komolyan, távolról sem veszélyesen és nem is a valós célt követve -, vagyis korántsem hiteles módon előszedi Trianont, meg a hasonló ügyeket.
Ezekből a rajzokból -, illetve a megváltozott politikai konjunktúrához igazított rendezvényből - is egyértelműen az rajzolódik ki számunkra, hogy a gyerekeket is a saját politikai céljaik áttételes szolgálatára használják fel.
A román - azaz külső - megfigyelők számára azonban a rajzolat más: ők azt látják, hogy Románia Erdély nélkül rajzolódik ki számunkra még most is. Amiben - valljuk be - vérmérséklettől és hozzáállástól, világnézettől függetlenül van is valamicske.

A fő tanulság pedig az, hogy egyszerűen nem hagyják, hogy kitisztuljon az ember agya. Ez Romániában nem lehetséges (jó, még sok más országban sem, de itt sem). Minduntalan oda rángatnak vissza, amitől épp tartanak, ami zavarja őket, amitől el akarnának távolítani minket.
Például én igazán nem vagyok prediszponálva a mélymagyarságra, a sovinizmusra és arra, hogy nemzetiszínű alsót hordjak - de amikor ilyesminek vagyok a tanúja, mint ma, még a sejtjeim is piros-fehér-zölddé válnak.
Ami szintén egyfajta betegség azért. De itt nehéz egészségesnek maradni.

_dsf8481.jpg

_dsf8488.jpg

_dsf8493.jpg

_dsf8496.jpg

_dsf8502.jpg

_dsf8505.jpg

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr52638058

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Havasi Gyopár 2010.06.15. 20:30:50

Na, ugyebár kibújt a szög a zsákból, rmdsz-vonalon (igaz, már legalább „n”szer megtörtént eme folyamat), lásd mai bizalmatlansági indítványos akció! Aminek kapcsán is időszerű, hogy:”Kényelmes dolga van az RMDSZ-nek: neki akkor is jó, ha rossz.”- mármint ha nekünk, szavazó állampolgároknak rossz! Naná, hogy nekik meg rémesen jó, mert ugyebár ottmaradnak a húsosfazék tövében! És ez a lényeg, a többi smafu! Szóval hányinger, de igazán! Az a mód is, ahogy most újra próbálnak dörgölőzni a FIDESZ-hez, amikor nemrég még az MSZP volt a “kicsi” kedvenc! Pl. az ifjú MSZP-sek, Újhelyiék, évente szerveztek közös táborozásnak álcázott továbbképzőket,=agymosás az RMDSZ ifjú székelyföldi titánjainak. Mert ugyebár ők a mindenkori magyar kormánnyal igyekeznek jó viszonyt fenntartani! Viszont szerintem ez nem zárta volna ki, h a FIDESZ-szel is jóban legyenek, vagy minimum ne szapulták volna őket! Ez, tudtommal, köpönyegforgatás! Dehát ehhez nagyon értenek, amint az általad mellékelt ábra :) is mutatja! Jó kezdeményezés lett volna mondjuk ezelőtt 4 évvel! A mostani összefüggésekben valahogy nagy megjátszásnak tűnik! Ideje volna már egy kis vérfrissítésnek az RMDSZ házatáján!(Nemcsak ) szerintem :)!

cimbora 2010.06.22. 21:42:03

Megvan a velemenyem azokrol akik a mélymagyarság szot hasznaljak ,mert mint a Spiro felek eloszretettel mocskoljak e jelozval a gerinces magyar embert.Ors ur ne zulessze szokincset hasonlokkal! Melyangolrol ,melyfranciarol ,melynemetrol meg nem halottam ,nem hiaba szulethetnek ehez hasonlo szavak ,50 ev kommunista es 20 ev neoliberalis agymosas utan. Amugy tenyleg hanyinger az rmdsz martirkodasa ;) es nemzeti jelmezbe valo bujasa ,ez olyan oszinte volt mint David Ibolya es Lendvai Ildikó 8 eve.

Blogosz · http://blog.roon.ro/blogosz 2010.06.23. 01:43:08

A "mélymagyarság" szó létezik. Nem a szókincs züllesztése, hanem a szókincs része. És nem a gerinces magyar emberekre vonatkozik, hanem a mélymagyarokra. Úgy látom, Ön is az. De nem baj. "Melyangolrol ,melyfranciarol ,melynemetrol meg nem halottam". Nem csoda. Ilyen kifejezések ugyanis nincsenek a magyar szókincsben. De olyan van, hogy "mélymagyar". Mint sok más szó is, amely nálunk megvan és máshol nincs (meg viszont). Akkor is így van ez, ha egy-két szó Önnek nem tetszik a magyar szókincsből. A többivel teljesen egyetértek, Önnek pedig továbbra is a legjobbakat kívánom.