Blogosz

MESE NINCS.

Földközelben

2010. július 13. 14:15 - BlogoszEditor

Guggolunk egy kicsi, szabályosan kerek gödörnél. A környéken még számos ilyen, fölbe vájt lyuk tátong. A mienk mellett kerámiadarabkák, gondosan körbe rendezve. A pasas letöröl az egyikről egy kis földet, pár pillanatig kapargatja, vizsgálgatja, majd átnyújtja:
"Na, ez például kábé hétezer éves".
"Hetes ezer?!" - ellenőrzöm a hallásomat.
"Aha. Nagyjából annyi. Jóval Krisztus előtt. S jóval sok más előtt. Gondoljon csak bele..." - mondja kicsit idegenvezetősen, kicsit rutinosan, kicsit unottan, de azért mosolyogva.
Ez már őt különösebben nem hozza lázba. Minket még igen.

p1360256.jpg Jóska régész, egy hétezer éves töredékkel

Egészen érdekes egy régészeti feltárás. Önmagában véve is, de akkor méginkább, ha a közelünkben van. És van.
Mégpedig itt, Nagyváradon a Szálka-dombon zalik épp egy nagyobb ásatás, azt látogattuk meg két kollégával együtt.

Útépítés előkészületei zajlanak, s ilyenkor - az első lépésként - mindig kötelező régészetileg feltáratni a nyomvonalat. Az ásatás vezetője szerint nem érte őket meglepetés: a domb ontja a leleteket. Annak idején ugyanis, amikor a mai Várad területének jelentős része még mocsár volt, ezt a magasabban fekvő részt belakták. Évezredek során többször is. Úgyhogy Észak-Erdély és a Partium legnagyobb, nemzetközileg jegyzett lelőhelye ez a váradi domb.

p1360238.jpg Egy régi és egy annál is régebbi épület alapjának feltárása

Szoktam régészblogokat olvasgatni, egészen érdekfeszítőek. Meg ugye a filmekben is jópár ásatást láthattunk már. Ami nem releváns. De elsőre ez is nagyjából úgy néz ki.

Járkálunk is a helyszínen fel-alá, mint valami turisták. Különböző időszakokból származó rétegekből kerültek felszínre leletek. Köztük egy gyerek sírja és két középkori épület maradványai is. Az egyik épület - szerintem leginkább egy töküres gödörre hasonlít - lakóház volt, a másikról még nem tudják, mi, mert szokatlanul nagy. És a volt háznak mondott gödörben állva látom, hogy a földből valami edény egyik fele kandikál ki. Alig tudom megállni, hogy felszínre ne rángassam. Ez lenne az első leletem.
(Bár annak idején, amikor még nem volt csatornázás, s az emésztőgödröt ásattuk itthon, a gödörben számos kerámiadarabot és fémtárgyat leltünk. Tehát azok voltak az első feltárási sikereim. Csakhogy arról később kiderült, hogy régen ott volt a szemétdomb.)

Szóval nagy a kísértés, de leküzdhető: a leleteket nem piszkáljuk. Piszkálja viszont a csőrünket még sok kérdés a helyszínen. Ezekből és a válaszokból számos további részletet majd megír Steve is, az újságba, nem akarom elvenni a kenyerét.
Amíg ő interjúzik, én például a földet vizsgálgatom. Körülbelül másfél-két méternyi földréteget hordak el, ilyen mélységben kutakodnak most. És mindenütt csupa apró lyukacska látható. Nem a feltárási gödrökről van szó, hanem azokon kívüliekről, sokkal kisebbekről. Olyan a terep, mint a szita.
Első gondolatom, hogy ezek biztosan a sokszáz vagy épp ezer évvel ezelőtti giliszták lyukai, járatai lehetnek, amelyek most felszínre kerültek. Ám mivel ez nyilván marhaság, gyorsan keresek is valami logikusabb, okosabb magyarázatot. Mondom a feltárás vezetőjének: "ezt a rengeteg kis lyukat nyilván azért fúrtátok, hogy hamarabb kiszáradjon a talaj." A válasz meglepő: "Dehogy. Nem mi fúrtuk. Röhögni fogsz, ugyanis ezek mind ősi giliszták járatai."

p1360317.jpg Többezer éves gilisztajáratok mindenütt

Nafene! Ezek szerint véremben van a régészet. :) Nem is kell mindenképp túl sokat tanulni, egyetemen ülni hozzá.
És mint hamar kiderül, tényleg nem feltétlenül. Ugyanis a helyszínen dolgozó egyik kedvenc emberüknek csak érettségije van. Menet közben tanult bele a régészetbe, tapasztalat útján.

Ez utóbbi információ aztán további érdekességeket hoz a felszínre. Egyre inkább hasraütéses módszernek tűnik ugyanis nekünk, laikusoknak, hogy a kiásott edénymaradványok korát ránézéssel állapítják meg, s néha olyanok teszik ezt, akik nem is végeztek szakirányú tanulmányokat.
Ám a magyarázat arra utal, hogy valóban laikusok vagyunk. Ugyanis mint megtudjuk, a cserepek, kerámiák, ilyesmik korát általában is az előzetes tapasztalatok és az eddig felgyűlt tudás alapján, a tárgyak, korok, stílusok ismérvei alapján állapítják meg. Igazi természettudományos módszer, valamiféle laboratóriumi, hiperprecíz bevizsgálás, atomokat elemezgető kormeghatározási eljárás az ilyen tárgyak esetében nem létezik, hiába voltunk mi biztosak abban, hogy de.
Az egyébként magyar nemzetiségű feltárócsapat a középkori leletek mellett sokkal régebbi maradványokat is talált, meg például egy dák edényt is. Ezt tapogatjuk, s mint kiderül, azt is a jellegzetességeiből tudják megmondani, hogy ez speciel dák kéz munkája volt.
Mert igen, igen, az van, hogy ők is megfordultak ám errefelé. Ahogy sokkal régebbi, kőkori népek tárgyainak kis töredékei is előkerülnek innen - azokat is megfogdosom, rituálisan.

