Blogosz

MESE NINCS.

Papírforma

2010. július 13. 00:56 - BlogoszEditor

Eddig nem tudtam róla, de az van, hogy modern polihisztor lettem.

Igaz, hogy még tavaly ilyenkor államvizsgáztam, akkor végeztem el a filozófiát, de az oklevél csak mostanra készült el. Ki is vettem ma.
Ahogy nézem, mostanság már egy hivatalos melléklet is jár az egyetemi végzettséget igazoló diplomához - az előző oklevél megszerzésekor ilyet még nem kaptam vele.
Hát ez a román és angol nyelven készült melléklet egészen új távlatokat nyit az ember előtt.

Az egyetemi évek statisztikai összegzése, a tanulmányok menetének részletes igazolása mellett szerepel ugyanis benne egy olyan rovat is, hogy Szakmai jogállás. Csodás lehetőségek egész tárháza ez. Idézem teljes egészében, mi áll ott, mi mindenre jó ez a pöcsétes papír.

Szakmai jogállás

A jelen oklevél tulajdonosa alkalmazható, mint: társadalomtudományi szakember; filozófus; általános és középiskolai tanár; társadalomtudományi kutató, vagy kutatási asszisztens; író, újságíró és járulékos szakmák művelője; PR–szakértő; vállalkozások vezetője; közvetítői és egyéb kereskedelmi jellegű szakmák művelője; gazdasági-társadalmi egységek vezetője; tanácsadó társadalomtudományi ügyekben.

Ez igen! Egy egész halom légy egy csapásra.
Igaz például, hogy az egyetemen a pedagógia modult pont nem vettem fel, mivel nem tervezem, hogy (újra) a tanügyben dolgozzam. De nem baj, a vége mégis az, hogy alkalmazható vagyok, mint általános és középiskolai tanár. Köszi.
Ám ez még semmi.

Hiszen immár arról is van papírom, hogy lehetek író.
Utána is néztem kívácsiságból, hány helyen hirdetnek írói állásokat. Eddig egyetlenegyet sem találtam.
Pedig milyen jó lenne az. Az embert felveszi egy cég, s napi nyolc órában alkot. Minden reggel bemegy a többi író közé és kora délutánig ontja az eleve klasszikus műveket. Jobb helyeken biztosan munkaruha is jár: valami feliratos póló. Ebédszünetben összeüthetünk egy kis betűlevest. És persze minden évben van egy hónap, amikor nem kell írni, garantált a fizetett szabadság. Alkotói szabadság, naná.
És ha jól ír a munkavállaló, akkor lehet a hónap alkalmazottja. Olyankor kiteszik a fotóját a könyvtár falára, s kap másfél kiló kötetet.
Némi diszkriminációt érzek ugyanakkor abban, hogy ezzel az oklevéllel író lehetek, de költő nem.

Lehetek viszont továbbá cégvezető, vagy elhelyezkedhetek a kereskedelemben. Filozófusi diplomával, ja. Írja rajta, punktum.
Most miért? Hiszen minden jobb cégnek van üzleti filozófiája.
Be is megyek valamelyik nap majd az egyik multihoz, kipattintom a diplomát az asztalra, s szólok: azonnal vegyenek fel vezérigazgatónak. Ha értetlenkednek, csak meg kell mutatnom a kiegészítő papírt. Hiszen nem azért randizgattam éveken át Platónnal és Heideggerrel, hogy a végén egy vacak világcégnél még CEO se lehessek.

De ha ez sem jön össze, elmegyek gazdasági-társadalmi egység vezetőjének.
Hogy az pontosabban mi is? Fogalmam sincs. De nem is számít. Vezethetem és kész, papírom van róla.

Na jó, maradok újságíró. Csak itt meg az a gond, hogy még ma is nagyon sokan úgy helyezkedhetnek el a médiában is, hogy eleve semmilyen oklevelet nem kérnek tőlük. Ez sokszor látszik is a médián.
A diplomákon viszont újabban az látszik, hogy bulvárosodnak. Kezdenek tele lenni kamu szövegekkel és butaságokkal. Nem tudom, miért ne fért volna bele akkor a Szakmai jogállás rovatba egy kis olyasmi is, hogy a tulajdonosa lehet mondjuk okos munkanélküli, cizellált henye, kifinomult tróger, vagy munkahelyi légkör.
Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.

Az egész szöveg az újabb diplomákon úgyis leginkább altató. Mindenki álmodjon, amit akar, álmodja annak magát, aminek akarja. De akkor minek itt példálózni egy külön rovatban, teljesen irreálisan?
Ki lehetne tölteni őszintén is, ha már eleve ez a szabályozás, s szükséges ilyen rovat: "itt az oklevél, nesze, aztán legyél ami akarsz, vagy ami összejön."
A valóság és a feltüntetett szöveg között úgyis legalább akkora a cezúra, mint amekkora a szakadék a kereslet és a kínálat, a potencialitás és az aktualitás között. Aközött, amivel a bealvása előtt altatták szegény kis Balázst, meg amire másnap reggel ugyanúgy ébredt.
És még az sem biztos, hogy máma már nem hasad tovább.

Félreértés ne essék: azért egészen jó volt ez az utóbbi pár egyetemi év is. S a végére tartogattak még egy szellemeset.
Hiszen a filozopterek - papírforma szerint - mindig készek egy kis finom iróniára. Papírjuk van róla.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mesenincs.blog.hu/api/trackback/id/tr72638081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.