p1360323.jpg Magyar régész dák edénnyel - a lelet egy korabeli tűzhelyben maradt meg

A sok érdekesség között felmerül még az is, egyáltalán honnan tudják, hogy egy feltárás alatt lévő területen hol érdemes különösebben ásni. Ennek is van egy meglepően egyszerű ismérve is.
Látjuk ugyanis, hogy ahol épp dolgoznak a rétegek finomabb lehántásán, ott más színű a talaj. Ennek pedig az a magyarázata, hogy ahol az ember akár évezredekkel előbb is komolyabb gödröket alakított ki bármilyen célból, ott megmarad a nyoma. Ugyanis akár emberi kéz, akár a természet tömi be később ezeket, a bennük lévő föld más árnyalatú lesz, mint ha érintetlen maradt volna a terület. Tehát az esetenként több méternyi felső réteg eltávolítása után az ilyen elszíneződött részek arra utalhatnak, hogy régesrég itt valamiért ásott valaki - azaz érdemes ott kutakodni, ha szabályos körvonal rajzolódik ki. Ezeket meg is jelölik, végigrajzolják a körvonalait, s ott mennek le mélyebbre.

p1360231.jpg Így jelölik és sorszámozzák a potenciális gödröket, lelőhelyeket

Szóval a hozzá nem értőknek is aranybánya egy-egy ásatás. Már csak információs aranybánya is.
Ám lassan vissza kell mennünk a munkahelyünkre, pedig épp ekkor lesz még érdekesebb az egész. Szóba kerül ugyanis az ilyen témában kedvenc vesszőparipám, a váradi vár.
Az egyik vendéglátónk maga hozza elő, hogy ott lenne csak igazán érdemes komoly ásatásokat végezni, sokadszor is. Főleg most, hogy épp felújítás és átépítés alatt áll. Én sem igazán értem, s több illetékestől kérdeztem már, miért nem keresik célzottan Szent László és Luxemburgi Zsigmond sírhelyeit, amelyek biztosan a nagyváradi vár területén vannak - és sok szakértő szerint máig feltáratlanok. Az elmúlt sok év során eddig talált sírhelyek közül egyik sem volt e kettő valamelyike - pedig volt, hogy annak hitték. Tehát valahol még feltárásra vár a két közismert személy egykori nyughelye.
A várban zajló munkálatok felelőse annak idején azt válaszolta a kérdésemre, hogy nem keresik most sem e sírokat, de épp feltárják majd, "ha véletlenül ráakadnak".
"Hülyeség" - sommáz a mostani egyik vendéglátónk. "Ilyesmire nem lehet véletlenül ráakadni, csak célzottan. Ráadásul szinte pontosan lehet tudni, hogy a várban melyik területen kellene keresni. Ez lenne ám az igazi kihívás. De valakinek pénzelnie kellene ezt külön, előtte pedig szorgalmaznia és döntenie róla" - teszi hozzá.

Úgyhogy marad minden a régiben, régészetileg is. És marad ezúttal csak ez az ásatás. Ami nekik rutinmunka, nekünk viszont nagyon érdekes.
Egyébként a város számos létesítményét, sőt, egész lakónegyedeket húztak fel úgy az elmúlt évtizedekben, hogy előtte nem tárták fel a területet. Kincseken, hullákon és relikviákon trónolunk...

p1360230.jpg Nyomvonal. Itt megy majd az út, ha a feltárás után elkezdik építeni

p1360268.jpg Nyár végéig, ősz elejéig kell befejezniük a kutakodást a Szálka dombon

p1360233.jpg A régészcsapat tevékenységét bérmunkások segítik.
Általában minden helyszínre ugyanazokat a munkásokat hívják vissza

p1360235.jpg Praktikus: ez a leendő közút már most gödrökkel van tele...

p1360239.jpg A múlt a jelen segítője. A régészek a hűvös feltárási gödrökben tárolják néha az ivóvizüket

p1360247.jpg Ekkora méretű szakaszokon dolgoznak egyszerre. Ha kész, mennek majd előrébb

p1360246.jpg A nyilvántartás részeként térképet is készítenek a feltárás részleteiről

p1360258.jpg Ehhez előbb centizni kell

p1360277.jpg Meg műszerezni is

p1360290.jpg Meg vezetni a nyilvántartást

p1360264.jpg Ebédszünet. Ha több ezer évet várt, várhat még egy fél órát...

p1360281.jpg Aztán mehet tovább

p1360294.jpg Az elmozdítandó földréteget rendszeresen meg kell permetezni vízzel,
így könnyebb elkapargatni aztán

p1360285.jpg Amíg mások dolgoznak, mi filozofálunk

p1360297.jpg Kerámiatöredékek. Az ilyesmit nem állítják ki múzeumban,
feldolgozás után raktárakban végzik

p1360303.jpg Még nem tudni, mi lehetett ez a szokatlanul nagy középkori épület,
de az alapjának ez még amúgyis csak a fele

p1360324.jpg Idősáv. Egy szelet a régmúltból

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr132638082

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.